Míg a nyugati társadalmakban az emberek többsége azért küzd, hogy minél jobb állása és több pénze legyen, Mark Boyle úgy döntött, hogy megpróbál pénz, bankszámla nélkül élni. Az ír férfi korábban egy bioélelmiszerekkel foglalkozó cégben töltött be vezető pozícióit, ám ennél tovább akart menni: ki akarta zárni azt, hogy pénzt használjon – írja a World Observer. Erre a lépésre akkor szánta rá magát, amikor jachtján épp egyik barátjával iszogatott. Meglátása szerint a pénz elkülönít minket saját tevékenységeinktől.

A csak Moneyless Mannek (Pénznélküli Embernek) nevezett Boyle-nak időközben már saját Wikipédia oldala is lett, a 2009 eleje óta pénz nélkül élő ír ugyanakkor nem teljesen a nulláról vetette bele magát az ismeretlenbe. Először is vette egy lakókocsit, hogy legyen hol laknia, és beruházott egy fatüzeléses sütőbe is. Ezen kívül ugyanakkor igyekezett csak a természet adta dolgokhoz ragaszkodni: írt egy listát, hogy pontosan milyen alapvető dolgokra is van szüksége, és igyekezett úgy alakítani életét, hogy azokat be tudja szerezni. Élelmezését például saját termesztésből oldja meg – egy biofarmon önkénteskedik –, az ételek elkészítéséhez fát gyűjt az erdőből, mosakodni pedig a közeli folyó vizét használja, szappant is saját maga készít. A saját kezű növénytermesztéssel pedig azt is kiküszöböli, hogy rengeteg étel menjen a kukába: az élelmiszernek mindössze 5 százalékát pazarolja el.

A környéken történő közlekedésre egy biciklit használ, teljesen lekapcsolódott az áramszolgáltatásról is – méhviaszos gyertyával világít, ha szükséges, és egy kisebb napkollektort használ, ha mégis áramra van szüksége –, vécépapírnak pedig a helyi újságokat használja. A területen, melyet művel, komposztál is, így trágyázni tudja a földet is.

Sokan antikapitalistának mondják, ám ő állítása szerint nincsen semmilyen ideológia ellen. Inkább természet-, közösség és boldogságbarát. Elmondása szerint mióta kiköltözött a pénz nélküli világba, nem volt beteg, sokkal fittebb, és soha nem volt boldogabb eddigi életében. Holnaptól kezdve természetesen nem élhetünk így mindannyian, ám kisebb közösségek elgondolkozhatnak hasonló megoldásokon.