Tartogat még meglepetéseket a Kulcsár-per

„A megismételt eljárásban a bíróság számtalan olyan tanút hallgatott meg, akiket már a nyomozás során részletesen meg kellett volna nyilatkoztatni. Akkor a vádlottak padján a jelenleginél jóval több személy lett volna kénytelen helyet foglalni” – jelentette ki a minap megkezdett, szeptember 22-én folytatandó védőbeszédében Kulcsár Attila ügyvédje. Egyre bizonyosabbá válik, hogy a több mint 12 éve kipattant brókerbotrány miatti, megismételt büntetőeljárásban sem derül ki, vajon Kulcsár 160 illusztris – a politikában, a közéletben és az üzleti világban ismert – ügyfeléből hányan játszottak össze vele a bűnös tranzakciókban, s pontosan mi zajlott le a számláikon.

Hogy a döbbenet fokozódjék, Zaránd Viktor ügyész egyenesen azt állította vádbeszédében, hogy Kulcsár szinte minden egyes ügyfelével árnyékmegállapodást is kötött. Majd cinikusan hozzátette: miután az ügyfelek döntő többsége a K&H Bankkal szembeni perekben régen megkapta azt az összeget, ami „csak Kulcsár Attila fantáziájában létezett” – azaz esetenként jóval többet annál, amennyi járt volna –, a memóriájuk is megjavult, s kezdtek visszaemlékezni a történtekre. Tehették ezt most már különösebb jogi következmények nélkül, hiszen az események az ő szempontjukból elévültek, így amit nyertek, megtarthatják. Meglehet, náluk van a kulcsa annak a rejtélynek is, hogy hova tűntek az elsíbolt milliárdok.

 Ráadásul a büntetőeljárásban már sokszor taktikát változtató, a hatályon kívül helyezett elsőfokú eljárásban nyolc évre ítélt Kulcsár az utolsó pillanatban borítani akar – sejtette a HVG-vel. A védőbeszédben állítólag arra helyeznék a hangsúlyt, hogy amit elkövetett, az – épp az ügyfelek közreműködése miatt – nem is volt sikkasztás. S az egész nem is úgy történt, ahogyan a hatóságok eddig beállították. Ő igazából nem tett mást, mint hogy a brókercég és a bank infrastruktúráját felhasználva végrehajtotta a kivételezett ügyfelek megbízásait, amit azok gálánsan megfizettek neki. Ha készpénzre volt szükségük, azt oldotta meg, ha offshore céghálózaton keresztül akarták eltüntetni a vagyonukat, akkor azt.

Rejtő E. Tibor

Túry Gergely

Az öt éve tartó megismételt perben még annak a tisztázása is hátravan, hogy mindezt Rejtő E. Tibor akkori vezérigazgató támogatásával tehette, vagy „csupán” leleményesen kihasználta a K&H Equities nevű brókercégben uralkodó kaotikus állapotokat. Segítőinek mindenesetre ez utóbbi esetben is kellett lenniük. Hogy kik azok, arra az első körben felmentett Rejtő 96 oldalas, a bíróságon a múlt héten felolvasott, kizárólag a HVG-nek átadott védőbeszédében több adalék is fellelhető, persze mind a bankár ártatlanságát hivatott igazolni.

Rejtőt alapvetően azzal vádolják, hogy egy 2001. nyári elektronikus levélben utasítást adott arra, hogy Kulcsár ügyfelei ne postán vagy faxon, hanem közvetlenül a brókertől kapják meg a számlaértesítőket vagy a megbízások visszaigazolását. Ezzel úgymond lehetővé tette, hogy Kulcsár hamis igazolásokat gyártson. Ám a kinyomtatott levél a vegyi vizsgálatok alapján hamisítványnak tűnik: hamarabb került rá az aláírás, mint a szöveg. A Rejtőre a 12 év alatt terhelő vallomást nem tevő Kulcsár maga is elismerte a hamisítást, Rejtő pedig – áll a védőbeszédben – a botrány 2003. júniusi kipattanásáig nem is tudott a levélről, mert azt szerinte mindenki gondosan eltitkolta előle.

