Ön fizeti a cechet a pazarló polgármesterek után
Jól sakkoztak azok a többségükben fideszes városvezetők, akik nem gondoltak arra, hogy városuk vissza tudja-e fizetni valaha a felvett hiteleket. Minél nagyobb adósságot halmozott fel egy város, annál többet vállal át tőle az állam, ellentételezés nélkül. Másképpen: a helyi vezetők eredményességét hirdető szökőkutak és látványberuházások maradnak, az árát pedig az egész ország, köztük az ésszerű gazdálkodást folytató települések polgárai is fizethetik.
- Bánjátok már, mi?
- Ja! Azon gondolkodom, mégiscsak fel kellett volna venni még kétmillárdot!
Így tréfálkozott egymással munkatársunk füle hallatára több fideszes polgármester szombaton, a MOM Kulturális Központból távozóban, miután a helyszínen a miniszterelnöktől megtudták, hogy az állam átvállalja az önkormányzatok 1200 milliárd forintos adósságának mintegy felét. A falvak adósságát teljesen, az ötezer fő feletti településekét pedig eltérő mértékben, attól függően, hogy az egy főre eső helyi adóbevételt tekintve szegényebbek, vagy gazdagabbak az országos átlagnál.
Az adósságátvállalás azért vált elkerülhetetlenné, mert év végétől és jövő év elejétől nagyon sok önkormányzat, főleg a nagyvárosok segítség nélkül csődbe mennének. Egyes önkormányzatok ugyanis nem tudnák megújítani lejáró hatalmas adósságaikat, mások pedig a rezsifizetésekhez szükséges likviditásukat sem lennének képesek fenntartani, ha a bankoktól nem kapnának újabb hiteleket. A gördülékeny finanszírozást még inkább nehezítheti, hogy a gazdaság stabilitásáról szóló, idén hatályba lépett törvény szerint az önkormányzatok csak kormányzati engedéllyel vehetnek fel hitelt.
| Vérszemet kaptak |
| Az önkormányzatok legnagyobb baja most az a devizakötvény-állomány, amely 2005 és 2010 között a kezdeti 4,4 milliárd forintos érték 140-szeresére, 610 milliárd forintra ugrott (június végén 507 milliárd forint volt az állomány). A kötvénykibocsátás csúcsa 2007–2008-ban volt, a legtöbb kötvény svájcifrank-alapú lett, tipikusan 20 éves futamidővel. A tőketörlesztésre a bankok 3-5 év türelmi időt adtak, így 2010-ig csak kamatot kellett fizetniük a településeknek. Az intenzív banki verseny miatt egyébként jobb kondíciókkal kaptak svájci frankot a bankoktól, mint a svájci önkormányzatok. A türelmi időszak lejártával beütött a krach: több önkormányzat ugyanis úgy adósodott el, hogy nem számolt a visszafizetéssel, és az árfolyamváltozásból fakadó kockázatokkal sem. |
Ki tehet róla?
„Nem ti tehettek róla” - így vezette fel az adósságátvállalás bejelentését Orbán Viktor szombaton az összesereglett fideszes polgármestereknek. A kormányfő szerint azok azért adósodtak el, mert már a nélkülözhetetlen dolgokat csak hitelből tudták finanszírozni, hiszen a szocialista kormányok folyamatosan csökkentették a támogatásaikat. Ezzel szemben közismert az a vélekedés is, hogy 2006-tól Orbán Viktor személyesen buzdította hitelfelvételre a települések többségét irányító fideszes polgármestereket. Ezt alátámasztani látszik, hogy messze nem kizárólagosan, de a legeladósodottabb önkormányzatok többségében fideszesek.
Emellett közismert az is, hogy a kormányok (beleértve a 2010-ben felállt Orbán-kabinetet) folyamatosan és jelentősen csökkentették az önkormányzatok központi támogatását, miközben az önkormányzatoknak évről évre több feladatot kellett ellátniuk. Az elszabadult kötvénykibocsátást azonban ez nem magyarázza kielégítően. Az önkormányzatok pénzállományának változásán ugyanis jól nyomon követhető, hogy miután 2007-2008-ban eladósodtak, a pénz nagy részéhez egy-két évig nem nagyon nyúltak hozzá, hanem betétben tartalékolták. Eszerint középtávon messze nem volt szükségük annyi pénzre, amennyit felvettek.
| Mindent megszabhattak |
| A kötvénykibocsátásnak számos előnye volt az önkormányzatok számára, így például, hogy az a hitelekkel szemben nem tartozik a közbeszerzési törvény hatálya alá, így gyorsan lebonyolítható pénzbevonást tett lehetővé. További előnyei, hogy a program futamidejének és keretösszegének meghatározásán túl az önkormányzatok azt is megszabhatták, hogy milyen ütemben, hány kötvénysorozatot bocsássanak ki, a kötvények kamatozása fix vagy változó legyen. Vagyis a kötvénykibocsátás maximálisan egyedi finanszírozást tett lehetővé, aminek a fő paramétereit az ügyfél határozhatta meg. |
A tartalék még mindig jelentősnek mondható, hiszen az önkormányzatok teljes adósságának közel harmada még mindig betétekben pihen. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint teljes tartozásuk 1293 milliárd forint volt június végén (ez az összeg nagymértékben változik a devizaárfolyamok elmozdulásával, ugyanis a tartozás nagy része svájci frankban jegyzett). Azonban eközben 365 milliárd forintjuk volt betétben. Ha ehhez egyéb befektetéseiket is hozzávesszük, akkor a tartalék teljes összege 4-500 milliárd között lehet. Ennek alapján a 612 milliárdos adósságkonszolidációval nem sok olyan adósság marad az önkormányzati rendszerben, amelynek ne lenne meg a fedezete.
