Előzőleg májusra 103,5 pontra emelkedett az áprilisi 102,4 pontról. Márciusra 104,8 pont, februárra 104,1 pont, januárra 103,4 pont, decemberre 103,0 pont volt a mutató. Száz pont felett a mutató a bizakodók többségét, száz pont alatt a borúlátók többségét jelzi.

A mannheimi Európai Gazdaságkutató Központ (ZEW) hat hónapra előre tekintő németországi konjunktúra- és üzleti hangulatmutatója, mintegy háromszáz intézményi befektető és közgazdász véleménye alapján, stabilizálódás után megint esett: júniusra mínusz 52,4 pontra - új, több mint 15 éves mélypontra – a ZEW múlt heti közlése szerint, miután májusra mínusz 41,4 pontra süllyedt az áprilisi mínusz 40,7 pontról.

A ZEW-mutató márciusra mínusz 32,0 pont, februárra mínusz 39,5 pont, januárra mínusz 41,6 pont volt, 1993. február óta a legalacsonyabb. A mutató történelmi középértéke júniussal együtt plusz 29,2 pont. Pozitív szám a bizakodók többségét, negatív szám a pesszimisták többségét jelzi.

A GfK piackutató intézet májusra szóló német fogyasztói hangulatmutatója 5,9 pont az áprilisi 4,8 pont után. Márciusra 4,5 pont, februári és a januárra egyformán 4,5-4,5 pont, decemberre 4,4 pont volt.

A vállalati és a befektetői pesszimizmus már tavaly év végén ítéletnapi forgatókönyveket ihletett az idei összeomlásra. Ehhez képest Németországban az első negyedévben a hazai össztermék 1,5 százalékkal meghaladta a tavalyi utolsó negyedévit, miután a tavalyi utolsó negyedben csak 0,3 százalékos növekedést mértek, és a GDP éves növekedése, munkanapokkal kiigazítva, 2,6 százalékra – a tavalyi átlagütemre – szaladt fel a tavalyi utolsó negyedévi 1,8 százalékról, főleg a továbbra is robusztus beruházásoknak köszönhetően. A piaci elemzők most úgy vélik, a lassulás legkésőbb a második félévben fog megkezdődni. Lehet, hogy igazuk is lesz, feltéve, hogy az Európai Központi Bank júliusban beváltja fenyegetését, és emeli alapkamatát.

Az Európai Bizottság a februári, időközi előrejelzésében 1,6 százalékra rontotta jóslatát az idei évi átlagos német gazdasági növekedésre a tavaly őszi előrejelzésben valószínűsített 2,1 százalékról, de áprilisban, a tavaszi előrejelzésében 1,8 százalékra javította prognózisát Németország számára.

Németországban a foglalkoztatás az exportgazdaság bővülése és a sok beruházás miatt nő – ezeket a vállalatok felé rekord ütemben áramló hitelek táplálják –, de az inflációtól tartósan elmaradó, szerény – az egész EU-ban legkisebb ütemű – béremelkedés miatt a javulás nem látszik meg a lakossági fogyasztáson, a GDP-növekedés legfontosabb keresleti oldali tényezőjén.

A lakossági fogyasztás, rendre éves összehasonlításban, tavaly az első negyedévben 0,3 százalékkal csökkent – nem utolsó sorban az áfaemelés hatására –, a második negyedben stagnált, a harmadik negyedévben 0,2 százalékkal csökkent, a tavalyi utolsó negyedben 1,3 százalékkal esett a legújabb felülvizsgálatok szerint, és évi átlagban 0,4 százalékkal fogyatkozott meg – majd idén az első negyedévben mindössze 0,1 százalékkal bővült.

A GDP többi keresleti oldali forrása között a beruházások tavaly átlagosan 8,2 százalékkal, majd idén az első negyedben 6,2 százalékkal gyarapodtak, az export tavaly 7,8 százalékkal, idén az első negyedben 5,9 százalékkal bővült, miközben az import tavaly átlagosan 4,8 százalékkal, idén az első negyedben 4,0 százalékkal nőtt.

2006-ban a munkaköltségek közül a bruttó bér az iparban és a szolgáltatásokban átlagosan 1,225 százalékkal emelkedett Németországban, utána tavaly átlagosan 1,475 százalékkal nőtt, miközben a foglalkoztatottak száma közel 2 százalékkal szaporodott. Németország ezzel a bértömeg-emelkedéssel szűkmarkúság-rekordot tart az EU-ban, ráadásul ez a bértömeg vásárlóértékének csökkenését jelenti a 2,3 százalékos tavalyi évi átlagos infláció mellett. Még a háztartások összes elkölthető jövedelme is csak 1,6 százalékkal nőtt tavaly. Idén eddig 3 százalék körül volt a tizenkét havi infláció, miközben a bértömeg éves növekedésének üteme az első negyedévben 2,3 százalékra csökkent a tavalyi utolsó negyedévi 2,8 százalékról.

Németországban 2000 óta is csak 15,2 százalékkal emelkedett az átlagos bruttó bér a magánszektorban – ez ugyancsak a legkevesebb Európában –, vagyis reálértékben szinte semmivel: tavaly ugyanis átlagosan 14,2 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint 2000-ben. Utoljára 2004-ben emelkedtek a bérek reálértékben: a kétgyerekes átlagos család vásárlóereje 0,4 százalékkal javult akkor. 2006-ban már 1,1 százalékkal, tavaly 1,3 százalékkal csökkent a reálbér átlagosan, derült ki a német kormány márciusban kiadott parlamenti tájékoztatásából.

Ezért a német gazdasági növekedés fő forrása kínálati oldalon továbbra is a beruházás és az export, miközben a foglalkoztatás növekedésének ára egyszersmind az életszínvonal lassú romlása. A gazdasági növekedés viszonylagosan mind kevésbé van rászorulva a hazai fogyasztásra. A német gazdaság tavaly nagyrészt szilárdan teljesített, de az év végét lassulás jellemezte. Az évi átlagos gazdasági növekedés 2,5 százalékra, munkanapokkal kiigazítva 2,6 százalékra csökkent a 2006-os 2,9 százalékról, illetve munkanapokkal kiigazítva 3,1 százalékról.