Axel Weber, a Bundesbank elnöke. Béres valóság © AP

A német CDU-szociáldemokrata kormánykoalíció vezető politikusai számára tartott frankfurti előadásában Weber emlékeztetett, hogy a hivatalos várakozás szerint az euróövezeti GDP növekedése az idén is csak alig fog elmaradni a hosszú távon fenntartható lehetőségtől, vagyis erről az oldalról nincs szükség ösztönzésre. „E háttér előtt a jelenleg uralkodó piaci várakozás a kamatról teljesen alábecsüli az inflációs kockázatot. Nem ez a várakozás vezérli az árstabilitás iránt elkötelezett EKB pénzügypolitikáját” – mondta. „Sőt, az inflációt meghaladó béremelések miatt az infláció a mostani rekord szinten, tizenkét hónapra 3,2 százalékon maradhat. Ha kifejezett fölfelé tartó irányzatot tapasztalunk a bérekben, akkor ez világos jeladás lesz a számunkra, hogy cselekedjünk kamatügyben”.

Az első idei németországi bérmegállapodás átlagosan 5,2 százalékos béremelést hoz márciustól az acélipar 85 ezer dolgozójának Északnyugat-Németországban. Ez tizenöt éve a legnagyobb arányú béremelés az ágazatban. A német acélipar tavaly száz éve nem látott fellendülésből profitált. A legnagyobb német acélművek, a ThyssenKrupp tavaly ötödik rekord adózott eredményét érte el egyvégtében, a 2,2 milliárd eurós profitja 29 százalékkal haladta meg a 2006-ost. Az új bérmegállapodás sokévi kényszerű bérmérsékletet követ az ágazatban, amely az utóbbi években a termelés külföldi fejlesztésével is igyekezett féken tartani a hazai dolgozókat.

Németországban a tizenkét havi infláció januárban 3,0 százalékra csökkent EU-szabvány szerint számolva a decemberi 3,1 százalékról; tavaly januárban 1,8 százalékos volt.

A bruttó bér 2006-ban átlagosan 1,225 százalékkal emelkedett Németországban, utána tavaly átlagosan 2 százalékkal nőtt. Németország ezzel szűkmarkúság-rekordot tart az EU-ban, ráadásul ez reálbércsökkenést jelent, hiszen az évi átlagos infláció tavaly 2,3 százalékos volt, a leggyorsabb 1994 óta, EU-szabvány szerint számolva.

Németországban 2000 óta 14,7 százalékkal emelkedett az átlagos bruttó bér – ez is a legkevesebb Európában –, vagyis reálértékben szinte semmivel: tavaly ugyanis átlagosan 14,2 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint 2000-ben. Az EKB aggodalmával ellentétben a lakossági fogyasztás oldaláról nem látszik inflációs veszély sem az euróövezetben általában, és különösen Németországban végképp nem.

A lakossági fogyasztás az euróövezetben a tavalyi első negyedévben 1,4 százalékkal, a másodikban 1,6 százalékkal, a harmadikban is 1,6 százalékkal volt nagyobb az egy évvel korábbinál, rendre messze elmaradva a GDP-növekedés 3,2 százalékos, 2,5 százalékos, illetve 2,7 százalékos ütemétől, az EU statisztikai hivatala szerint.

 

Nagyáruház Berlinben. Kevesebbet fogyasztanak © picasa

Eközben Németországban a lakossági fogyasztás a tavalyi első negyedben 0,6 százalékkal csökkent, a másodikban stagnált, a harmadik negyedben 0,2 százalékkal nőtt az egy évvel azelőttihez viszonyítva, 3,6 százalékos, 2,5 százalékos, majd a harmadik negyedben is 2,5 százalékos gazdasági növekedés dacára. Ez is az EU statisztikája, de a német szövetségi statisztikai hivatal összesítése, kissé más módszerrel, ennél is gyengébb: aszerint a tavalyi első negyedévben 0,4 százalékkal, a másodikban 0,2 százalékkal, a harmadikban 0,1 százalékkal csökkent Németországban a lakossági fogyasztás az egy évvel korábbihoz képest, és az utolsó negyedévben is visszaesett, amint a német statisztikai hivatal már közölte, egyelőre számszerű becslés nélkül. 2006-ban egész évben azonban átlagosan csak 0,9 százalékos volt a lakossági fogyasztás növekedése.

A német fogyasztók hangulata továbbra is borús. A márciusra szóló hangulatmutató 4,5 pont, a februári és a januári, szintén egyformán 4,5-4,5 pont után, közölték a felmérést készítő GfK piackutató intézetben éppen szerdán. A decemberi mutató 4,4 pont volt, a novemberi 4,8 pont után. 2006. novemberre és decemberre 9,1-9,1 pont volt a fogyasztói hangulatmutató, tavaly januárra 8,5 pont. Kétségtelen, hogy a német lakosság jövedelmi várakozásai javultak: ez a részmutató mínusz 0,5 pontra javult az előző, mínusz 4,7 pontról, jelezve, hogy növekvő kisebbség bízik jövedelme idei növekedésében, ellenben a jelenlegi helyzetben nem merik elkölteni a pénzt: a vásárlókészség részmutatója a GfK felmérésében mínusz 15,0 pontra rosszabbodott az előző mínusz 8,8 pontról.

Eközben a vállalatok vásárlókedvével – vagyis a további beruházási fellendülés kilátásával – nincs baj. Az utóbbi években az export és az exportra számító beruházás vette át a GDP-növekedés hajtóerejének szerepét az egykori fogyasztói társadalomtól az euróövezetben, és főleg Németországban. Az Európai Központi Bank szerdán kiadott, utolsó statisztikája szerint a vállalati hitelezés az év elején gyorsulva nőtt az euróövezetben, mit sem törődve a nem elsőrendű válsággal. A pénzügyi szektoron kívüli vállalatoknak nyújtott hitelek, ismét rekord közeli ütemben bővülve, 14,6 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, a decemberi kisebb, 14,5 százalékos tizenkét havi növekedés után. A jelzálogkölcsönzés növekedési üteme kissé lassult, a fogyasztási hitelezésé gyorsult januárban.