A végtelen lehetőségek iparága
Az űripar végtelen lehetőségeket nyit meg a vállalkozások előtt. Támogatási források is rendszeresen elérhetők a szektorban érdekelt piaci szereplők számára.
Elszakadt a cérna a befektetőknél: magyar idő szerint csütörtök este éppúgy omlott össze az amerikai tőzsde, ahogy legutoljára a Lehman Brothers csődje után, majd a pánikhullám pénteken megrogyasztotta az ázsiai és az európai tőzsdéket, köztük a budapestit is. Az elemzők apokalipszist emlegetnek. A magyarázat: a befektetők azért estek pánikba, mert aggódnak a világgazdaság vártnál lassabb növekedése miatt. Sőt, azt sem zárják ki, hogy a gazdaságok megint visszaesnek és recesszióba süllyednek.
A kérdés az, hogy két év után miért pont most és hogyan alakulhatott ki az újabb válság.
Rossz volt a 2008-as recept
Az úgynevezett befektetői pánik és a tőzsdék zuhanása röviden azt jelenti, hogy azok, akik eddig részvényekbe fektettek, hirtelen tömegesen úgy döntenek, kiveszik a pénzüket a befektetéseikből, mert azt gondolják, hogy a következő időszakban a tőzsdén (mint a gazdasági folyamatokra legérzékenyebben reagáló és emiatt igen kockázatos piacon) nem lesz biztonságban. A pénzt most leginkább készpénzbe menekítik, hogy átvészeljék a készülő vihart.
AP
A pánik lényege a 2008-as világgazdasági válságra kitalált receptből érthető meg. 2008-2009-ben a megbénult pénzügyi szektort és a reálgazdaságot megmentették az államok az összeomlástól. Ezzel párhuzamosan a jegybankok és a kormányok pénznyomtatással és az állami kiadások megnövelésével pénzt pumpáltak a gazdaságba, hogy talpra állítsák.
Az 1929-es válságban elkövetett hibákból ugyanis azt a következtetést vonták le, hogy költségvetési és monetáris lazítással, a bedőlő bankok kimentésével és a gazdaság élénkítésével elkerülhető a harmincas évekéhez hasonló nagy recesszió. Mára azonban kiderült, hogy az új recepttel a hatásokat lehet ugyantompítani, növekedési pályára azonban nem lehet repíteni azt a gazdaságot, melynek a pontenciálja erre nem ad lehetőséget - véli Duronelly Péter, a Budapest Bank befektetési igazgatója. Mindezeket tetézi a befektetők reakciója, amikor azt tapasztalják például, hogy a világ legnagyobb és legfontosabb gazdasága, Amerika már a stagnálás közelében jár.
Miért lett ebből baj?
A 2008-as receptnek volt egy kellemetlen mellékhatása, ami mostanra egyre inkább végzetesnek tűnik: azzal, hogy az államok kimentették a bankokat és a reálgazdaságot, kezelhetetlen szintre nőtt az adósságuk, ezt az adósságot viszont már nincs, aki átvegye tőlük. Másképpen, a társadalom átvette a magánszféra hatalmas veszteségeit a válság idején, de ettől az adósság még nem tűnt el, és valakinek végül ki kell fizetnie.
AP
Duronelly Péter szerint a hatalmas államadósságok leépítésére az a megoldás kínálkozna, hogy fegyelmezett költségvetési gazdálkodás mellett jó gazdasági növekedéssel az államok kinövik. Itt jön a képbe a jelenlegi helyzet: már nem biztos, hogy ehhez lesz elegendő gazdasági növekedés a következő években. Ha pedig a világgazdaság nem nő, vagy újabb visszaesés jön, akkor az államadósságválság megoldási receptje nem fog működni.
Adósságcsapdában a világ
A fejlett, eladósodott államok, mint az Egyesült Államok vagy az euróövezet országai ezzel csapdahelyzetbe kerültek: a gazdaságnak nőnie kellene, viszont több pénzt már nem költhetnek gazdaságélénkítésre, ugyanakkor nem élhetnek együtt tovább túl nagy költségvetési hiányaikkal és államadósságaikkal (csökkenteniük kell a kiadásaikat és/vagy növelniük kell a bevételeiket).
