Ennyi igazság volt Orbán ötévértékelőjében
Szinte elsüllyedt az ország 2010-ben, de a kormány kihúzta a csávából, és Európa éllovasai leszünk - sikersztorit festett fel Orbán Viktor az elmúlt öt évet értékelő beszédében. De valóban csak azzal lehet leírni egy ország állapotát, hogy a rezsi hogyan csökkent, vagy hogy irdatlanul sok közmunkás lett? A szegénység terjedése miért maradt ki a beszédből, és az, hogy a magyarok életszínvonala évek óta csak fikarcnyit javult?
Orbán Viktor kormányfő rendhagyó értékelőt tartott, az elmúlt öt év kormányzati teljesítményét tette mérlegre. Beszédében nagy teret szentelt arra, hogy fényezze ezt az öt évet, a jövőre vonatkozóan kevés, inkább elnagyolt ígéretbe bocsátkozott. Megnéztük, hogy a gazdasági életre vonatkozó karakteresebb állításoknak mi a valóságtartalma.
A siker forrása Magyarországon az adóreform volt. Ha valaki ezt megváltoztatná, sikertelenségre ítéli a magyar gazdaságot.
Ez az állítás nem felel meg a valóságnak, és inkább ellentétes következtetést vontak le a közgazdászok a 2010 óta eltelt években. Az adócsökkentést utólag olyan pénzosztásnak lehet tekinteni, amely nem segített a gazdaságon. A kormány 2010-től 10 százalékra csökkentette a társasági adót a cégek többségénél, és 2011-től jelentős vágással 16 százalékra csökkentette a személyi jövedelemadó kulcsát. Ez jövőre tovább csökken 15 százalékra, pedig évek óta világosan látszik, hogy egy ekkora államadósság-terhet cipelő ország nem képes működni ilyen alacsony jövedelemadó-szinttel (még a jóval kevesebb adóssággal rendelkező Szlovákiában is 19 százalékos az szja-kulcs).
Az adócsökkentéssel ugyanis a kormány hatalmas lyukat ütött a költségvetés bevételi oldalán, amit döntően új fogyasztási típusú adókkal vagy áfa- és jövedékiadó-emelésekkel tömködött be. Részben ennek az adóreformnak köszönhetjük az éllovas 27 százalékos áfát (és az elharapózott áfacsalásokat), a tranzakciós illetéket és a bankadót (amit természetesen a nap végén mi fizetünk ki a bankok ügyfeleiként, vagy adófizetőkként), a telekom- és az energetikai cégekre, valamint a hipermarketekre kivetett válságadókat, a telefonadót, a chipsadót, a biztosítási adót, és még sorolhatnánk.
Ráadásul ebben a helyzetben, amikor a világban is nőnek a jövedelmi egyenlőtlenségek, inkább káros az egykulcsos adó – ezt a nézetet képviseli egy világhírű közgazdász, Emmanuel Saez, akit nemrég a Rajk László Szakkollégium tüntetett ki. Ő most annak a pártján van, hogy a szupergazdagoktól akár a jövedelmük felét is el kellene venni.
A devizahitelek törlesztőrészlete - Matolcsy György számításai szerint – átlagosan 70 százalékkal növekedett volna meg, ha nem rendezik ezt a kérdést a forintosítással. Ezt Orbán szerint az ország nem bírta volna ki, Magyarországon úrrá lett volna a káosz, sőt a kormányzat sem bírta volna ki.
Azt nem tudjuk, hogy az ország kibírta volna-e, a devizahitelesek valószínűleg nem élték volna túl a svájci frank január közepén történt elszállását, majd azt, hogy azóta is jóval többe, nagyjából 300 forintba kerül egy svájci frank. A jegybank viszont nagyon szerencsésen időzített: még novemberben megállapodott a bankokkal, hogy november 7-i rögzített árfolyamon forrást juttat nekik a devizatartalékból, amelyből forintosítják a devizahiteleket. Ez még csak a következő időszakban kezdődik, de a megállapodás értelmében az ügyfelek már január óta rögzített árfolyamon fizetik a törlesztőket. A lépéssel a jegybank egy óriási sokkot védett ki a bankrendszerben.
2010: Gazdasági növekedés mínuszban, államadósság 85 százalékot közelíti, a költségvetési hiány a 7 százalékot mardossa, a 10 millió magyarból csak 3,75 millió dolgozik, és csak 1,8 millió adófizető.
Orbánnak a kiinduló helyzetre vonatkozó vázlata javarészt fedi a valóságot. Azért nem teljesen, mert a költségvetési hiányra vonatkozó becslést mindig is az új kormány sulykolta, a leköszönő Bajnai-kormány mindig is vitatta. A kormányváltás évében a tervezett 3,8 százalékot kicsit meghaladó, 4,5 százalékos deficit lett, de év közben Orbánék rendesen belenyúltak az adótörvényekbe. A nyári adócsomagban a társasági adóban volt nagy kiengedés, ám ősszel a bankadóval és három, szintén külföldi vállalatok által dominált szektorra (kiskereskedelem, telekommunikáció, energiaszektor) kirótt különadóval megkopasztott négy ágazatot a kormány. A többi adat stimmel – hozzátéve azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy a 2008-as pénzügyi világválság 2009-ben pusztított igazán a világ- és a magyar gazdaságban.
