A kormány álláspontja szerint az atom ma Magyarországon nem helyettesíthető olcsóbb, biztonságosabb, függetlenebb, fenntarthatóbb és hatékonyabb megoldásokkal. Fellegi Tamás múlt pénteken egy konferencián ezen túl azt közölte: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hamarosan javaslatot tesz a kormánynak a paksi atomerőmű bővítésére, és szerinte reális cél, hogy  jövőre kiírják a szükséges nemzetközi nyílt közbeszerzési eljárásokat.

Bár a miniszter is bővítésről beszél, valójában Pakson egy teljesen új erőművet építenének: a két új reaktorblokk technológiailag nemcsak markánsan eltér majd a most működő, 1973 és 1987 közt épített négytől, de a közösen használt kerítésen kívül aligha lesz bármi is közös bennük.

A Paksi Atomerőmű két kéménye. Nincs kettő pénz nélkül

Túry Gergely

A jövő évi tendereztetés mindenesetre meglehetősen közelinek tűnik annak tükrében, hogy a gazdasági körökben az évszázad beruházásának tartott Paks 2-nek sem a finanszírozási, sem más alapvető gazdasági és technikai paramétereit nem ismerni.

Teller és Lévai

Jellemző, hogy az Energiaklub évek alatt tudta csak nyilvánosságra perelni a parlament előzetes elvi hozzájárulását szakmai anyagokkal segítő ún. Teller-projekt (2007-2009) szerződéseit is. Ezek kommunikációs, gazdasági, finanszírozási, társadalmi, környezeti, valamint műszaki elemzések megrendeléséről szóltak, és a megrendelő mintegy félmilliárd forintot fizetett ki értük.

Miután az Országgyűlés 2009 márciusában elvi támogatását adta a bővítés előkészítő munkáinak megkezdésére, az ún. Lévai-projektnek az lett a feladata, hogy ezt a munkát elmélyítse, és többek között olyan alapkérdésekben kínáljon megoldást, mint a blokktípus vagy a finanszírozási és beruházási konstrukció. Az Energiaklub jelenleg is perben áll ezeknek a dokumentumoknak a nyilvánosságra hozataláért.

Már ennyiből is jól látható, hogy maga az előkészítés is mekkora munka – és üzlet. A területet jól ismerő egyik forrásunk szerint akár 2-2,5 milliárd forintot is el lehet itt anélkül költeni, hogy építési tervdokumentáció szintű mérnöki munkát és ahhoz kapcsolódó közgazdasági kalkulációt kelljen végezni. A következő lépés, ahogyan az dél-angliai Hinkley Pointba tervezett atomerőmű esetében történt, hogy készült egy 80 ezer oldalas építési engedélyezési tervdokumentáció (planning application), ami elképesztően drága, az angol dokumentum önmagában 350 millió euróba került.

A tőkeigény buktatja meg a legtöbb tervet

A világban jelenleg 30 aktív nukleáris áramtermelő egység építése folyik, ebből Nyugat-Európában összesen kettő (Franciaországban Flamanville, Finnországban pedig Olkiluoto közelében). A kivitelezők mindkét helyen többéves késésben vannak és sok milliárd eurós költségnövekedést kénytelenek lenyelni.

Építési szándékról beszélhetünk a régióban a szlovákiai Mohi, a romániai Csernavoda és a bolgár Belene esetében is. Ennél egy picivel előrébb tart a cseh temelini erőmű-bővítési projekt, mellyel kapcsolatban az ottani állami energiaholding (CEZ) a napokban meghívásos tenderfelhívást tett közzé. Ott 2400-2700 milliárd forintot szánnának a dupla blokk megépítésére – de erősen kérdéses, hogy ennyi elég lenne-e, és ha igen, honnan lesz majd ennyi.

Paksi reaktor. Csillag a máglyán

Túry Gergely

Ha beindult, akkor fejőstehén

Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség gáz, szén és villamos áram divízióvezetője a hvg.hu-nak elmondta: ma egy nukleáris blokk építési költsége alapból négymilliárd euróval számolható. (Az ár természetesen függ a reaktor teljesítményétől, a technológiai konstrukciótól, a reaktortípustól, az építési terület infrastruktúrájának fejlettségétől, a rendszertől, amire az erőművet kapcsolják, és még egy sor más tényezőtől.) De ha már megépült, pénzügyi szempontból voltaképpen komoly készpénztermelő gyárként, „fejőstehénként” képes működni. Technológiailag tisztán, vagyis szén-dioxid-kibocsátás nélkül, évtizedekig alacsony tüzelőanyag-költséggel, hatalmas volumenű energiát termel – mondta a szakember.

A beruházási források mobilizálása ugyanakkor az atomenergia növekedésének legkomolyabb akadálya, még azoknak az országoknak az esetében is, mint például Nagy-Britannia vagy az Egyesült Államok, melyek atomenergia-pártiak maradtak. Ráadásul a tervezett költségekkel rendszeresen megcsúsznak: a finnországi Olkiluoto 3 építése 2000 óta tart: az eredetileg tervezett beruházási költségnek a dupláját is elköltötték már rá, miközben az erőmű áramot még nem termelt.