Ha tovább folytatják az eladósodást, elveszíthetik az államokat és a gazdaságot finanszírozó befektetők bizalmát. Ennek jeleit látjuk abban, hogy az utóbbi hetekben minden befektető egyre intenzívebben az aranyba és a svájci frankba menekíti a pénzét. Azzal viszont, hogy a megszorításhoz nyúlnak, és abbahagyják a monetáris élénkítést, saját gazdaságukat és a világgazdaságot a pangás vagy a recesszió felé lökik, ami megintcsak ellehetetleníti az adósságok kinövését.
AP
Ebből a helyzetből néhány ország biztosan nem tud felállni. Görögország esetében az adósság részbeni leírása előbb-utóbb elkerülhetetlen, és nem biztos, hogy a nagyobb ír bankok csődje nélkül Írország kezelni tudja saját adósságait. Spanyolország és Olaszország példája pedig arról tanúskodik, hogy a tőkepiac bizalomvesztése még a legnagyobb országokat is bajba sodorhatja, ha adósságpályájuk nem megfelelő. Ehhez képest könnyen lehet, hogy a Lehman Brothers bedőlése utáni pánik, ami végigsöpört a világon, csak enyhe zavarnak minősül majd.
A bankárok a politikusokra mutogatnak
„A küszöbön álló hatalmas válság az Európát és Amerikát vezető inkompetens, rövidlátó, önző politikusokról szól. Nem a bankokról, nem a hedge fundokról vagy valamiféle gonosz pénzügyi erőkről. Ez a politikusok eredménye, mi csak nézők vagyunk, járulékos veszteségek” - kommentálta a folyamatokat a Facebookon Szalay-Berzeviczy Attila, az UniCredit Group ügyvezető igazgatója, a Budapesti Értéktőzsde volt elnöke.
A fejlett államok politikai elitje a hitelbuborék kipukkanása után azt hitte, hogy nem kell vállalni a válság legsúlyosabb következményeit, elkerülhető, hogy a gazdaság óriásit koppanjon a padlón (ezt célozta a magánszféra veszteségeinek említett átvállalása és a gazdaságélénkítés). Az, hogy ez az államok eladósodásával járt, azt jelenti, hogy a politikusok azt hitték, a hitelválságot meg lehet úszni újabb hitelekkel - mondta a hvg.hu-nak Kuti Ákos, az Equilor vezető elemzője. Röviden: nem tanultak 2008-ból, és még tovább feszítették a „hitelhúrt”.
MTI / EPA
Azt hitték, megússzák a népszerűtlen megszorításokat, nem kell hozzányúlniuk a nyugdíjrendszereikhez, nem kell felhagyniuk a költekezéssel, és így jó eséllyel indulhatnak a következő választáson. Ezt azért tehették meg, mert a piacon eközben fenn tudták tartani a bulihangulatot, sikerült elhitetni, hogy működik a recept, és felelősen gazdálkodnak, így a befektetők magától értetődően finanszírozták a kormányok költekezését.
Valójában azonban nem nagyon törődtek a magas hiányokkal és a duzzadó államadósságokkal. Ennek jó példája az Egyesült Államok: három éve 8-10 százalékos a költségvetés hiánya, az államadósság meghaladta az éves GDP 100 százalékát, a piacoknak ígért deficit- és adósságcsökkentő csomagnak viszont csak pár százalékát tervezi végrehajtani az amerikai kormányzat a jövő évi elnökválasztás előtt.
A politikusok teljesítményének beárazása most zajlik a tőzsdéken és az állampapírpiacokon: az államok és a gazdaság finanszírozása most már egyre kevésbé magától értetődő, a befektetők kiszállnak a játékból vagy csak egyre nagyobb felárral hajlandóak beszállni.