Úgy tűnik, hogy a 612 milliárd forintos adósságátvétellel a kormány több terhet vállal, mint szükséges lenne - mondta a hvg.hu-nak Kovács Róbert, az önkormányzati rendszert monitorozó Helyi Obszervatórium ügyvezetője. A szakértő szerint a tervezett összegnek kevesebb mint a fele, nagyjából 200-250 milliárd forint lehet az, amit az önkormányzatok nem lennének képesek megújítani. Egy korábbi becslés szerint ugyanis a kistelepülések körülbelül 100 milliárd forint olyan adósságot (leginkább folyószámlahiteleket) görgetnek maguk előtt, amelyeket nem tudnának kiváltani új hitelekkel, és körülbelül 100-150 millárdra rúghat a városoknál a bedőlésre esélyes hitel- és kötvényállomány.
Mindenki törleszt
Az adósságok átvállalásával azok az önkormányzatok járnak a legjobban, amelyek nem a közvetlen működési kényszertől hajtva vettek fel arányaiban óriási összegeket, különösen ha azok egy jó része még el sincs költve, illetve eleve spekulációs céllal vették fel őket – mondta a hvg.hu-nak Atkári János, Budapest volt főpolgármester-helyettese, aki egy rövid ideig Tarlós István tanácsadója is volt. Az említett spekulációban például Lázár János jeleskedett, aki Hódmezővásárhely vezetőjeként teljes körű felhatalmazást kapott arra, hogy devizaspekulációra használja a város kötvényekből nyert pénzét.
Mindent egybevetve az a városvezető kalkulált jól, aki nem gondolt arra, hogy városa vissza tudja-e fizetni valaha a felvett kölcsönöket. Hiszen minél nagyobb adósságot halmozott fel, annál többtől szabadítja meg most az állam. Ha egy település 30 milliárd forint körüli adósságot gyűjtött (mint például Hódmezővásárhely), akkor akár 12 milliárd forinttól is megszabadulhat most (a leggazdagabb városnak járó legkisebb adósságátvállalással számolva). Egy kevesebb kockázatot vállaló önkormányzat viszont, amely 5 milliárd forintos adósságot szedett össze (mint például a jelentős iparűzési adóbevétel felett rendelkező Győr), csak 2 milliárdtól szabadul meg. Így járt rosszabbul az a cikkünk elején idézett polgármester is, aki nem vett fel újabb kétmilliárdot, pedig az abból kihozható presztízsberuházásért akár hálásak is lettek volna választói.
Az adófizetők számára nem túl megkapó az adósságkonszolidáció üzenete. Hódmezővásárhely példájánál maradva, amelyet az utóbbi tíz évben Lázár János jelenlegi államtitkár vezetett, milliárdokból új belváros jött létre, galériát, templomot, múzeumot újítottak fel és bővítettek, szökőkutak épültek, díszburkolatot kaptak a belvárosi utcák, és sétálóutcává alakult a 2002-ben elhunyt fideszes polgármester, Rapcsák András nevét viselő út. A város nagyobb létesítményeit, intézményeit összekapcsoló informatikai hálózatot is fejlesztettek, illetve rekonstruálták a város kórházát. További épületfejlesztések is lesznek még, emellett villamosvonalat építenek Hódmezővásárhely és Szeged között. (Hódmezővásárhely esete nem volt egyedi, a településeket a vezetés pártállásától függetlenül az elmúlt években bevételt nem termelő, de látványos szökőkutak tömege lepte el a felújított városközponttokkal együtt.)
A virágzás ára a megugró adósság volt, Hódmezővásárhely egy lakosára ma már 638 ezer forint tartozás esik. Ezt az összeget évtizedekig kellett volna fizetnie a településnek, és a városvezetés kénytelen lett volna meghúzni a nadrágszíjat, vagy vállalni az önkormányzat vagyonának felélését, esetleg a csőddel járó kellemetlenségeket. Azonban emiatt nem kell, hogy fájjon már a fejük, adósságuk tetemes részét magára veszi az ország egész lakossága. Fizetnek azoknak a városoknak a lakói is, akik nem kaptak jóléti presztízsberuházásokat, mert feszes gazdálkodást folytatott a városvezetésük. Aki az eladósodással csődközelbe sodort egy települést, most megdicsőülhet a választói szemében.