Az 1,8 millió adófizető valójában bő 3 millió, de több mint egymillióan minimálbérre voltak bejelentve, az adójóváírás pedig szinte teljesen lenullázta az adókötelezettségüket – így jön ki a ténylegesen 1,8 millió személyi jövedelemadót fizető bérből élő személy.
Ma viszont egy jól teljesítő ország, a magyar fregatt stabil, 15 oszlopon áll – mondta Orbán. Az oszlopok között említette az új Alaptörvényt, a rendőrök számának növelését, a politikusok számának csökkentését, valamint azt, hogy az óvodások 90 százaléka napi egyszeri ingyenes étkezésben részesül. Ezekkel most nem foglalkozunk, csak a gazdasági szempontból fontosabb állításokkal.
Az elmúlt 25 évben soha nem volt nulla közelében az infláció.
Az állítás igaz. Ráadásul 2014-ben és idén több hónapban is csökkentek az árak – a mélypont idén január volt, amikor a fogyasztói árak átlagosan 1,4 százalékkal múlták alul az egy évvel korábbiakat. A deflációnak, némely hónapokban szerény inflációnak alapvetően két oka van: a több körös (2013 elején kezdődött) rezsicsökkentés, másrészt pedig az olajár világpiaci esése.
A nyugdíjak értékét sikerült megőrizni, sőt növelni.
Ez is igaz. 2010 óta a nyugdíjakat a várható drágulás (infláció) mértékével növelik. Minden év elején emelik az öregségi nyugdíjakat, és előfordult az elmúlt években – leginkább tavaly –, hogy felülbecsülték a várható inflációt. Magyarán: 2014-ben 2,4 százalékkal növelték a nyugdíjakat (mert 2013 végén ekkora inflációt valószínűsített a kormány), de végül az árak 0,2 százalékkal estek, a nyugdíjemelést utólag nem vették vissza. Így közel 3 százalékos reálnyugdíj-emelés történt tavaly.
Az is igaz, hogy a Bajnai-kormány idejében hozott szabály lehetővé tette, hogy kimagasló (3,5 százalék feletti) gazdasági növekedés esetén az inflációnál nagyobb emelésben részesüljenek a nyugdíjasok. Ezt az Orbán-kormány törölte el, és egy az egyben az inflációhoz kötötte a juttatás emelését. Ez kellett ahhoz, hogy a nyugdíjkiadásokat megzabolázza az Orbán-kabinet.
Egyszerre csökkent az szja és a vállalkozások terhe, és nőtt a családok támogatása.
Orbán mondata csak részben igaz, hiába csökkent ugyanis az szja és a társasági adó, nem egyértelmű, hogy csökkent a munkavállalók és a vállalkozások terhe, bizonyos esetekben még nőtt is. Magyarország továbbra is messze a nemzetközi átlag feletti arányban von el a munkáltatók által kifizetett bérekből (ez az úgynevezett adóék, a nettó kereset és a teljes bérköltség aránya), vagyis a vállalkozások terhe kifejezetten magas, a munkavállalók pedig a foglalkoztatásukra kifizetett összegekhez képest keveset keresnek más országokhoz képest.
Egy átlagbért kereső, gyermektelen, egyedülálló munkavállalótól és munkáltatójától például a teljes bérköltség 49 százalékát veszi el az állam, ez a negyedik legmagasabb elvonás Európában (Belgium, Ausztria és Németország után). Az elvonás mindig magas volt Magyarországon, a szocialista kormányok idején 50-55 százalék között mozgott, a Bajnai-kormány adóreformja 47 százalék alá csökkentette, majd az Orbán-kormány adóreformja visszaemelte 50 százalék közelébe.
Ez különösen a keveset keresőknek fájt: a minimálbér esetében az adóék 2010-ben még 35,5 százalék volt, 2013-ra ez szintén 49 százalékra emelkedett. Abban viszont igazat mond a miniszterelnök, hogy a családok támogatása nőtt: a családi adókedvezménnyel az egykeresős, kétgyermekes családok esetében az átlagbér adóterhe 34,6 százalék volt Magyarországon 2010 és 2014 között. Hozzá kell tenni, a kormány ezzel a dolgozó családoknak adott támogatást, eközben a családi pótlék összege 2008 óta nem emelkedik.
Radikálisan csökkentek a rezsiköltségek.
Ez teljes mértékben igaz. 2013 elején indult a nagy, a 2014-es választási győzelemben főszerepet játszó rezsicsökkentés. 2013 elején 10 százalékkal csökkent a lakossági gáz, az áram és a távhő díja. 2013 nyarán egy újabb, 11,1 százalékos gázármérséklés következett, majd 2014 áprilisában 6,5 százalékos vágás jött. Az áram áram 2014 szeptemberében, a távhőé októberben esett még egyszer. A választás előtti évben, 2013 közepén a víz-, csatorna- és szemétszállítási díjból is faragtak.
