A korábbi válságokhoz hasonlóan, megint a kormányoknak kell intézkedniük, most Görögország és vele persze az euróövezet megmentése végett. Hasonló volt a helyzet az 1997-98-as ázsiai válság idején, amikor az abban érintett országok kaptak mentőövet, vagy a 2007-ben kezdődött pénzügyi válság közben a nagybankok megsegítésekor, vagy amikor a 2008-ban kezdődött gazdasági visszaesés ellensúlyozására juttattak pótlólagos forrásokat a legnagyobb vállalatoknak és imitt-amott a lakosság számára. 

De kinek a zsebébe nyúlnak a kormányok, amikor intézkednek? Honnan van még mindig pénz mentőakcióra?

Görögország várhatóan 45 milliárd euró hitelt kap a hároméves mentőprogram első évében. Ebből 30 milliárdot az euróövezeti országoktól, 15 milliárdot a Nemzetközi Valutaalaptól. Ez a pénz elegendőnek látszik arra, hogy Görögország az időközben lejáró államadósságát ebből a forrásból refinanszírozhassa, körülbelül 5 százalékos kamatra, vagyis a számára elérhető tőkepiaci árnál olcsóbban.

Bár az euróövezeti vezetők igyekeznek hangsúlyozni, hogy semmiféle kamatkedvezményt nem adnak Görögországnak, hiszen a többségében lehető legjobb, "AAA" hitelminősítésű euróövezeti országok maguk is olcsóbban jutnak a továbbadott forráshoz.

A kölcsönhöz az euróövezeti országok az Európai Központi Bankban (EKB) való részesedésük arányában járulnak hozzá. Hogy honnan veszik a pénzt - költségvetésükből, kötvénykiadásból, bankkölcsönből -, az az ő dolguk, erre nem kaptak iránymutatást ez EU-tól. A legnagyobb adakozó, Németország részéről a tőle első évre várt 8,4 milliárd eurót a - két évtizede eredetileg a volt NDK fölemelésére megalakított - állami hitelintézet, a Kreditanstalt für Wiederafbau (KfW) teremti elő, állami garanciával.

Szó van arról is, hogy német nagyvállalatok és görög adósságot tartó nagybankok is beszállnak, legalábbis a Deutsche Bank megpróbál ilyen konzorciumot összehozni. A segítségnyújtás részvétel mikéntje még nem eldöntött, lehet, hogy hajlandók például névértéknél kisebb törlesztést elfogadni Görögországtól a náluk lévő görög adósságra.

A német kormány erősítgeti, hogy e megoldás révén a német adófizetőkre nem hárul teher. Ez annyiban igaz, hogy nem a folyó költségvetésből adnak Görögországnak. A számlát azonban végül is a lakosok állják, csakúgy, mint a többi euróövezeti országban, akár állami költségvetési kiadások átirányítása, akár kisebb hitelkínálat, a hitelfeltételek szigorodása, akár - végeredményben - a GDP-növekedés forrásainak szűkülése formájában.

Az euróövezet hazai összterméke (GDP) tavaly 8,978 billió euró volt. Ennek a görög segítség a 0,33 százaléka. Arányában nem sok, és elszámolási elhatárolásokkal, számbűvészettel elérhető, hogy a görög segítség ne jelenjék meg az államháztartási számlákban, de ez a pénz örökre hiányozni fog mindenhonnan, amire egyébként hasznosan költeni lehetett volna.

Az euróövezeti országok összes államháztartási hiánya tavaly az összes GDP 6,3 százalékára ugrott a 2008-as 2,0 százalékról a gazdaság visszaesése, a kisebb állami bevételek és a gazdaságmentő költségvetési kiadások miatt. Az egészség mércéjének számító euróövezeti szabály legföljebb 3 százalék. Közben az összes közadósság a GDP 78,7 százalékára emelkedett a már 2008-ban is 69,4 százalékos szintről, még messzebb kerülve az előírt, legföljebb 60 százaléktól.

Vak vezet világtalant - a jelek szerint valójában nincs pénz semmilyen mentőakcióra, az euróövezeti országoknak bőven elég a saját bajuk, azzal kellene törődniük mielőbb. De mégis kell adni, még nagyobb bajokat megelőzendő.

Jól járnak a piaci befektetők, akik most olcsón vesznek görög adósságot, jól járnak a görög adósság eladói, mert így kevesebb a veszteségük, jól járnak a hitelezők, mert mégis pénzt kapnak egy praktikusan csődbe ment országtól, és tulajdonképp az adóemelések és a fizetéscsökkentések dacára még a görögök is jól járnak ahhoz képest, hogy csődbe is mehetett volna az országuk. Ebből azonban gazdasági növekedés még nem lesz, sőt, a forráselvonás hátráltathatja a növekedést.

Ha Görögország nem lenne az euróövezet tagja, valutáját már 10-20 százalékkal le kellett volna értékelni. Most a leértékelési nyomás az euróra, vagyis az egész euróövezetre nehezedik. Lehet, hogy ez kissé kedvez az euróövezeti exportnak, de ha a növekedés finanszírozási forrásai szűkülnek és drágulnak, az nem jó. A bankközi kamatok már emelkednek az euróövezetben, és a szerény februári javulás után márciusban megint csökkent a vállalati hitelezés, az EKB e héten kiadott statisztikája szerint. 

És hány ilyen dominó van még soron? Számba venni is nehéz: Portugália, Spanyolország, Írország, Lettország, Ukrajna, Pakisztán, csak néhány a feltűnőbben ingatagok közül. Kezdetben volt a válság enyhítése közpénzből. Most következik a válságenyhítés következményeinek kezelése, megint közpénzből. A piacok vérszemet kaptak, és mindenütt támadnak, ahol reményt látnak közpénz kikényszerítésére.