Államosítják a közvilágítást, de nem kell félnetek
Állami és önkormányzati tulajdonba kerülhetnek a magyar települések közvilágítási berendezései egy fideszes törvénymódosítás értelmében, amelynek motivációit sokan nem is értik. A közvilágítást közszolgáltatásként az önkormányzatnak kell biztosítania, ám egy korábbi jogi kiskapu értelmében a berendezések az időközben privatizált áramszolgáltatókhoz kerültek. De az is lehet, hogy az egész csak a választási plakátok miatt van.
Államosítják a magyar települések villanypóznáit. György István fideszes képviselő – aki Budapest főpolgármester-helyettese is – hétfőn olyan törvénymódosító javaslatot nyújtott be, melynek értelmében közvilágítási közmű kizárólag az állam és az önkormányzatok tulajdonába tartozhat. Így ha "a közvilágítási közmű" nem állami vagy önkormányzati beruházásban jön létre, azt a beruházó az üzembe helyezés időpontjában az önkormányzatokra köteles átruházni. Ezt szerződésben is rögzítenék a felek a javaslat értelmében.
A módosítás a 3154 magyar település jelentős részét érintheti, mivel egy világítástechnikát jól ismerő iparági forrásunk szerint a községek és városok 85 százalékában maguk az áramszolgáltatók végzik ezt a szolgáltatást. A módosítás érzékenyen érintheti a szolgáltatókat is, mivel az utóbbi évek őket hátrányosan érintő rendelkezései közepette a közvilágítási piac viszonylag stabilnak számított, az önkormányzatoktól megvolt a fix bevétel. Csakhogy jogszabályi kiskapuk, rendszerhibák következtében egyes önkormányzatok kénytelenek voltak átadni a közvilágítás tulajdonjogát az áramszolgáltatóknak. Ez pedig azt eredményezte, hogy ma már a szolgáltatók sok esetben ellenállnak az önkormányzat energiahatékonyságot növelő – és a kiadásokat csökkentő ötleteinek.
Az államosítás ugyanakkor több tízmilliárd forintba kerülne, és egyelőre nem látszik, hogy erre honnan lenne pénze a már most is rendkívül szorult helyzetben lévő önkormányzatoknak. Emellett az is elképzelhető, hogy olyan lobbik is "nyomják" a módosítást, akik távol-keleti országokból beszerzett olcsó, ám kevésbé megbízható fényforrásokat szeretnének hazánkban teríteni.
Sok pénzről van szó
A módosító javaslat szerint a közvilágítási vagyon egyedüli tulajdonosa az állam vagy az önkormányzatok lehetnének. Ezt a vagyont az áramszolgáltatók 1994-es privatizációja során az áramszolgáltatóknak adták át. Ez a környéken nem mindenütt történt így, Romániában például az önkormányzatoknál hagyták ezeket a berendezéseket.
A javaslat alapján nem lesz kibúvó a közvilágítási vagyon köztulajdonba kerülése elől. Az áramszolgáltatóknak vagy fel kell ajánlaniuk az önkormányzatoknak a közvilágítási berendezéseket, és ha idén október végéig nem állapodnak meg, akkor az önkormányzat kezdeményezheti a berendezések kisajátítását. Ha az önkormányzat ezzel a lehetőséggel nem él 2014. május 31-ig, akkor az állam kezdeményezheti a kisajátítást. A kisajátítás esetén az államnak valószínűleg kártérítést kell fizetnie a szolgáltatóknak – vélekedett egy neve elhallgatását kérő iparági szakértő.
Az önkormányzat és a szolgáltató megállapodhat a vagyon ingyenes átadásáról is, ebben az esetben a szolgáltató költségként leírhatja majd a társasági adójából. Úgy fizetné ki tehát az állam, hogy adóbevételről mondana le. Emiatt van olyan szakértő, aki szerint a javaslat így már nem is olyan „veszélyes államosítás”. Költségvetési szempontból az adókiesés óriási, akár százmilliárdos bevételcsökkenésre is duzzadhat, tekintve, hogy hat nagy áramszolgáltató több tízmilliárdos vagyonáról van szó. A közvilágítási berendezések legnagyobb tulajdonosai jelenleg a Budapesti Elektromos Művek Nyrt. (Elmű), Észak-magyarországi Áramszolgáltató Nyrt. (Émász), Dél-magyarországi Áramszolgáltató Nyrt. (Démász), E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató Zrt. (E.ON-Édász), E.ON Dél-dunántúli Áramszolgáltató Zrt. (E.ON-Dédász), E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Zrt. (E.ON-Titász).
