Sepp Blatter, a futballvilág kényura
Volt esküvői énekes és a svájci jégkorongszövetség főtitkára, s hiába vezeti 17 éve korrupciós botrányok közepette a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget, eddig mindent megúszott a FIFA legsúlyosabb válságából is kievickélni próbáló Sepp Blatter, sőt pénteken délután ismét újraválaszthatják posztjára.
A szívósságáról közismert alpesi kőszáli kecskéhez hasonlította a minap magát a 79 éves svájci Sepp Blatter, aki ellenfelei által is elismert intellektusának, valamint mesteri manipulációinak köszönhetően négy évtizede vesz részt a futballvilág irányításában, 17 éve a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnökeként. Amikor azonban úgy tűnt, hogy nagyobb ellenállás nélkül ötödször is megválasztják a dollármilliárdokkal kitömött FIFA élére, beütött a ménkű: az amerikai igazságügy-minisztérium kezdeményezésére a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) melletti másik legbefolyásosabb globális sportszervezet több vezető tisztviselőjét korrupció gyanújával letartóztatták.
A minden hájjal megkent Blatter persze üdvözölte a vizsgálatot, magát ártatlannak vallotta, s tisztázó reformokat ígért – ahogy az elnökségét végigkísérő korábbi botrányok mindegyikének kitörésénél is. A megtisztulásból azonban eddig nem lett semmi, és kérdés, hogy az eddigi skandalumokból keljfeljancsiként felálló sportvezető ezúttal is megússza-e. Egy dolog biztos: megosztó személyiség. A játékosként legendás, emberként szerfölött ellentmondásos argentin Diego Maradona például diktátornak minősítette Blattert, akit a brit Daily Mail napilap „önelégült, képmutató zürichi gnómnak” nevezett, mások pedig előszeretettel hasonlítják a Csillagok háborúja Birodalmának velejéig gonosz császárához. De vannak olyanok is, akik kitartóan imádják: Osiris Guzmán, a Dominikai Köztársaság labdarúgó szövetségének elnöke – Blatternek különösen erősek a pozíciói a karibi térségben – például úgy vélte, a FIFA-főnök csak Abraham Lincolnhoz, Martin Luther Kinghez, Winston Churchillhez, Nelson Mandelához, esetleg Mózeshez vagy Jézushoz mérhető.
| Botrányos kongresszus |
Volt már néhány forró pillanat Sepp Blatter FIFA-elnöksége alatt, de egyik sem hasonlítható azonban a szerdaihoz, amikor kevesebb mint 48 órával a szövetség tisztújító kongresszusának kezdete előtt a svájci rendőrség a szervezet több tisztségviselőjét vette őrizetbe hajnali hatkor egy zürichi szállodában. Az intézkedés amerikai kérésre történt, ahol a pénzügyi visszaéléseket vizsgáló hatóságok összesen 14 személyt (FIFA-vezetőt, illetve a szövetséghez kötődő cég irányítóját) gyanúsítottak meg korrupcióval, vesztegetéssel, pénzügyi csalással. Blatter, akik a Transparency International felmérésének kedden közzétett eredménye szerint a világ futballszurkolóinak több mint kétharmada tart alkalmatlannak a szövetség irányítására, nyomban azt üzente szóvivője útján, hogy ő nem érintett az ügyben, sőt szerinte ez ugyan rossz hír, de abból a szempontból mégis szerencsés, hogy így tényleg megtisztul a FIFA. Más kérdés, hogy a szervezet megtisztulását már sokszor és nagyon komolyan megígérte, mégsem történt semmi. Ennek megfelelően nyomban kampány indult Blatter megbuktatására, e próbálkozásban pedig élen jártak a britek, meg úgy általában a Michel Platini vezette európai szövetség. Az UEFA francia elnöke állítólag személyesen is győzködte Blattert, hogy itt lenne az ideje visszalépni, de legalábbis elhalasztani a pénteki elnökválasztást, a svájci üzletember azonban azt mondta: túl késő van már ehhez. A szavazás elhalasztása egyébként már önmagában győzelem lett volna a Blatter bukását akaróknak: a jelenlegi elnök ugyanis egyértelmű esélyes volt a pénteki szavazás előtt. Kihívója több is volt korábban, de a portugál Luis Figo és a holland szövetséget vezető Michael van Praag visszalépett, állítólag azért, hogy támogatóikat (nem voltak sokan) átirányítsák Ali bin al-Husszein jordániai herceg mögé. Más kérdés, hogy míg a botrány kitörése után is nyolcszoros pénzt ígértek a fogadóirodák a jordániai jelölt győzelmére tevőknek, Blatternél a szorzó mindössze 1,06 volt. Nagyot pedig az sem gyöngített esélyein, hogy az európai szövetségek többsége (köztük a Csányi Sándor vezette magyar) közölte: ők nem szavaznak Sepp Blatterre. |
A Matterhorn lábától a futballvilág csúcsáig
Joseph (Sepp) Blatter 1936. március 10-én az alpesi hegymászók egyik legkedveltebb csúcsa, a Matterhorn tövében fekvő Visp városkában született, ahol – mint bőkezű lokálpatriótának – most általános iskola viseli a nevét. Az apja egész életében a helyi vegyi üzemben dolgozott, s a család nem volt gazdag: Sepp még tizenéves korában is kénytelen volt egy ágyon osztozni az egyik fivérével (összesen két fiú- és egy lánytestvére volt). Az idősebb Blatter éppen ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a gyerekei tanuljanak, s amikor a futballban tehetségesnek tartott ifjú Seppet le akarta igazolni a Lausanne Sport csapata, nem adta meg a 18 év alattiak esetében szükséges szülői engedélyt. Azt mondta fiának, hogy inkább egyetemre menjen, mert a labdarúgásból soha nem fog megélni.
