Nem Orbán összevont szemöldökétől rezeltek be

Nem Orbán összevont szemöldökétől rezeltek be

Utolsó frissítés:

Szabó M. István Szerző:

Szabó M. István
Szabó M. István

Nem csak az állam kiüldözési harcával magyarázható, hogy minden magánkézben levő gázcég kivonul a lakossági szolgáltatásból. A veszteségek ide-oda tologatásával pár évig ki tudja húzni az Orbán-kormány anélkül, hogy emelni kelljen a gáz árát Felsmann Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szerint. A volt energetikai szakállamtitkár úgy látja, a mostani "államosítási" hullám azért jön kapóra Orbánéknak, mert nem lesz majd, aki panaszkodhatna Brüsszelben, ha sérelem éri. Interjú.

hvg.hu: A kormány már a 2013 óta tartó rezsiharc meghirdetése előtt, például 2010-ben a különadók bevezetésével és a lakossági szektorban az árak befagyasztásával elkezdte a külföldi tulajdonú energiaszolgáltatók presszionálását. Mennyiben tekinthető tudatosnak az a folyamat, aminek most azzal érünk a végére, hogy az E.On, a Tigáz és a GDF Suez is úgy döntsön, inkább megszabadulnak a terhüktől?

Felsmann Balázs: A jelek szerint a gázszektorban minden egyetemes fogyasztót az állami tulajdonban levő Főgáz lát majd el. Innen nézve a kormányzati következetességet mutatja, hogy a 2011-ben elfogadott energiastratégiában az szerepel: a kormány célja e területen az állami tulajdon részarányának növelése.

Ahhoz azonban, hogy a gázcégek döntését a valós értékén tudjuk kezelni, érdemes azt alaposan megnézni, hogy a multik igazából mit is adnak el. Ha megnézzük a négy egyetemes gázszolgáltató – a Tigáz, az E.On, a GDF Suez és a Főgáz – adatait, akkor azt látjuk, hogy az lakossági üzletágaik együttes árbevétele a 2011-es 443 milliárd forintról 2014-re 300 milliárdra csökkent. Ehhez még hozzávehetjük, hogy a korábban E.On Trade nevű földgáz-nagykereskedő cégnél – mely időközben szintén államivá vált, Magyar Földgázkereskedő Zrt. néven – az árbevétel 2012-ben még 699 milliárd forint volt, tavaly viszont már csak 529 milliárd. Világosan látható tehát, milyen drasztikusan visszaeső, zsugorodó piacról is beszélünk. Utóbbi, állami nagykereskedő-importőr cég nem is tudta elkerülni ekkora bevételcsökkenés mellett, hogy veszteségbe forduljon, mert bár átalakította a költségszerkezetét – ha úgy tetszik: fapadosabbá tették a szolgáltatást is a költségek csökkentése érdekében –, de ilyen mértékű esést így se tudtak pusztán a hatékonyság javításával kompenzálni.

Felsmann Balázs
©

hvg.hu: Ha nincs a rezsiharc, akkor se jó üzlet ma a gázszolgáltatás?

F. B.: Amennyiben ezt kizárólag a lakossági területre, az egyetemes szolgáltatásra értjük, akkor igen, ez a helyzet. A zsugorodás jól mutatja az egész iparági problémát, de azt is magyarázza, hogy miért dobják el olyan könnyen a cégek a meglévő részesedésüket: azért, mert erről nincs kedvező jövőképük és mert nem látják, hogy ez mitől változna meg, mitől válna ismét dinamikusan növekedővé.

Gázalapon nemcsak Magyarországon, a régióban sincs áramtermelés, pedig korábban ez adta a piac harmadát. A hőpiacon is az alternatív megoldások kerültek előtérbe, oda áramlanak az uniós támogatási pénzek. Nem sok marad a gázcégeknek.  

hvg.hu: De akkor a Tigáz miért hezitált? A GDF Suez miért volt sokkal határozottabb? Utóbbi cég a teljes kivonulást választotta, és felad minden piaci pozíciót.

F. B.: Mindannyian tisztában voltak vele az utóbbi években, hogy egy olyan piacon dolgoznak, ahol a jövőkép a lefelé menetelt, vagy legfeljebb a stagnálást valószínűsíti. Az teljesen normális, hogy nem minden cégnek egyszerre esett le, hogy ki is lehet szállni ebből. De amikor rájöttek, akkor nem sokat hezitáltak. Mert minek is tartanák meg ezt az évek óta veszteséges piacot, ha helyette vehetnek erőművet például Törökországban, vagy csinálhatnak bármi mást, amiből viszont legalább profitjuk lehet?