Szabadságharc az áramszolgáltatók ellen
A hvg.hu kérdésére több közvilágítási szakértő is úgy nyilatkozott, nem érti a javaslat motivációját, ezért volt, aki úgy vélekedett, valamilyen "szekunder, nem a közvilágításról szóló politikai ok" is lehet a háttérben. A megértést az is nehezíti, hogy a szöveg egyelőre nagyon kidolgozatlannak tűnik. Már azt is nehéz eldönteni a javaslat alapján, hogy pontosan milyen berendezések átadásáról van szó: az oszlopokról és az oszlopokon elhelyezett lámpatestekről, vagy csak az utóbbiakról. Budapesten a lámpákat tartó kandeláberek sok esetben a közvilágítás részei, vidéken viszont előfordul, hogy a szolgáltatóé az oszlop, a lámpatest viszont az önkormányzaté.
| A 2014-es választási kampány is bejátszik a módosításba? |
| Találkoztunk olyan véleménnyel is, mely szerint a közvilágítás technikai tartozékainak átruházása az önkormányzatokra olyan célt szolgálhat, hogy megteremtsék a lehetőséget arra, hogy a jövő évi országgyűlési és önkormányzati választásokra egyedül az önkormányzatok rendelkezhessenek a közvilágítási, illetve villanyoszlopokra kihelyezhető reklámtáblák ügyében. Így – bár a KRESZ 2010-es módosítása értelmében többek között a közutak mentén található kandelábérekről is letiltották a reklámokat, a Magyar Közút hvg.hu-nak megküldött válaszában kifejtette, hogy eddig 3784 táblát szedtek le, és folytatják a leszedést – lehetőség nyílhatna arra vonatkozólag, hogy esetleg a választási törvénybe történő beemeléssel kivételt nyújtsanak az ilyen célú kampányolásra, politikai hirdetésekre. Ez pedig annak tükrében lehet érdekes, hogy mivel ezek után az önkormányzatok adnak majd engedélyt a működtetésükbe került közvilágító berendezésekre kihelyezhető reklámtáblákról, így a döntő részben fideszes többségű önkormányzatok saját pártjuk jelöltjeinek fognak majd kedvezni. A kandeláberek ráadásul igen jó reklám-, hirdetéshordozók, mivel azokon a helyeken is meg lehet jelenni velük, ahol citylight plakátokra nincs elég hely. |
Van olyan szakértő is, aki szerint a javaslat az önkormányzatok és az áramszolgáltatók közötti harcról szól. Az elmúlt években ugyanis az áramszolgáltatók komoly bérleti díjakat szedtek például azért, ha a póznáikon az önkormányzatok tulajdonát képező lámpatestek voltak. Ezt a díjat az önkormányzatok kvázi büntetésként kapták, ha nem adták át ingyen a szolgáltatóknak a lámpatesteket. Volt olyan szolgáltató, amelynél ezer forint volt a havi bérleti díj lámpatestenként, amit az utóbbi időben 300 forint környékére csökkentettek. Emellett az is konfliktust okozott időnként, hogy az önkormányzatoknak a szolgáltatók engedélyét kellett kérniük minden esetben, amikor valamit el akartak helyezni vagy ki akartak cserélni az oszlopokon vagy a lámpákban. Ezekben az esetekben a szolgáltatók gyakran akadályozták a közvilágítás fejlesztesét (például a lámpák kicserélését korszerűbbekre).
Egyik forrásunk szerint a szolgáltatók nem érdekeltek abban, hogy az önkormányzatok fejlesztéseket eszközöljenek a közvilágító hálózatokon – pedig erre uniós források is rendelkezésre állnak. Elmondása szerint volt olyan áramszolgáltató, mely jelezte az önkormányzatnak, hogy elindulhat a közvilágítás energiatakarékos átalakítására kiírt uniós pályázaton, de ha el is nyer támogatást, akkor sem engedik meg neki, hogy hozzányúljon a cég tulajdonában álló lámpatestekhez. Így az önkormányzat nem is vett részt a pályázaton.
Ez a probléma az elmúlt években bontakozhatott ki, ugyanis iparági szakértők szerint elindult egy újabb korszerűsítési hullám a közvilágításban. Megtakarítási ígéretekkel az önkormányzatoknak jelenleg számos cég ajánl ledes vagy indukciós lámpás korszerűsítést. Hódmezővásárhelyen például "ledesítették" is a közvilágítást: a lámpatesteket 750 millió forintból cserélték ki, ennek felét uniós támogatás fedezte. A fejlesztés tavalyi átadásán Lázár János, aki akkor még a város polgármestere volt, el is árulta, hogy a beruházás egyik oka az a konfliktus volt, amely a regionális áramszolgáltató, az EDF Démász és Hódmezővásárhely között kialakult az elmúlt években. Elmondta azt is, hogy a lépés fontos célja volt az is, hogy csökkentsék a település kiszolgáltatottságát az áramszolgáltatóval szemben.
