A Kommerszant című üzleti lap szerint Oroszország az utóbbi hónapokban arra számított, hogy létrejön a javasolt konzorcium orosz, ukrán és uniós cégek részvételével, amely bérbe venné az ukrajnai vezetékeket. Kijev azonban az EU-hoz fordult, hogy az unió az orosz-ukrán határon vegye meg a teljes gázmennyiséget, s a fogyasztók és a tranzitország közötti ilyen együttműködés lerombolja a gázszállítás egész jelenlegi sémáját.

A lap emlékeztetett, hogy Dmitrij Medvegyev elnök kedden bejelentette: a lehetséges következmények megfontolásához idő szükséges, s ezért későbbre halasztják a jövő hétre kitűzött orosz-ukrán kormányfői találkozót. Ezen arról az ötmilliárd dolláros hitelről lett volna szó, amelyet Kijev kért Moszkvától nemzeti valutája megszilárdítására. És ez tette volna lehetővé, hogy Naftogaz fizetni tudjon az orosz gázért.

A lap szerint a brüsszeli memorandum szövegében első ízben fellelhető a megállapodás tényleges oka: „Ukrajnának szándékában áll csatlakozni az EU energetikai közösségéhez és megengedni a gáz megvásárlását Ukrajnában, nyugati, vagy keleti határán” – áll a bevezető részben. Egy európai illetékes ki is jelentette: nincs ok arra, hogy a tranzitot Oroszország adja, s mi ne fizessünk érte: megvesszük a gázt az orosz ukrán határon és gondoskodunk a szállításáról – mondta az idézett személyiség.

Szakértők a lapban kifejtették, hogy a megállapodással Brüsszel megmutatta Moszkvának: nem múlt el nyomtalanul a januári gázháború, s most az EU támogatja Ukrajnát abban, hogy vezetékrendszerét az európaihoz kapcsolja. A Kommerszant szerint azonban ez legkevésbé sem felel meg Moszkvának, s az orosz energiaügyi minisztérium figyelmeztetett is, hogy a szállítók érdekeit figyelmen kívül hagyó kétoldalú megállapodások nyomán esetleg felül kell vizsgálni az eddigi kétoldalú szerződéseket.

Az ukrán parlament egy tagját idézve a lap azt írta: Julija Timosenko kormányfő a télen megígérte a gázszállítási konzorcium megalakítását Moszkvának, de szavát nem tartotta be. Az illető – aki szerint a gáz ukrán határon való megvásárlását az amerikai külügyminisztérium lobbizza –, hozzátette: a Gazprom az ukrán határon annyit kér a gázért, amennyit akar, s ő maga az európai politikusok helyében nem nagyon számítana arra, hogy Kijev tartja magát éppen ehhez a deklarációhoz.

Arról, hogy valójában mire sértődött meg Moszkva, a lapban eltérő vélemények jelentek meg: némelyek szerint várható volt, hogy Kijev az EU-hoz fordul, de az unió nem járt el korrekt módon, amikor meg sem kérdezte Oroszországot. Mások úgy vélték: az ukrán vezetékek csak létezhetnek, de nem működhetnek Oroszország nélkül, és az orosz magatartást lehet ugyan birodalmi törekvésnek nevezni, de nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország igen fontos szereplő. Egyedül Mihail Krutyihin, a RusEnergy elemző cég partnere és elemzője vélte úgy: ez szép ajándék, hiszen ha Európa több milliárd dollárt takarít meg a Gazpromnak, ha saját pénzéért számolja fel a műszaki gondokat. Az EU a tiltakozás ellenére teljesíti majd a memorandumban foglaltakat, Oroszország meg tovább szállítja a gázt, mi mást tehetne, és elcsendesedik a hisztéria, hogy majd valamely más okból újra kirobbanjon – mondta az elemző.

A Vedomosztyi című lap kommentárjában azt írta: noha Julija Timosenko és az EU vezetői is hangsúlyozták, hogy a deklaráció nem zárja ki Oroszországot az ukrán vezetékrendszer feltétlenül bekövetkező korszerűsítésében való részvételből, a történtek fájdalmas csapást mértek az orosz vezetők 2005 óta legdrágább kincsére, az energetikai szuperhatalom eszméjére. Ennek alapja az energiabiztonság garantálása az elosztó rendszerek feletti ellenőrzéssel, és a gázszállításokról szóló hosszú távú, kétoldalú szerződések kötésével. A szomszédos országok tekintetében pedig a vezetékek feletti ellenőrzés politikai befolyást ígérő megszerzése az egyik legfontosabb céllá vált az orosz vezetés számára. Ez megtörtént Fehéroroszországban, s Ukrajnának is többször felajánlották. Ukrajnában emellett a nehéz gazdasági helyez és a vezetés kevéssé hatékony működése minden előfeltételt megteremtett ahhoz, hogy Kijev feladja végső védelmi vonalát. Ekkor ütött be, hogy Ukrajna odaadta az egész vezetékrendszert az EU-nak. Európát meg lehet érteni: a gázháborúk meggyőzték, hogy sem Kijevben, sem Moszkvában nem lehet megbízni, jobb megvenni az egész gázt az orosz határon – ez a lehetőség következik a deklarációból. Timosenko újabb 15 percre megdicsőült. Továbbra is nyitott az orosz hitel kérdése: ennek feltétele számos értesülés szerint az lett volna, hogy Kijev lemond a volt Szovjetunió külföldi vagyontárgyaiban való részéről. Így tehát Ukrajna a hitelt még megkaphatja.