Nem teljesült a kormány ígérete, hogy befagyasztja a rezsiköltségeket - derül ki a Policy Agenda legújabb elemzéséből. Így a Fidesz is abba a csapdába sétált bele, mint 2002-ben a szocialisták, amikor bejelentették, hogy nem lesz gázáremelés. A kabinet annak érdekében, hogy csökkentse a lakosságra nehezedő nyomást, a 2011 tavaszán elfogadott Széll Kálmán Tervben jelenetette be, hogy különböző eszközökkel, például hatósági árképzéssel, az extraprofit visszaszorításával befagyasztja a legfontosabb rezsiköltségeket, hogy kiszámíthatóbb legyen a családok gazdálkodása. Ezért vállalta, hogy 2011. július 1-ig kidolgozza a rezsiköltségek befagyasztását lehetővé tevő szabályozást.

Arra már akkor számítani lehetett, hogy nehéz lesz ezeket a vállalásokat teljesíteni. Ennek oka, hogy a villany, gáz és a távhő esetében erős szabályozó jogköre van az államnak, ugyanakkor több tételben, amely ugyancsak a rezsihez tartozik nincsen beleszólási lehetősége. Ilyen a közös költség (társasházak esetében), a víz- és csatornadíjak, illetve a gáz és távfűtésen kívüli fűtési módok.

A kormány és az önkormányzatok is emeltek

A terveket még inkább felülírta a gazdasági törvényszerűség, és a költségvetési kényszer. Az egyik legnagyobb emelkedést maga a kormány okozta azzal, hogy január 1-től 25 százalékról 27 százalékra növelte az általános áfakulcs (kivéve a távfűtést, amely a legalacsonyabb kulcsba tartozik továbbra is). Nőttek általában az alapdíjak és a fogyasztás alapú szolgáltatási díjak is. Budapesten a Policy Agenda számításai szerint átlagosan 4,4 százalékkal emelkedtek a rezsiköltségek. Ebből kb. 1 százalékot tett ki csupán az áfa emelkedése, míg a többi a cégeknél maradó szolgáltatási díj növelését eredményezte. Az árak növekedése tekintetében leginkább az önkormányzati tulajdonú cégek felé húzott a kormány, illetve a fővárosi közgyűlés „keze”. Ugyanis, míg a távfűtés, csatornázás, víz-, és a gázszolgáltatás esetében nőtt az áfa nélküli szolgáltatási díj is, addig a nem fővárosi tulajdonú áramszolgáltatás esetében nettó értékben csökkent az ár.

Debrecenben a rezsiköltségek befagyasztását ígérő kormányzati döntést követően a fontosabb szolgáltatások között (gáz, villany, távhő, víz- és csatorna) 3,6 százalék volt az átlagos növekmény. Érdekes módon itt is az önkormányzat járt jól, mivel a saját cégeik esetében jobban emelkedtek az árak, mint a villamosenergia esetében a kormány által engedélyezett volt. Ezen a területen ugyanis mindössze 0,4 százalékkal nőtt a villanyszámla nagysága azonos fogyasztás esetén, míg távhő, víz, és csatorna esetén 4 százalék feletti növekedés volt. Minden településen másképpen alakultak a szolgáltatási árak, de a Policy Agenda számításai alapján mindenhol érzékelhető volt a rezsiköltségek növekedése biztosan.

A szabályozás elmaradt

A kormány jogszabályt sem alkotott végül a saját vállalásának abszolválására. A Széll Kálmán Tervből következő időszaki elszámolásban már csak az szerepel, amit korábban is elvégzett (hatósági ár a villamosenergia és a gázszolgáltatásban). Azaz láthatólag a kabinet bő egy éve tisztában van azzal, hogy ezen a területen nem tud többet tenni, mint, amit már korábban is elvégzett, ez pedig arra nem ad kellő jogi lehetőséget, hogy a valódi célt, a rezsiköltségek növekedését ténylegesen megállítsa.

Természetesen nem is volt reális egy ilyen célkitűzés, mivel az árak rögzítése esetén a szolgáltatás minőségén lennének kénytelenek spórolni a szolgáltatók. Ellenkező esetben a korábbi fűtési támogatási rendszer mintájára kellene kiépíteni egy új mechanizmust, amely lényegében szociális helyzettől függetlenül támogatná a lakosságot. Ennek azonban társadalmi igazságossága és fenntarthatósága is erősen kérdéses.