A presztízsberuházásnak tekinthető Berlin - Brandenburg repülőtér ötlete egyidős az újraegyesüléssel: már akkor világossá vált, kell egy közös légikikötő, ami nemcsak reprezentatív, hanem közös gazdasági térnek is tekinti a fővárost Brandenburg tartománnyal. Az ígéret beváltása már 1996-ban megkezdődött, akkor még magánbefektetőkkel. De tervezési problémák és jogi viták miatt végül a befektetők kiszálltak, a  helyüket a szövetségi állam, Berlin és Brandenburg tartomány foglalta el.

Kálvária, vég nélkül

A projektet 2006-ban engedélyezték, az átadást pedig 2011 októberére tervezték.  Egy évvel korábban azonban kiderült, nem tartható a korábban kitűzött időpont (ezt az Unió által előírt új biztonsági szabályokkal, valamint egy tervezőiroda csődjével magyarázták), így megnyitást eltolták 2012 júniusára. Klaus Wowereit berlini főpolgármester és az építkezést felügyelő bizottság elnöke akkor határozottan állította, hogy emiatt nem fognak a költségek robbanásszerűen emelkedni.

AFP / Johannes Eisele

Alig egy hónappal a tavalyi határidő előtt újabb kínos bejelentést tett a felügyelő bizottság: a tűzvédelmi rendszer hibás tervezése miatt az átadás 2013 októberére tolódik. Idén januárban ezt a dátumot is felül kellett írni: „Annak alapján, amit eddig kemény munkával sikerült kideríteni, sajnos súlyos, sőt, nagyon súlyos problémák vannak. Éspedig annyira jelentősek, hogy szinte már iszonytatóak” - jellemezte a helyzetet Horst Amman, az építkezés technikai vezetője. Ezek után már senki senki nem mer jósolni, a Willy Brandt nemzetközi repülőtér átadását még 2014-re sem merték beígérni.

Eközben a kezdetben 2 milliárd eurósra becsült projekt költségvetése már 4,3 milliárd eurónál tart. Minden hónap késés 15 millió euróba kerül, és még hol a vége? Rendkívüli mértékben árt a főpolgámester népszerűségének a projekt csúszása. Hiába volt ő az építkezés felügyelő bizottságának a vezetője, képtelen volt felmérni, hogy a munkák hol tartanak és még milyen költségekkel kell számolni. (Múlt héten vissza is lépett a poszttól, átengedve az fb irányítását Brandeburg tartományi miniszterelnökének.) A tartományi parlamentben a főpolgármester ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány ugyan szombaton megbukott, de ez még korántsem jelenti azt, hogy ne kellene idő előtt a projekt miatt távoznia. 

A Willy Brandt repülőtér megnyitását rengetegen várják. Ma mintegy 7000 embernek ad munkát, de ha megnyílik, rövid idő belül állítólag 40 000 új munkahelyet generál. A müncheni és frankfurti repterek után ez lenne a harmadik legnagyobb légiközlekedési csomópont, mely évente 27 milliós utasforgalom befogadására alkalmas.

Csődbe viszi az alvállalkozókat

Ehelyett most mindenki a veszteségeket számolja: az AirBerlin már bejelentette kárpótlási igényét, a reptéri vasutat üzemeltető Deutsche Bahn pedig 34 millió euróra becsüli a késés miatt elmaradó bevételt, ami minden elvesző hónapban 2 millióval nő.  A Lufthansa egyelőre nem jelentette be, hogy perelni fog, viszont azt követeli, hogy újítsák fel a még használatban levő, de már rég túlterhelt és korszerűtlen Tegel repülőteret. Legrosszabbul feltehetőleg azok a kis- és középvállalatok jártak, melyek egzisztenciája a repülőtér átadásától függ. Van olyan étteremtulajdonos, amely havi 6000 eurót bukik, egy utazási szolgáltatónak alkalmazottakat kellett elbocsátani és buszokat eladni ahhoz, hogy ne menjen csődbe. Sokan lépnek vissza, mert nincs idejük megvárni, míg fogad Berlin-Brandenburg.  

AFP / Patrick Pleul

Közben egyre többen beszélnek arról is, hogy a berlini légiforgalom látványos növekedése miatt nincs is jó helyen a reptér. Egyre többe javasolnak alternatív helyszínt. Dieter Faulenbach da Costa várostervező-építész szerint érthetetlen, hogy már az üzembe helyezés előtt az kerül szóba, hogyan bővítsenek, de szerinte egy sor egyéb tevezési hiányosság is van (szerinte nincs elég check-in pult, nincs betervezve elég csomagszállító szalag, túl rövidek a mozgólépcsők, és vannak olyan pontok, ahol beesik az esővíz. Da Costa szerint nem sok szól azellen, hogy lebontsák, amit eddig építettek. 

Hogyan juthat idáig egy ígéretes befektetés? Egyre többen érvelnek azzal, hogy a magánbefektetők jóval motiváltabbak és hatékonyabbak, és nem tesz jót, ha a politika túl nagy szerepet kap a megvalósításban.  A politika elsődleges célja, hogy elfogadtassa az impozáns építkezéseket, a tulajdonképpeni költségek megítélésére azonban nem képes, és kezdetben nem is hajlandó. Van ennek azért egy pozitív oldala is: a sydney-i operaház végül 15-ször annyiba került, mint amennyire az elején becsülték, a müncheni olimpiai stadion 17-szer drágább lett. Nem volt ez kétszáz évvel ezelőtt sem másképp: a II. Frigyes Vilmos porosz király által megálmodott Brandenburgi kapu munkálatai olyannyira elhúzódtak, hogy a király végül nem is vette komolyan a megnyitó hírét. Langhans építésznek csak annyit üzent, reméli, hogy az állványok nem fognak még évekig az építkezés körül állni. A város szimbólumává vált Brandenburgi kaput így aztán mindenféle felhajtás nélkül, a király távollétében adták át.