A GDF Suez ezt a lépést mindenki másnál radikálisabban teszi: gyakorlatilag sorban adja fel az összes európai érdekeltségét. Ezzel egy időben pedig Dél-Amerikára helyezi át a súlypontját, ahol intenzív hódításba kezdett. Ezek a lépések nem magyar sajátosságok, a régióban mindenhol ez van. Vegyük például a gönyűi erőművet. Az E.On felépítette az ország legmodernebb kombinált ciklusú gázerőművét, ami viszont a jelenlegi viszonyok közt nem tud elég olcsón áramot termelni ahhoz, hogy ne csak alig-alig üzemeltessék. Ennek az erőműnek az "ikertestvérét" Lengyelországban ugyanilyen okok miatt már le is szerelték a németek. Aki tehát azt gondolja, hogy a gázcégek Orbán Viktor összevont szemöldökétől rezeltek be és veszik fel a nyúlcipőt, nagyot téved.

hvg.hu: A gázszolgáltatóknak 2008 óta bukó a lakossági szolgáltatás, de akkor mire vártak eddig? Arra, hogy ki meri ezt először meglépni? Mert aztán dőltek, mint a dominó.

F. B.: Van ilyen olvasata is a történteknek. Meg olyan is, hogy az európai gázpiacon önmagában olyan radikális változások zajlanak, ami a Magyarországon meghozott céges döntéseket mostanra érlelte be.

Mondok egy példát. Az E.On globális szinten kettéválik: lesz egy tradicionális, "old school" E.On és lesz egy "new economy" cég. Előbbibe a fosszilis energiás és az a kevés nukleáris energiás cég és szolgáltatás kerül, ami még megvan a németeknél. Ezek már mint "kifutó termékek", fokozatos leépítésre számíthatnak. Az utóbbi vállalatba azonban bekerül minden megújuló energiás projektjük, plusz a hálózatmenedzsment, és az ezekre épülő szolgáltatások, szolgáltatók. Az E.On saját maga állítja azt, hogy a jövő energiagazdasága sokkal inkább a kisebb lokális termelésről, a smart gridről, az egyre inkább "okosodó" szolgáltatásokról, a megújuló energiás termelés integrálásáról szól majd, mint bármi másról, és ezért a nagy erőművek és a nyersanyagok uralma helyett a hálózat válik a rendszerek legértékesebb elemévé. Lehet, hogy ezeket idehaza még nem látja senki, de az E.Onnál nagyon magas szintű stratégiai víziók készülnek, és e tekintetben az egész kontinensen a leginkább trendformáló cégnek számít az energetikában.

hvg.hu: A sorra kivonuló szolgáltatók hosszú távon elérhetik, hogy a mostani helyzettől, a politikailag meghatározott áraktól megszabaduljon a rendszer?

F. B.: Hosszú távon nézve szerintem is ez jöhet majd. Abban pedig biztos vagyok, hogy ezek a cégek az elkövetkező 4-5 évben nem fognak visszatérni a lakossági üzletágba.

Sokan azt hiszik, hogy a hatósági árazásból erednek a gondok, vagyis hogy emiatt lettek veszteségesek a szolgáltatók, pedig a piacitól eltérő ármegállapítási módszereket 16 országban használnak az EU-ban. Csak rajunk kívül egyetlen olyan országról se hallottam, ahol a hatósági árakat a költségárak alatti szinten állapították volna meg.

©

hvg.hu: Mit jelent az ön olvasatában az, hogy az állami cég viszi ezután az egész szektort?

F. B.: Önmagában semmit sem jelent. Mivel ez egy államilag szabályozott szolgáltatás, nincs különbség aközött, hogy a működési paramétereket rögzítem és vasalom be a rendszeren, vagy a munkát eleve egy állami tulajdonú szolgáltató is végzi.

hvg.hu: Akkor mi az értelme az országos méretű Főgáznak, illetve a föléje épülő Első Nemzeti Közműszolgáltató cégnek?

F.B.: Ha érveket akarnék felsorolni mellette – bár nem tartom túl erősnek –, a méretgazdaságosságot lehet említeni: ha mindent koncentrálok, akkor bizonyos központi funkciókat, és ezek költségvonzatait csökkenteni tudom. Ez azonban csak elvben működik, mert éppen a monopólium nem igazolja vissza, mivel az meg pont a mérete miatt lesz hatékonytalan.

