Júliusban átlagosan 0,7 százalékkal, júniusban 0,1 százalékkal voltak alacsonyabbak az árak, mint egy évvel azelőtt. A válság közepette májusban szűnt meg a tizenkét havi infláció az euróövezetben, akkor az egy évvel korábbival azonos fogyasztói árszintet mértek. A defláció - vagy ahogyan az Európai Központi Bankban óvatosabban nevezni szeretik: a negatív infláció - nem nagy öröm, mert nem csak a tavalyihoz képest fele annyiba kerülő kőolaj és a csökkent élelmiszerárak következménye, hanem azt is jelzi, hogy a vállalatok értékesítési nehézségei nőnek, mert a fogyasztók nem tudnak, illetve esetleg további áresésre spekulálva nem is akarnak vásárolni. Ez viszont ördögi kör: a fogyasztók egyszersmind dolgozók is, akiket a veszteséges vagy csődbe menő cégektől elbocsátanak, majd a növekvő munkanélküliség tovább ronthatja a fogyasztói hangulatot. Tizenkét havi árcsökkenés még sohasem volt eddig a közös statisztika 1997-es kezdése óta.

Az EU statisztikai hivatalának utolsó adatai szerint első félévben minden hónapban, 2-4 százalék közötti arányban, kisebb volt az euróövezetben a kiskereskedelmi forgalom, mint egy évvel korábban, és áprilist kivéve minden hónapban csökkent az előző hónaphoz képest is, 0,2-0,4 százalék közötti ütemben.

Szintén utolsó adat szerint júniusban majdnem 15 millióan voltak állás nélkül az euróövezetben, 158 ezerrel többen, mint májusban, arányuk 9,4 százalékra, az eddigi euróövezeti csúcsra emelkedett az előző rekordról, a májusi 9,3 százalékról. Tavaly júniusban 7,5 százalékos volt az állástalanok aránya az euróövezetben.

Elemzők arra számítanak, hogy a következő hónapokban ismét emelkedésnek indulhatnak az árak. Erre reményt ad, hogy az euróövezet legnagyobb gazdaságaiban, Németországban és Franciaországban a második negyedévben elkezdődött a fellendülés az első negyedhez viszonyítva, és augusztusban Németországban már megszűnt a defláció éves összehasonlításban: a szövetségi statisztikai hivatal előzetes becslése a tavaly augusztusival azonos átlagos fogyasztói árszintet jelzett, miután júliusban még 0,5 százalékos tizenkét havi árcsökkenés volt.

A negatív infláció fenntartja az Európai Központi Bank (EKB) szándékát, hogy a likviditás további növelésével - a rendkívüli repóárverésekkel és a fedezett, elsőrendű euróövezeti kötvények vásárlásával - folytassa a küzdelmet a gazdasági visszaeséssel. Ilyen módon akarja lefelé terelni a piaci kamatokat - és valóban: az euróövezeti bankközi kamatok hónapok óta szinte minden nap új és új mélységi rekordot döntenek -, de a maga részéről további alapkamat-csökkentésre az EKB-nak belátható időre szemlátomást nincs módja.

Az EKB folyamatos célja évi 2 százalék alatt tartani az inflációt, de el akarja kerülni a deflációt is. Ez utóbbi fogalmát az euróövezet jegybankja az árak tartós és széles körű csökkenésében, illetve a további áresésekkel kapcsolatos fogyasztói várakozásokban határozza meg. Ehhez képest nevezi a mostani fejleményeket inkább negatív inflációnak, és hivatkozik arra, hogy már korábban valószínűsítette: idén az év közepén néhány hónapig csökkennek a fogyasztói árak a tavalyi, rekord magas bázis hatására, de a bázishatás múltával vissza fog térni az infláció.