Idén 2 százalékkal nőhet a magyar gazdaság. A minden tekintetben örömteli előrejelzést a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kedden megjelent World Economic Outlook kiadványának előrejelzése is alátámasztja – a szervezet felfelé módosította prognózisát –, ez az adat pedig összhangban van a magyar kormány várakozásaival is. Az idei évre vonatkozó gazdasági növekedéssel kapcsolatban egyértelműnek mutatkozik az elemzők, közgazdászok előrejelzése: a bővülő belső fogyasztásnak, a megugró állami beruházásoknak és a jegybank növekedési hitelprogramjának köszönhetően robusztusabb lehet a növekedés, mint 2007 óta bármikor.

Aki azonban már indulna is a behűtött pezsgőért és tárcsázná Orbán Viktor és Matolcsy György számát gratulálni, annak azt kell mondanunk, hogy most azonnal álljon meg: úgy fest, innen már csak lefelé vezet az út.

Nem az idei növekedés a lényeg

Az ország vezető elemzői, közgazdászai, professzorai már évek óta azt mondják, a magyar gazdaság közép-, illetve hosszú távú növekedési potenciálja – vagyis az, hogy mennyire tud a munkaerő, a tőke, illetve a termelékenység növekedése hozzájárulni a GDP bővüléséhez (és ezeket mennyire támogatja az intézményrendszer) – valahol a 0,5-1,5 százalékos tartományban található. A potenciális növekedés üteme azért fontos, mert ez szinte minden egyéb gazdasági mutatóra és magára az ország gazdasági helyzetére is hatással van. Ennek függvényében lehet például államadósságot csökkenteni, így nőhetnek az adóbevételek, lehet több pénz oktatásra, egészségügyre, és más kormányzati programokra, vállalkozások támogatására például. Egy ország gazdasági növekedését sosem érdemes pillanatfelvételként értelmezni: lehet egy-egy kiugró, vagy nagyon lehuppanó év, az igazán fontos az, hogy 5-10-15 éves időtávon merre tartunk.

Magyar gazdaság: alacsonyan növekvő pályán

ORFK / H. Szabó Sándor

A vázolt kép szerint a válasz az, hogy nem jó irányba. A hvg.hu még a választások előtt megkérdezte az ország meghatározó elemzőit, hogy mit tartanak esetleges negatív kimenetelnek a választások után, és többen is a gazdasági növekedés alacsony ütemét, a gyenge potenciális növekedést emelték ki. Problémás lehet a termelékenység bővülése, a magánszektor foglalkoztatottságának növekedése, csökkent a tőkevonzó képességünk, kevesebb külföldi működőtőke érkezik az országba, romlanak a versenyképességi mutatóink.

A közép-, illetve hosszú távú növekedési potenciállal kapcsolatos problémákat már a külföldi elemzők is kiemelik friss kommentárjaikban (korábban ez szinte egyáltalán nem szerepelt a fókuszban). Úgy tűnik, Magyarország fő problémája a következő években nem az lehet majd, hogy alacsonyan tudjuk-e tartani a büdzsé hiányát, vagy tudja-e az ország törleszteni az adósságát, hanem az: mennyire vagyunk képesek növekedni, ezzel pedig mikor tudunk felzárkózni a régiós és uniós átlaghoz a gazdasági fejlettség tekintetében.

Ne legyenek hiú ábrándjaink

2005 óta szinte mindenki elhúzott mellettünk a régióból. Az nem újdonság, hogy Csehország már jó ideje bőven előttünk jár az egy főre eső GDP tekintetében, de az utóbbi években a lengyelek, litvánok és a lettek is szépen leléptek minket. Maradt Bulgária és Románia, amelyekkel egy csoportba tartoz(hat)unk.

Az alábbi táblázatban az látszik, milyen növekedést produkáltak tavaly a régiós országok, és milyen GDP-bővülés várható 2014-ben, illetve 2015-ben.

Az látszik, hogy a legtöbb régiós országban – bár sehol nem tér vissza válság előtti vágtatás – felívelőek a növekedési előrejelzések, ráadásul ez a magyarországinál magasabb szinten is valósulhat meg. A baltiak a jelenlegi 2-3 százalék körüli bővülésről bőven 3,5-4 százalék közelébe gyorsulhatnak jövőre, Szlovákia is megütheti a 3 százalékos szinte, csakúgy, mint Lengyelország. Románia és Bulgária GDP-je pedig 2,5 százalékkal bővülhet. Magyarország ugyanakkor az idei 2 százalék után 1,7 százalékos növekedésre számíthat jövőre, ezzel pedig a szerb tempóval kerülünk egy szintre. Csehország az utóbbi pár év gyengélkedése után erőre kaphat (jövőre 2 százalékos plusz), Szlovénia és Horvátország ugyanakkor úgy tűnik, csak kisebb mértékben tud elmozdulni a gazdasági stagnálás állapotából, bár a recesszió végét már látják.

