Az Egyesült Államokban a gazdasági válság előtti években az ország legokosabb diákjainak egy igen jelentős része a pénzügyi szektorban kívánt elhelyezkedni: a Harvardon diplomázó fiatalok mintegy 25 százaléka kezdte meg karrierjét valamely pénzügyi vállalatnál, miközben a Yale esetében 24 százalék, a Princeton esetében pedig 46 százalék volt ez az arány. Lehetséges, hogy az amerikai nemzet legokosabb fiataljai nem arra használják a tehetségüket, hogy építsék az országot, hanem épp ellenkezőleg, arra, hogy rombolják? – teszi fel a kérdést Robert J. Shiller, a Yale University professzora, a témát pedig a Pénzügyi Szemle Online blogja mutatja be.

Shiller a beszédes statisztikai adatok mellett rámutat, hogy bár a pénzügy iránti érdeklődés a válság miatt némileg visszaesett, a tendenciákban alapvető változás nem történt. Emellett az is jellemző, hogy a klasszikus banki tevékenységek kárára egyre inkább emelkedik az "egyéb pénzügyi szolgáltatások" közé sorolt állások aránya, vagyis egyre több a hivatásos spekuláns, hedge fund menedzser és tréder.

A professzor szerint fontos, hogy szétválasszuk a pénzügyi szektort, és megkülönböztessük a hasznot hajtó bankárokat a haszontalan, sőt esetenként káros bankároktól. A klasszikus bankár ugyanis, aki betétet gyűjt, hitelezi a gazdaság szereplőit, biztosítja a vállalatok forrásszerzését – és teszi ezt elfogadható jutalék mellett –, hasznosnak tekinthető, szemben a "játékossal", akinek munkája az, hogy virtuális pénzekkel zsonglőrködik, és többnyire a szerencsében bízva igyekszik bankot robbantani.

A gond az, hogy egyre inkább vonzók a az utóbbi típusú pénzügyi állások, ami ahelyett hogy hasznos lenne a társadalom számára, egyenesen haszontalan, sőt az esetek egy jelentős részében még káros is. Ha pedig a föntebb említett statisztikáknak megfelelően a társadalom legragyogóbb elméi a pénzügyi "játékosoknak" szánt úton igyekeznek boldogulni, az nem jelent mást, mint hogy a társadalom elveszíti legértékesebb munkavállalóit.