Mindenért többet kell fizetnünk

A finanszírozással kapcsolatos kulcskérdés, hogy megszervezhető-e úgy, hogy a projekt az óriási tömegben, „nulladik órában” lekötött tőkére végül megfelelő megtérülést biztosítson. Egy atomerőmű építése az egyik legkomplexebb projektmenedzsment kihívás: a tíz éven át tartó építkezés során több millárd euró már befektetett tőke kamatköltségét kell fedezni, miközben a létesítmény még nem termel.

Mivel nincs döntés arról, hogy Paksot részlegesen privatizálnák, vagy más módon magánbefektetőt vonnának be, ezért az a legvalószínűbb, hogy a magyar állam maga lenne a beruházó, neki kell megszerveznie a finanszírozást. A projekt rentabilitása szorosan összefügg a tőkeköltséggel, melyet befolyásol, hogy a beruházó milyen adósnak számít.

Bele kell tehát számolni azt a kamatprémiumot, amit Magyarországnak a jelenlegi kamatszint mellett például a cseh nukleáris projekt tőkeköltségéhez képest ki kell fizetni (plusz 300 bázispont) a kamatokban. Ez a nukleáris energia termelési költségét is drágítja, kilowattóránként akár húsz százalékkal is. Nem beszélve olyan országokról, mint Nagy-Britannia vagy az Egyesült Államok, melyek adósbesorolása AAA minősítésű, tehát jóval olcsóbban jutnak forráshoz, mint Magyarország jutna.

Csak szólamokban nagy az igény az új atomerőművekre

Túry Gergely

3000 milliárd - teoretikusan

Aszódi Attila, az MTA Energetikai Bizottságának elnöke, a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója szerint Paks 2 kapcsán egy sor tanulmányt és engedélyezési eljárást csak azt követően lehet elindítani, hogy kiderült, milyen típusú blokkban és milyen termelői kapacitásban gondolkozik a kormány. Aszódi állítja: erről ő sem tud semmi biztosat. Azt azonban hangsúlyozta, az energetikai beruházások közül nem csak a nukleárisakra kellene irdatlanul nagy pénzt költeni.

Azt, hogy mennyibe kerülhet egy új magyar atomerőmű, még senki nem számolta ki pontosan. Felsmann Balázs energetikai szakértő, a Gyurcsány-kormány volt államtitkára még 2009 elején végzett ehhez kapcsolódó modellszámítást. Bár ez a kalkuláció a gazdasági recesszió előtti adatokra épült, szerinte ma a 3000 milliárd forintos bekerülési költség reális lehet. Ennyi pénze az államnak persze nincsen. Felsmann szerint a Paksi Atomerőmű még a kamatfizetési kötelezettséget (alaphangon 300 milliárd forintot) sem tudná fizetni, mivel a cég jelenlegi, 180 milliárdos évi árbevétele erre nem lenne elegendő.

Felsmann szerint Paks új blokkjai, amennyiben már holnap üzemelni kezdenének, kilowattóránkénti 25-27 forintnál olcsóbban nem tudnának áramot termelni. Ez a jelenlegi paksi termelői ár több mint kétszerese, tehát le kell számolni az olcsó atomerőművi áramtermelés mitoszával. A különbség abból adódik, hogy a régi blokkok esetében a termelői árat a „rezsiköltségen” kívül más már nem terheli (mert a beruházás réges-rég megtérült). Mindez egy új erőműblokk-pár esetében legfeljebb évtizedekkel az üzembe helyezés után állhatna elő.

Nincs időnyomás

A jövő évre megelőlegezett projekttendereztetéssel kapcsolatban van még egy nagy kérdés: miért ilyen sürgős a „bővítés”?

Hová siet Fellegi?

AP

A meglévő blokkok üzemidő-hosszabbításával kapcsolatban a parlamentben is teljes a konszenzus. A már 2008-ban hivatalosan benyújtott kérelem elfogadása nélkül ugyan az első reaktort már 2012 decemberében le kellene állítani, de a további 20 évre szóló működést minden valószínűséggel csont nélkül meg fogja kapni az Országgyűléstől. Ez azt jelenti, hogy az erőmű teljesen 2030 körül fog majd leállni, igaz, az első blokk már 2024-ben.

Rohanni ráadásul azért nincs túlzottan értelme, mert a megújuló energiatermelési technológiák is egyre olcsóbbak és egyre nagyobb kapacitásúak: nő az új projektek száma és a szektorban befektetett K+F-pénzek aránya. Németországban a háztetőkön jelenleg is már 38 Paks méretű kapacitás dolgozik. A szűk keresztmetszetet jelentő energiatárolás és hálózati rugalmasság kérdésének megoldása pedig már uniós szinten kitűzött cél, amire akár egy évtizeden belül is megfeleő válasz születhet.

Hogy mindezek ismeretében jövőre tényleg érdemes és lehetséges-e tendert hirdetni, az meglehetősen kérdéses. Forrásaink szerint a legtöbb, ami reálisan belefér, egy olyan pályázat kiírása, ami a kiírót semmire sem kötelezi, viszont felmérné, hogy kik tennének legalább elvi ajánlatot egy új atomerőmű megépítésre.