Blatter a Lausanne-i Egyetemen közgazdász diplomát szerzett, de 1971-ig amatőrként különböző csapatokban focizott, s 1970–1975 között a svájci első osztályban játszó Neuchatel Xamax igazgatósági tagja volt. Letudta a Svájcban kötelező katonai szolgálatot, dolgozott sportújságíróként, fizetéskiegészítésként esküvőkön énekelt – az amerikai születésű, de francia filmekben ismertté vált színész-énekes Eddie Constantine volt a példaképe –, majd 1962-ben a szülővárosának otthont adó Wallis (Valais) kanton idegenforgalmi hivatalánál helyezkedett el. 1964-ben a Svájci Jégkorong Szövetség főtitkára lett, 1972-ben pedig a Longines pr-igazgatója, aki az az évi müncheni nyári olimpián sürgölődött az esemény hivatalos időmérőjeként szereplő svájci óragyár színeiben.
A sportvezetői szárnyait bontogató, kiváló szervezőkészségű Blatterre Horst Dassler, az Adidas német sportszergyár alapító-névadójának, Adolf (Adi) Dasslernek a fia figyelt fel. Ő volt az, aki meglátta a futballban rejlő hatalmas üzletet, és annak kiaknázására, a pénzes szponzorok bevonására szövetkezett a FIFA elnöki posztjára pályázó brazil Joao Havelange-zsal. Az 1916-ban született, az 1936-os berlini olimpián úszásban, az 1952-es helsinki játékokon a brazil vízilabdacsapat tagjaként próbálkozó Havelange a FIFA 1974-es kongresszusán le is győzte az angol Sir Stanley Roust. Utóbbi az újraválasztásáért az angol fair play szellemében, kissé távolságtartóan küzdött, míg a trónkövetelő Havelange fáradhatatlanul járta a tagországokat, mindenkinek mindent megígért, és több alkalommal pénz is gazdát cserélt, amire az afrikai delegátusok meghatározó szerepét jelezve úgy emlékeztek, hogy „barna borítékok kerültek fekete kezekbe”.
Dassler sugallatára Havelange rögtön leigazolta Blattert, aki 1975-ben technikai igazgatóként állt munkába, majd 1981-ben a FIFA adminisztratív irányítását végző főtitkár lett. Ezt, hogy a futballból igenis fényesen megél, apja már nem élte meg, mert 1976-ban halálra gázolta egy autó, amint hazafelé tartott az újévi miséről.
Amikor a labdarúgásból tényleg hatalmas üzletet csináló, a nemzetközi szervezetet vaskézzel irányító Havelange 1998-ban a visszavonulás mellett döntött, trónörökösének Blattert jelölte meg, akinek azonban már nem tudott segíteni az 1987-ben rákban elhunyt Dassler. Ráadásul volt egy erős kihívó az Európai Labdarúgó-szövetséget (UEFA) vezető svéd Lennart Johansson személyében, aki a már akkor a korrupció gyanújával körüllengett FIFA megtisztítását ígérte.