Mikor volt olyan, hogy a multik és a bankok részt vettek a közteherviselésben? Az önkéntesség nem számít – tette hozzá.
A miniszterelnök ezen a ponton nem mondott igazat, vagyis nem igaz az, hogy a multik korábban nem vettek részt a közteherviselésben. Minden negyedik magyar munkavállaló multinál dolgozik. Ezen kívül húzzák maguk után azokat a cégeket is, amelyek beszállítanak nekik, illetve a régiót ahol működnek, jelentősen csökkentve a munkanélküliséget a környéken. Eközben a magyar GDP 60 százalékát termelik meg. Mindez azt jelenti, hogy a multik jelentős összegű adófizetést generálnak, ők maguk pedig jellemzően a legtöbb adót fizetik a cégvilágban, például a teljes nyereségadó-bevétel felét. Ezt a kormány által kivetett különadók tovább növelték.
Az elmúlt 25 évben soha nem dolgoztak ennyien.
Ez az állítás igaz, de ahogy mondani szokás, nem bontja ki az igazság minden részletét, főleg a fontosabbakat. A munkaerő-piaci adatokat ugyanis jelentős mértékben torzítja a kormány által 2011-ben indított közfoglalkoztatási rendszer, amit 2014-re csúcsra járattak, és a közfoglalkoztatottak száma meghaladta a 200 ezer főt. Ezzel a kormány mesterségesen megduzzasztotta a foglalkoztatottak számát, és ezzel már 2012 végére elérte a válság előtti foglalkoztatotti létszámot, ez közel 3,9 millió fő volt 2008 vége felé.
A Portfolio azonban egy alapos elemzésben kimutatta, hogy a kilábalás messze nem volt ennyire gyors. A közfoglalkoztatás nélkül csak 2014 elejére érte el az elsődleges munkaerőpiacon foglalkoztatottak száma a válság előtti szintet, és annál ma csak nagyjából 100 ezerrel több ember dolgozik. A statisztikai mutatvány mindemellett elég drága, évente 300-400 milliárd forintba kerül. Ráadásul ez lényegében a segély egy válfaja, a közmunkásoknak többnyire nem tudnak értelmes munkát adni, és változatlanul nem tudni, hogy miként vezetik vissza ezeket az embereket a legális munkavállalás világába.
A gazdaság teljesítménye Európa élvonalában.
Igaz az állítás, a tavalyi 3,6 százalékos magyar GDP-növekedés a második legjobb volt az Európai Unióban, csak az ír gazdaság növekedése volt nagyobb. Ez idén is folytatódott, az első negyedévben az éves GDP-növekedés 3,1 százalék volt, amellyel szintén második helyen vagyunk Románia mögött. Ehhez képest az EU-átlag ugyanerre az időszakra 1,4 százalék.
Ez tényleg nagyon jó eredmény, néhány dolgot viszont hozzá kell tenni. Az egyik, hogy most egy kívülről megtámogatott gazdasági növekedés zajlik, gőzerővel használjuk fel az EU-tól a 2007–2013-as ciklusban kapott több mint 8 ezer milliárd forintot. Ez óriási összeg és a nagyobb részét az elmúlt két-három évben hasznosítottuk, és nem mutatja a gazdaság tényleges teljesítőképességét (mivel az EU-források felhasználása jövő évtől alábbhagy, a gazdasági növekedés is alacsonyabb lesz).
A másik fontos kiegészítés az, hogy az elmúlt évek gazdasági növekedésével a magyarok életszínvonala szinte egyáltalán nem javult, miközben több hozzánk hasonló országban egyre jobban élnek az emberek. Ezt mutatja az egy főre eső GDP: ez Magyarországon 2010-ben az EU-átlag 66 százaléka volt, és 2013-ra csak 67 százalékig léptünk előre (2014-es adat még nincs). Ugyanebben az időszakban Lengyelország 63-ról 68 százalékra lépett előre, Szlovákia pedig 74-ről 76 százalékra.
A szegénység rendületlen, több szakértő által is alátámasztott terjedéséről nagyvonalúan hallgatott a kormányfő.
Ez meg a jövőd
A jövőről Orbán keveset beszélt, pedig az érdekelt volna mindenkit a leginkább. Lényegében csak annyit mondott, eljött az ideje, hogy megvalósítsuk a polgári berendezkedést, és “célba vehetjük azt a színvonalat, amiről korábban álmodni sem mertünk”. Mint fejtegette, ez azt jelenti, hogy a munkába igyekvő, bérből és fizetésből élő emberek számára tenné otthonossá az országot a kormány. Hogy ez konkrétan mit jelentene, nem tudtuk meg, csak a következőket emelte ki:
a bürokrácialeépítési programtól sokat remél
teljes foglalkoztatottságot látna szívesen, ami az ő értelmezésében azt jelenti, hogy “mindenkinek legyen munkája, aki dolgozni akar”
- kevesebb adó, családok támogatása
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
