Eltekintve az egyébként jelentős belpolitikai, nyelvi és kulturális különbségektől és ellentétektől, az ukrán gazdasági helyzet klasszikus feltörekvő piaci válságnak tekinthető. Vagyis a gondok forrása alapvetően három tényezőre vezethető vissza: Ukrajna jelentősen deficites folyó fizetési mérleggel működik (2013-ban a GDP 8,3 százaléka volt a mínusz) amivel párhuzamosan elfogyott a devizatartalék, emellett a költségvetés is erősen mínuszos (2013-ban hasonló mértékű, 8,0 százalékos volt a hiány) és végül a korrupt és pazarló rendszernek köszönhetően a gazdaság képtelen a tartós növekedésre – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Anders Aslund, a Peterson Institute kutatóintézet közgazdásza szerint az alábbi forgatókönyv jöhet. Első lépésként törvényesen megválasztott döntéshozókra van szükség, akik megkezdhetik a tárgyalásokat az IMF és az EU illetékeseivel. Még márciusban szükség lesz egy nemzetközi mentőcsomag összeállítására, melynek összege valahol 20 és 35 milliárd dollár között kellene, hogy legyen. A hitelnek alacsony kamatozásúnak és hosszú lejáratúnak kell lennie, és tartalmaznia kell(ene) valamilyen veszteségleírást a jelenlegi kötvényekre.

Az ukrán pénz, a hrivnya szabadon lebegő árfolyamrendszerére, ezzel párhuzamosan egy komoly leértékelésre is szükség van. A költségvetés hiányát csökkenteni kell, ami adóemelést, kiadáscsökkentést foglal magába, különös tekintettel az eddigi politika elithez köthető óriásvállalatok számára nyújtott állami támogatások megvonására. A gázár liberalizációjára, vagyis gázáremelésre is szükség van, amit egybe lehet kötni egyfajta szociális programmal, mellyel az állam a rászorulókat támogatná. Ezeken túl szükség lenne a kisvállalati szektor erősítésére, ezzel is ösztönözve a munkahelyteremtést. A kutató ugyanakkor elismeri, hogy a mostani kaotikus viszonyok között képtelenség megegyezni az IMF-fel, ám az idő borzasztóan sürget.