Az európai egységfrontot azonban megbontotta Franciaország, amely az első meghatározó futballnemzetként állt ki Blatter mellett, s a támogatást nem más nyilvánította ki, mint a most UEFA-elnökként, a régi baráti viszonyukra hivatkozva a FIFA-vezér távozását sürgető Michel Platini, a volt francia válogatott középpályás. A pletykák szerint Jacques Chirac francia államfő személyesen telefonált a frankofón afrikai országokba Blatter érdekében, és Havelange is mozgósította kapcsolatait, így a franciaországi világbajnokságra időzített szavazáson Johansson alulmaradt. Mit sem számított, hogy vastagon tömött borítékok befolyásolták többek szavazatát, a győzelmét követő sajtóértekezleten az Öböl-menti országokból érkező pénzek állítólagos útját firtató újságírónak Blatter azt mondta: „a mérkőzésnek vége, a játékosok már az öltözőben vannak, és erre a kérdésre nem válaszolok”. Évekkel később is csak annyit tett hozzá, hogy ha volt is megvesztegetés, arról ő nem tudott. És hiába jelentek meg könyvek a FIFA sötét ügyeiről, ezt az állítását senki nem volt képes cáfolni.
A nagy manipulátor
Blatter minden tekintetben folytatta, sőt továbbfejlesztette Havelange művét. A FIFA még gazdagabb lett, és az elnökének hatalma csak még jobban kiszélesedett. A szervezetnek több (209) tagja van, mint az ENSZ-nek (193), a bevétele a világbajnokságokhoz igazodó ciklusok legutóbbikában, 2011–2014 között meghaladta az ötmilliárd dollárt, és a négyévente 32 csapatot felvonultató vébé nézettsége a világon a legnagyobb, meghaladja a nyári olimpiáét is. Blatter szinte érinthetetlen, királyokkal, államfőkkel parolázik, maga is királyi módon él, és eddig minden botrány lepergett róla. Ebben persze segít, hogy a FIFA kasszájába áramló pénzből bőkezűen támogatja a nemzeti labdarúgó-szövetségeket, ami különösen a kis és szegény országok esetében kiváló befektetés. Hiszen ugyanaz a több százezer dollár nem annyit ér a FIFA világranglistáját vezető, a világbajnoki címet védő Németországnak, mint az utolsó, 209. helyen szerénykedő, a Kis-Antillákon található, Nagy-Britannia tengerentúli területének számító Anguillának, amelynek válogatottja az eddigi 30 mérkőzéséből mindössze négyet nyert meg. A szavazatuk viszont ugyanannyit ér az elnök megválasztásakor.
Mostanáig, a pénteken a FIFA-elnökségért induló Ali bin al-Husszein jordániai herceg feltűnéséig (akit Blatterrel szemben az európai szövetség, köztük az MLSZ is támogatni fog) – Luis Figo volt portugál válogatott játékos és Michael van Praag, a Holland Labdarúgó Szövetség elnöke a finisben visszalépett – Blatternek csak az első újraválasztásakor kellett riválissal szembenéznie. A kameruni Issa Hayatou-t viszont még úgyis könnyedén legyőzte 2002-ben, hogy az előző évben botrányos körülmények között csődbe ment az egykor szintén Horst Dassler alapította International Sport and Leisure (ISL) marketingcég, amely kivételezett helyzetet élvezett a FIFA és a NOB üzleti ügyeiben.
A FIFA-nak 50 millió dolláros veszteséget okozó esettel kapcsolatban csak 2012-ben kerültek elő bizonyítékok arról az egy évtizeddel korábban is sejtett tényről, hogy az előnyös szerződésekért cserébe komoly pénzek áramlottak Havelange, valamint egykori veje, a Brazil Labdarúgó Szövetség volt elnöke, Ricardo Teixeira zsebébe. Havelange 2013-ban lemondott a FIFA tiszteletbeli elnöki posztjáról, az ezt is megúszó Blatternek viszont csak annyit tudtak felróni, hogy főtitkárként 1,5 millió svájci franknyi, tévedésből a FIFA-hoz beérkezett csúszópénzt továbbított főnökének – ami a hivatalos megállapítás szerint gondatlanság volt, s nem bűncselekmény. Az sem ártott neki, hogy Michel Zen-Ruffinen, a FIFA főtitkára a svájci rendőrségnek átadott harmincoldalas dossziéban vádolta meg pénzügyi szabálytalanságokkal, a vizsgálatot gyorsan lezárták.
