"Magyarországnak komolyan az euróhoz való csatlakozással nem szabad foglalkoznia egészen addig, míg Magyarország általános fejlettségi szintje az eurózóna fejlettségének a 90 százalékt". Érdemes megnézni, hogy ennek tükrében mikorra várható a magyar csatlakozás, bár valószínűleg leegyszerűsítő egy mutatóhoz kötni a csatlakozást - írja a Portfolio.hu. Így a 2020-as lebegtetett csatlakozási céldátum is igencsak messze kúszik.

Ennek okai pedig a következőek. A fejlettségi szintet hagyományosan a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP-vel szokás mérni - az eurózónához képest vett 90 százalékos szintnek is ebben a megközelítésben lehet értelme. 2011-ben ez az érték a portál számításai szerint 61,1 százalék volt, innen kiindulva a felzárkózás éves sebességéből lehet következtetni a kívánatosnak megjelölt konvergencia időigényére. 

A jövőbeni felzárkózás kiszámítása természetesen nehézségekbe ütközik, ám az oldal négy forgatókönyvvel számol. Az elmúlt húsz év periódusát figyelembe véve évente átlagosan 0,9 százalékpontos magyar közeledést mutat, az utóbbi tíz évben viszont már csak 0,65 százalékpontos volt a konvergencia sebessége. A legutóbbi öt évben 1,1 százalékpontos volt a növekedés, a felzárkózási dinamikában azonban jelentős szerepet játszik az eurózóna válsága. A leggyorsabb ütem (1,8 százalékpont) az 1998-2002-es időszak eredményéből adódik.

Ha Orbán feltételével számolunk, akkor még abban az esetben is 2033-ig kellene várni az euróövezeti belépéssel, ha újra az ezredforduló kivételes konjunktúrája, és jelentős tőkebeáramlás jönne el. Ha ennél kevésbé derűlátó forgatókönyveket veszünk alapul, akkor a 2045-2070 közötti idősávban érhetjük el a 90 százalékos fejlettségi szintet.  A fentiekből az látszik, hogy két évtizednél hamarabb akkor csatlakozhatnánk, ha a rendszerváltás után soha nem látott növekedési csoda időszaka köszöntene be hazánkban.