Akár hamisítvány, akár nem, a levélnek nem lehetett különösebb hatása, mert a bank akkori belső szabályzata szerint az ügyfelek e nélkül is rendelkezhettek úgy, hogy az értesítéseket csak személyesen veszik át. (A mai privátbankoknál és brókercégeknél már nincs erre lehetőség; aki elutasítja a postai küldözgetést, az jelszóval, online nézhet utána a vagyoni helyzetének.) Ám a bizonylatokat Kulcsár idejében is az üzletkötőktől „hermetikusan” elzárt háttérrészlegnek kellett volna elkészítenie, az ügyfeleknek pedig mindig alá kellett volna írniuk, hogy átvették azokat. A K&H brókercégének vezetői azonban, hihetetlen módon, még csak nem is tudtak ezekről a fontos biztonsági szabályokról. De még azt sem követelték meg Kulcsártól, hogy a megbízásokat rögzítős telefonon, s ne a saját mobilján vegye fel az ügyfelektől. És mivel Kulcsárnak nem volt végzettsége ahhoz, amit csinált, helyette lazán egy másik brókert jelentettek be a felügyeletnek.

Rejtő, mint állítja, nem tudott az elképesztő szabálytalanságokról, amelyekkel Kulcsár másfél évvel az ő bankba érkezése előtt, 1998-ban kezdett visszaélni. A védőbeszédben azzal érvel, a brókercég működésének ellenőrzése nem az ő, hanem az alsóbb szintű vezetők feladata volt. Bizonyíthatná ezt Rejtő pontos munkaköri leírása, ám azt – hogy, hogy nem – a K&H többszöri felszólításra sem mutatta be a bíróságnak. Ha nem is avatkozott bele a napi folyamatokba – mondja Rejtő –, érzékelte, hogy a brókercég kockázatos, ezért kezdeményezte 2001 nyarán a beolvasztását a bankba, de az igazgatóság leszavazta. Rejtő cáfolja azt is, hogy ő tartott volna védőernyőt Kulcsár fölé. A bankban ugyan pletykáltak arról, hogy a Kulcsárral együttműködni nem hajlandó vezetőket a bróker „kidobatta” Rejtővel, de ezt a bíróság előtt senki nem erősítette meg.

Az viszont tény, hogy Rejtő – miközben alig ismerte, s az előéletét sem ellenőrizte – különleges és bizalmas feladattal bízta meg az egykori nagykanizsai zöldséges és Balaton-parti pénzváltó Kulcsárt: kivételes kapcsolatrendszerét megmozgatva elit ügyfeleket kellett szereznie. S abban is szabad kezet adott neki, hogy diploma nélküli ügyvezető igazgatóként egy uniós és önkormányzati projektekre szakosodott részleget építsen fel. Rejtő naponta több telefonbeszélgetést is folytatott Kulcsárral, de hogy miről, azt nem tudni. A Kulcsár-ügy szereplőit ugyan a nyomozás rejtett szakaszában lehallgatták a nemzetbiztonságiak (Rejtőt például „Csillár”, Kulcsárt „Gyárfás” fedőnéven), ám az nem derült ki, hogy a perben felhasználhattak-e bármit abból, amit így megtudtak.

Jóllehet a 20 vádlott negyede a bank vagy a brókercég dolgozója volt, Rejtő védőbeszéde több olyan korábbi kollégát is „besároz”, akiket csak tanúként hallgattak ki. Így például a bíróság által titkosan kezelt két belső revizort, akiknek meg kellett volna kongatniuk a vészharangot a bank felső vezetése előtt. Lehúzza a vizes lepedőt a védőbeszéd John Ramsey Miltonról is, aki Kulcsár regnálása alatt, 2002 végéig vezette a brókercéget, s a perben ellentmondásosan, a felelősséget folyton hárítva magyarázkodott a törvénytelenségek miatt. Rejtő védőbeszédében megnevezik az egyik brókert, Osztrovszki Gergelyt is, aki állítólag fedezte a licenc nélkül kereskedő Kulcsárt. Az exbróker azt állítja, közreműködésükért mindkettőjüknek „visszaosztott”, amit az érintettek tagadnak. Az igazság valószínűleg az ő esetükben sem derül ki, most mindenesetre üzlettársak az ingatlanos Curzon Capital Kft.-ben. Míg John Milton a szűkebb szakmájának sem fordított hátat – övé a Milton Capital Kft. értékpapír- és árutőzsdei ügynökcég –, Rejtő és Kulcsár sosem tér vissza a bankártársadalomba.