2007-ben – miután elnöki mandátumát kivételesen egy évvel meghosszabbították, hogy a váltás ne essen egybe a világbajnokság évével – Blatter ellenfél nélkül újrázott. Négy évvel később pedig riválisát, a katari Mohamed Bin Hammamot – aki Blatter 1998-as megválasztásakor állítólag a nagy pénzesboríték-osztó volt – korrupción kapták. Az észak- és közép-amerikai, valamint karib-tengeri szövetségeket tömörítő konföderáció (CONCACAF) tagjai között osztott szét pénzt, ám az amerikai Chuck Blazer, a CONCACAF főtitkára feldobta. Bin Hammam visszalépett, majd kitiltották a futball világából, Blatter nyert – Blazer pedig a mostani botrányban bűnösnek vallotta magát adócsalásban és pénzmosásban, s a zürichi letartóztatások a hírek szerint az ő vádalkut érő vallomása alapján történtek.
Blatter 2015-ös elnöki esélyein az sem rontott, hogy a 2018-as és a 2022-es világbajnokság rendezési jogát Oroszországnak, illetve Katarnak odaítélő döntést is korrupció gyanúja lengi körül. A botrányos ügyről Michael Garcia volt New York-i kerületi államügyész a FIFA felkérésére másfél évi vizsgálódás után tavaly egy alapos jelentést készített, amit Blatter nem engedett nyilvánosságra hozni, a közvélemény csak egy kiherélt összefoglalóval kellett, hogy beérje. A FIFA 27 millió dolláros támogatásával a 2014-es brazíliai vébére időzítve elkészült viszont egy mozifilm a FIFA történetéről, amely gáncstalan lovagként ábrázolja a Tim Roth alakította Blattert, ám az alkotásnak alig akadt nézője és bevétele.
Feleségek és félreérthető mondatok
Az öt nyelven – a német mellett angolul, franciául, olaszul és spanyolul is – folyékonyan beszélő, munkamániás Blatter ma már ugyan magányosan él, de korábban igencsak szerette a nők társaságát. Az 1970-es években egy olyan szervezetnek is a tagja volt, amely azt sürgette, hogy a nők a harisnyanadrág helyett továbbra is harisnyakötőt hordjanak. Az első felesége még helyi lány, Liliane Biner volt, akitől ugyan hamar elvált, de előtte még megszületett egyetlen lánya, Corinne, aki már unokával is megajándékozta. Második neje, Barbara Kaser már munkahelyi kapcsolat volt: választottja a FIFA főtitkári posztját betöltő – és az akkor még kicsi szövetségnek otthont adó zürichi villa harmadik emeletén lakó – Helmut Kaser lánya volt. Az örömapa olyannyira nem örült a kapcsolatnak, hogy nem ment el az esküvőre, és még csalódottabb volt, amikor 1981-ben az állását is megszerezte tőle a veje.
Blatter tíz év után Barbarától is elvált, és számos románc után 1995-ben a nála 30 évvel fiatalabb, lengyel származású Ilona Boguskával esett szerelembe. Ez a kapcsolat hét évig tartott, majd 2002-ben feltűnt a lelki betegségeket a delfinekkel együtt úszással gyógyító terapeuta, a harmincas éveiben járó Graziella Bianca, aki a harmadik felesége lett. Hozzá fűződött Blatter nagy kudarca: az akkor már a futballban mindenható FIFA-vezér nem tudta elérni II. János Pál pápánál, hogy az előző két válása dacára lehetőséget kapjon a katolikus egyházi esküvőre. Ez a frigy is véget ért – Graziella a 14 órákat dolgozó, s állandóan úton lévő férje munkamániáját hibáztatta –, és Blatter egy időre visszatért Ilonához, akivel 2009-ben végleg szakítottak.
Nőimádata ellenére szexista megjegyzést tett, amikor 2004-ben úgy vélte, a női futballmérkőzések népszerűségét úgy lehetne növelni, ha a játékosok testhez simuló sortban futnának ki a pályára. A homoszexuálisok futballkarrierjét bátorítandó pedig megjegyezte, nézzék meg a női focistákat, köztük sokan vannak a saját nemükhöz vonzódók. Sajátos nézetének adott hangot a pályán előforduló rasszista beszólásokról is, szerinte az ilyeneket elszenvedőknek kezet kellene fogni verbális támadójukkal, és túltenni magukat az eseten. Amikor pedig felhívták a figyelmét arra, hogy a 2022-es vébé házigazdájánál, Katarban büntetik a homoszexualitást, szintén faék egyszerűségű magyarázattal szolgált: akkor a szurkolók tartózkodjanak tőle.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