Elbukott a kaposvári minta
A települések eladósodását azzal is szokás magyarázni, hogy az uniós pályázatokhoz szükséges önerő hiánya miatt keletkezett lyukat próbálták hitelből betömni költségvetéseikben. A fejlesztés azonban az elmúlt években, különösen a válság kitörése után a fideszes városokban többet jelentett a szokásos uniós pályázásnál. 2008-ra az lett a Fidesz egyik központi üzenete, hogy a megszorító és a forrásokat elvonó szocialista kormánnyal szemben a fideszes önkormányzatok fejlesztésekkel indítják be a gazdaságot. Így 2008 végére fideszes önkormányzatok sora jelentette be, hogy növekedési programot indít, az eladósodás árán is. A "kaposvári mintaként" elhíresült program a helyi beruházások gyorsítását és az iparűzési adó csökkentését jelentette.
A sors iróniája, hogy az akkori program fő szószólója, Kaposvár polgármestere, Szita Károly négy évvel a kaposvári minta születése után múlt szombaton udvariasan arra kérte „a miniszterelnök urat”, hogy segítse ki őket az adósságcsapdából. Mint Szita hazatérve elmondta, nem úri passzióból vették fel azt a sok kölcsönt, hanem a mindennapi élet működtetése érdekében volt szükség arra és a beruházások elindítására. Kérdés, hogyan kapcsolódnak ehhez az olyan látványberuházások, mint a kaposvári szökőkutak és a jégcsarnok építése, a fürdő felújítása, illetve az olyan jóléti intézkedések, mint az ingyenes szemétszállítás és a kismamák térítésmentes városi tömegközlekedése.
Azt még senki nem vizsgálta, hogy a fejlesztési célú beruházások valóban elérték-e a céljukat, és egy nehezebben, vagy egy olcsóbban fenntartható önkormányzati infrastruktúrát gazdagítottak-e. Az eladósodás árán finanszírozott beruházásokban kitűnt a mintegy 28 milliárdos adósságot felhalmozó Debrecen is, amelynek vezetője, Kósa Lajos szombaton Szita Károlyhoz hasonlóan ugyancsak mentőövet kért.
Mi lesz a bankokkal?
Az adósságátvállalás tervéből még hiányzik egy lényeges rész: mi a kormány terve az adósságok felett rendelkező bankokkal. A megpendített kormánypárti ötletek szerint ugyanis valamennyi veszteséget biztosan nekik kell majd lenyelniük. Alig két hete Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője a hvg.hu-nak adott interjúban arról beszélt, hogy úgy kell konszolidálni az önkormányzati adósságokat, hogy „a bankok is adjanak valamilyen diszkontot”. Rogán azt is felvetette, hogy az önkormányzati adósságokért cserébe a kormány állampapírokat adhatna a bankoknak, így válhatna az adósság a központi költségvetés tartozásává. Ezzel nem nő az államadósság, hiszen statisztikailag a költségvetés és az önkormányzati szféra is része az államháztartásnak. Az állampapírok hozama azonban magasabb, mint a svájcifrank-kötvények kamata, így a költségvetés kamatterhei nőnének.
A bankok akkor sem feltétlenül járnának rosszul, ha le kellene mondaniuk a kintlevőségek egy részéről, hiszen önkormányzati csőd esetén úgy buknák azt, hogy az államnak nem volna kötelessége kezességet vállalni, erről ugyanis a csődeljárásban kellene megegyeznie az önkormányzatnak a hitelezőivel. Az önkormányzatok eladósodásában a bankok komoly szerepet, és túlságosan nagy kockázatot vállaltak, úgy kezelték az önkormányzatok adósságot, mintha az állam tartozna nekik, de a törvényi szabályozás alapján nincs ilyen implicit állami garancia az önkormányzatok adóssága mögött.
Atkári János szerint az még kérdés, hogy az állam erősebb pozícióból tud-e majd tárgyalni a hitelező bankokkal az adósságok kezeléséről. Ahol igazi a baj, ott az adott önkormányzat van erősebb pozícióban a bankkal szemben, mert ott utóbbi a törvényileg szabályozott csőd keretei között juthat csak a pénzéhez, ha nem enged. Az állam esetében azonban ilyesfajta csőd nem jön számításba, ezért elvileg eleve kisebb engedmény érhető el. Emellett a hitel átvétele a hitelszerződés módosítását is igényli, és elvileg az is felmerülhet, hogy az a jelenlegi piaci feltételeket kell tükrözze, vagyis jóval kedvezőtlenebb kondíciókat, mint az eredeti hitelszerződés, még ha az állam is a szerződő fél. Így számolni kell azzal, hogy a "végelszámolás" esetleg jóval nagyobb összeget mutat majd a teljes adósságszolgálatot figyelembe véve, mint ami eredetileg az átvett adóssághoz kapcsolódott – véli a volt főpolgármester-helyettes. Atkári János szerint ugyanakkor összességében súlyosan elhibázott az önkormányzati adósságoknak ez a kezelésmódja, mert tűzoltás jellegű, és nem kezeli az adósság jövőbeli felhalmozódásának okait.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
