"Budapesten (...) tíz emberből kilenc úgy gondolja, hogy a fővárosi életminőség nem javult" - olvasható a közvélemény-kutató intézet vizsgálatáról készített jelentésben, melynek adatfelvételét még májusban végezték.

A megkérdezettek szerint a budapesti életminőség "összképét" jelentősen rontja "az elvárható szintet sem elérő" közlekedési infrastruktúra. A fővárosiak a legkritikusabbnak a parkolási helyzetet és a köztisztaságot tartják. A lakókörnyezet infrastrukturális tényezői közül a válaszadók a legjobb szolgáltatások között az áram-, a gáz- és a vízellátást említették.

Az úgynevezett "humán szempontokat" a budapestiek "viszonylag kedvezőnek" értékelik, ez alól a szociális ellátórendszer a kivétel. A kulturális kínálatot, valamint a "városképet" említették a leggyakrabban, mint ami a budapesti életminőséget kedvezően befolyásolja.

A kutatók azonban arra figyelmeztetnek, hogy ezek a "magasabb szintű igények csak akkor jelentkeznek, ha az alacsonyabb szintű igények tekintetében az emberek nem szenvednek hiányt". Amíg a lakosság az elementáris szinten küszködik mindennapi gondokkal, a magasabb szintű igényeknek megfelelő kínálat nem képes pozitív irányba befolyásolni az életminőséget - olvasható a jelentésben.

A kutatás szerint a budapestiek a városvezetést elsősorban az egészségügyi ellátórendszeren, a közlekedési helyzeten, valamint a közterületek állapotán keresztül ítélik meg.

A jelentés írói szerint eredményeikből az is következik, hogy a budapestiek életminősége leghatékonyabban az említett területek fejlesztésével javítható. A dokumentum szerint a felmérést a Szonda Ipsos új módszerrel, a "helyi életminőség-kutatással" végezte. Az új módszerrel a "lakosság által megélt valóságot", nem pedig az "objektív" állapotokat tudják mérni.

Lehet, hogy a tömegközlekedés színvonala a hivatalos normák szerint megfelelő, ám végeredményben az számít, hogy azt a lakosság milyennek éli meg - mutat rá a Szonda Ipsos.