Magyarország tehát a növekedés szempontjából inkább nyűglődő balkáni csoporthoz kezd tartozni (és az uniós átlagot hozzuk), ezt pedig az utóbbi évek adatai is alátámasztják (az IMF pár hete hazánkkal foglalkozó tanulmányában azt is elmondta, milyen kockázatok vannak a magyar növekedést illetően, erről ide kattintva lehet többet megtudni).

Azt is érdemes kiemelni, hogy a pár éve még a nálunk alacsonyabb gazdasági fejlettségi szinten található országokat (Lettország, Észtország például) már a fejlett Európához sorolja az IMF. Magyarország a feltörekvő európai államok között foglal helyet Lengyelországgal, Litvániával, Szerbiával, Horvátországgal, Bulgáriával, Romániával, Törökországgal együtt (a többi kisebb balkáni állam is ide tartozik még).

Majd esetleg 2020 környékén

Az idei és a jövő évi várható növekedés, illetve az utóbbi évek gazdaságpolitikai intézkedései irányt mutatnak a tekintetben is, hogy mi várható a hosszabb kitekintésben. Bár a kormány a 4 százalékos gazdasági növekedést szeretne 2016-ra, az elképzelések szerint Európa legversenyképesebb gazdasága leszünk, a munkanélküliséget pedig 3-4 százalékra szorítanák le, elemzők szerint ezt a növekedési ütemet csak mesterségesen lehet előállítani, fenntartani pedig egy-két éven túl nem is lehetséges. 2015-ön túl kevés elemzőház, bank készít gazdasági növekedési előrejelzést, ám akik igen, azok 2018-ig jó esetben is 1,5-2 százalékos éves növekedéssel kalkulálnak. Ez ugyanakkor ezen az időtávon arra lehet elég, hogy – strukturális reformok nélkül – ne növekedjen az államadósság, és a felszínen maradjunk, miközben a többiek tépnek el mellettünk.

Ha hosszabb időtávra szeretnénk kitekinteni, akkor az OECD előrejelzéséhez érdemes fordulni. Egy 2012-es tanulmány szerint 2011 és 2030 között Magyarország átlagban évente 2,5 százalékkal nőhet, 2030 és 2060 között a növekedés éves szintje 1,7 százalékra lassulhat. Csehország, Lengyelország, Szlovákia és Észtország is körülbelül hasonló ütemet hozhat (2,6-2,9 százalék, illetve 1-2 százalék között a két időszakban).

Ugyanennek a tanulmánynak egy kibővített verziója pozitív szcenárió (strukturális reformok, liberalizáció, foglalkoztatottság növelése, pénzügyi konszolidáció esetén például) esetén bontja jobban szét az időszakokat. Ambiciózus növekedési pálya esetén a magyar potenciális növekedés a jelenlegi 1 százalék körüli mértékről 2020-ra akár 3,7 százalékra is felkúszhat, ez ugyanakkor 2050-re, 2060-ra 2 százalék körülire csökkenhet. A 2020-as optimista forgatókönyveknél egyik másik régiós ország sem tudja meghaladni a Magyarországra vonatkozó előrejelzést (a csehek és az észtek viszont meg tudnak minket közelíteni). A pesszimista szcenárió vélhetően a jelenlegi feltételrendszer fennmaradását jelenti.

Fontos még egyszer megjegyezni, hogy ez egy nagyon optimista változatot feltételez: a jelenlegi potenciális növekedési adatok alapján mi állunk a legrosszabbul, a lengyelek és a szlovákok növekedési kilátásai most 3 százalék felett állnak, és még a recesszióból éppen kitántorgó csehek is majdnem 2 százalékos növekedési potenciált tudnak felmutatni. Nekünk kellene a legnagyobbat megugrani az optimista szcenárióhoz, az OECD tanulmánya szerint erre csak jelentős reformok esetén van esély. A többi régiós ország jelenlegi potenciális növekedési szintje így már most azon a szinten van, amihez nekünk egy ultraoptimista szcenárió esetén lenne lehetőségünk.

Mindez azt is jelenti, hogy míg a többi régiós ország – amelyek már most is előttünk vannak a gazdasági fejlettség tekintetében – a következő pár évben gyorsabban zárkózhat fel az uniós átlaghoz, mint Magyarország, a legjobb esetben leginkább az évtized vége felétől indulhat be a konvergencia az előrejelzések szerint.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!