A városban a lámpatestek javítását átalánydíjért végezte a Démász-csoport, ám "nem tartották karban a hálózatot és természetesen óriási pénzeket számláztak", Lázár úgy fogalmazott: háromezer-kétszáz település "horribilis biankó csekket állít ki" az áramszolgáltatóknak azzal, hogy a hálózatok karbantartását rájuk bízza, hiszen így nem a fejlesztésben érdekeltek.
| Fizethetnek a szolgáltatók |
A háttérben kirajzolódó konfliktus alapján a "póznaállamosítás” egyfajta visszavágás is lehet az áramszolgáltatóknak. Az áramszolgáltatók azonban a berendezések köztulajdonba kerülése után sem esnek el a biztos pénzt hozó közvilágítási piactól, és a javaslat alapján valószínűleg a településeken a jövőben is ugyanazok a szolgáltatók fogják végezni a közvilágítás üzemeltetését, amelyek eddig. Ugyanis az önkormányzat pályáztatás nélkül 15-30 évre koncessziós szerződést köthet a korábbi szolgáltatóval. További részletek nem szerepelnek ezzel kapcsolatban a szövegben, de ebből elvileg az következhet, hogy a szolgáltatók koncessziós díjat fognak fizetni, hogy továbbra is részt vegyenek a közvilágításban. Közvilágítási szakértőktől a hvg.hu úgy tudja, az áramszolgáltatók hajlanak is arra, hogy a koncessziót válasszák. |
A szolgáltatók egyes szakértők szerint nem ok nélkül állnak ellen az önkormányzatok korszerűsítési törekvéseinek: mivel övék a hálózat és a berendezések, nem akarnak felengedni olyan lámpákat, amelyek nem biztonságosak vagy nem elég jó minőségűek. Az utóbbi időben egyre több "szerencselovag" tűnik fel az önkormányzatoknál, akik keletről importált, európai szabványoknak gyakran meg sem felelő lámpákat próbálnak rásózni a polgármesterekre – mesélte egy neve elhallgatását kérő iparági szakértő. Elmondása szerint egy dél-alföldi településen megtörtént például, hogy egy gabona-nagykereskedő Kínából származó ledeket próbált eladni, de a polgármester bevizsgáltatta a terméket, és kiderült a lámpák gyenge minősége.
| Vadkelet |
Az önkormányzatok keze jelenleg meg van kötve, ha kedvezőbb árakat szeretnének elérni a közvilágítás területén. Ennek fő oka pedig egy jogi kiskapu, mely 2007-ig volt érvényben. A közvilágításról szóló 1985-ös rendelet értelmében ugyanis az önkormányzat, melynek kötelessége volt a közvilágítást biztosítania közszolgáltatásként, a közterületek világításának kialakítását, fejlesztését az áramszolgáltatóval, vagy az általa kijelölt céggel kellett, hogy elvégeztesse. Ez történhetett úgy, hogy az önkormányzat saját beruházásban, de az áramszolgáltató által kijelölt cégek közül az egyikkel közösen elvégezte a beruházást, vagy teljesen az áramszolgáltatóra bízta a beruházást, az pedig a végén kiszámlázta az adott település önkormányzatának a fejlesztést. Ezek után pedig a berendezések az adott szolgáltató tulajdonába kerültek, térítésmentesen. Addig ezzel nem is volt probléma, amíg az áramszolgáltatók is állami tulajdonban voltak, az állam gyakorlatilag egyik zsebéből a másikba rakta a pénzt.
A rendelet 2007-es hatályon kívül helyezése óta pedig egy ex-lex állapot alakult ki: ma Magyarországon nincs olyan szabályozás, amely megszabná, milyen feltételeknek kell megfelelni a közvilágítás létesítésekor és üzemeltetésekor. A rendelet megszüntetése óta nem született új, és úgy tűnik, a közvilágítási berendezéseket államosító javaslat sem kívánja ez utóbbi hiányosságot pótolni. A közvilágítás a köz-, a közlekedés- és vagyonbiztonságot hivatott szolgálni – mondta a hvg.hu-nak Nagy János, a Világítástechnikai Társaság elnöke. A szakember szerint a jogszabály hiánya rengeteg kóklert vonzott e szakterületre, akik energia-megtakarítási, korszerűsítési és más indokokkal sorra keresték és keresik a települési önkormányzatokat, sok esetben szakmaiatlan közvilágítási megoldásokat ajánlva. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