Amíg négy szolgáltató közt osztódott fel az ország, az Energiahivatal kezében a költség-felülvizsgálatok során mindig ott volt az az adu, hogy egymáshoz hasonlíthatta a párosítható költségadatokat. De ha egy cégé minden, honnan fogják tudni, hogy a bemutatott adatok tényleg a leghatékonyabb megoldást mutatják?

Hallottam olyan vélekedést is, hogy a nagy Főgáz majd a méreténél és a gázigényénél fogva képes lehet a beszerzési áron is alkudni. De ezt a lehetőséget én két okból sem látom. Az egyik, hogy eddig is mind a négy szolgáltató olyan nagy vevőnek számított, hogy valószínűleg elérték az árkedvezmények felső határát. A másik ok viszont az, hogy akivel a Főgáznak alkudoznia kellene, az is állami cég, tehát az importőrnél esetleg elérhető árelőny valójában megint csak az államnak okoz veszteséget.

hvg.hu: Úgy tűnik, a további árcsökkenésre vagy jobb szolgáltatásra a fogyasztó ne is nagyon számítson. De akkor mégis mire fel zajlik ez az egész?

F. B.: A lépéseknek szakpolitikai értelme nagyon nincs, mindez pusztán politikai eredményszerzésre irányul, ha úgy tetszik, ez egy politikai program. Így viszont indokolt úgy elemezni mindezt, hogy a magyarázatokat a választási ciklusokhoz időzítjük.

Ha az elemzés központjába az kerül, hogy a programot azért hirdették meg, hogy megnyerjék vele a választást, gyorsan eljutunk 2018-ig. Ez az államosítási hullám kivesz egy elemet az Orbán-kormány számára lehetséges rizikófaktorok közül, mivel nem valószínű, hogy az állami rezsicég majd Brüsszelbe megy panaszkodni, ha sérelem éri, ha továbbra sem piacilag fair módon állapítják meg az árakat. Orbánék az államosítással elérhetik, hogy legalább a választásokig ne kelljen konfrontálódni, ne kelljen Trócsányi Lászlónak Brüsszelben holmi kötelezettségszegési eljárás miatt levélben vagy szóban magyarázkodnia. Ezt a kockázatot most egy csapásra kiveszik az egyenletből.

hvg.hu: Ettől még a szolgáltatás nem lesz kevésbé veszteséges. Mégis, hogy lehet azt uniós retorziók nélkül megúszni?

F. B.: Ez szerintem már nem olyan nehéz ügy. A rendszerben keletkező veszteséget allokálni kell a többi szereplő között. Jóllehet, ők lassan mind állami szereplők lesznek, de idei-óráig, "baráti alapon" velük is le lehet nyeletni a keserű pirulákat. Ha az állami Főgáz például 2016-ot majd veszteséggel zárja, ráfoghatja azt a reorganizációra, arra, hogy újra kellett szerveznie az egész rendszert – és az év ki is lesz pipálva. Az importot intéző, szintén állami földgázkereskedő cég is eljátszhatja 1-2 évig, hogy a veszteséges működését a "rossz beszerzési pozíció" idézte elő.

Brüsszel ez ellen csak akkor tud fellépni, ha a tiltott állami támogatást konkrétan azonosítani tudja. Mint ahogyan az a Malév esetében megtörtént, igaz, ott a cég elvesztett saját tőkéjét pótolta vissza az állam. A gázszektorban lévő állami cégeknek azonban most még jelentős saját tőkéjük van, és ha néhány évig az üzemi veszteséget – akár a cég saját vagyonának felélése árán is – fedezni tudják, akkor az EU nem fog lépni. A tavalyi évben a gázszolgáltatók együttes vesztesége 17 milliárd forint volt a lakossági szolgáltatásokon. Ha néhány szereplő közt szétszórják a veszteséget, nem tűnik azért kezelhetetlen nehézségnek.

A politikai célfüggvény most szerintem addig terjed, hogy 2016 és 2017 menedzselhető legyen, és ez idő alatt nem derülhet ki, hogy ennek a programnak valójában nincs hosszú távú tartalma. Ezért nem várok a választásokig sem fogyasztói áremelést, sem pedig más érdemi változtatást.

Hozzászólások