Orbán a választók félelmeire épít, azt gondolja, attól lesz sikeres, ha ezeket hatékonyan aknázza ki. De ezzel a politikával nem működhet sikeresen az EU – mondta a hvg.hu-nak Vivien Schmidt, a Boston Egyetem professzora, akit a vele készült interjú első részében ("Orbán a populista, aki betartotta, amit ígért. Ez azért elég ijesztő"), európai populizmusról, a menekültproblémára adott válaszokról, Merkelről és Orbánról kérdeztünk.

hvg.hu: Azok közé tartozik, akik az eurót megalapozó stabilitási szabályokat, az európai szintű gazdasági kormányzás alapjait jelentő európai szemesztert lazítanák.

Vivien Schmidt: Az euró bevezetésének feltételéül szabott stabilitási kritériumokkal már az elfogadásuk idején sem szimpatizált minden tagállam. Ma már nem lehet tőlük megszabadulni, hisz az euró bevezetésének körülményeit tartalmazó maastrichti szerződésben is benne vannak. Az Európai Szemeszter (az Európa 2020 stratégiában megfogalmazott célok elérése érdekében rendszeresített gazdasági koordináció, melynek keretében az Európai Bizottság minden évben részletesen elemzi az uniós tagállamok költségvetési, makrogazdasági és strukturális reformokról szóló terveit, és a következő 12–18 hónapra ajánlásokat fogalmaz meg a számukra – a szerk.) a tagállamok többsége számára ugyanakkor megmutatta, hogy a túlzott szigor aláássa a növekedést, a zsugorodó gazdaságok pedig deflációt hoznak magukkal.

Emiatt 2012–13-ban a növekedés és a rugalmasság szempontjai is elkezdtek megjelenni a rendszerben. Kiderült, egy csomó szabály, amiről azt lehetett hinni, hogy kőbe van vésve, még sincsen annyira kőbe vésve – legalábbis azon tagállamok számára, akik nem voltak eladósodva, és akiket nem az Európai Bizottság, Európai Központi Bank és IMF alkotta trojka felügyel. Rajtuk ellenben a szabályokat szigorúan számon kérnék, még ha titokban, a színfalak mögött valamennyi lazítást nekik is megengedtek.

Csoportkép előtt a 2013. februári EU-csúcs előtt

AFP / John Thys

Ilyen helyzetekben fordul elő, hogy Németország kikövetelné Spanyolországtól a megszorításokat, mivel úgy érzi, mindenért neki kell fizetnie, a spanyolok viszont azt látják, túl nagy elvárásokat támasztanak velük szemben, és akkorát nem lehet húzni a nadrágszíjon. Bár látszik, hogy mindenki elégedetlen, mégis a diskurzus továbbra is a strukturális reformokról és a megszorításról szól.

hvg.hu: Wolfgang Streeck, a kölni Max Planck Intézet korábbi igazgatója nemrég azt mondta nekünk, hogy vannak hibák az európai együttműködésben, amelyeket nem lehet kijavítani – ilyen az eurózóna is.

V. S.: Ebben nem értünk egyet, miközben azért aggódom, hogy talán tényleg neki van igaza. Ha ugyanis az euró strukturális logikáját követjük, akkor tényleg nem tud a mostani formájában működni. Ha minden így marad, annak nagyon rossz vége lesz: ez az irány deflációba és növekvő munkanélküliségbe vezet, ami hozza magával a szélsőségek további térnyerését, az EU pedig teljesen kormányozhatatlanná válik. Ez a negatív szcenárió, de szerintem a kihívásokra van pozitív válasz is. A disztópEU-ra egy EUtópia.

hvg.hu: Jól hangzik, de az euróra, illetve az eurózónára nézve ez hogyan festene?

V. S.: Azt látjuk, hogy a szabályokat nem lehet megváltoztatni, csak akkor, ha a változtatásokba mindenki beleegyezik. Az eurózónán belül szerintem már csak Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter meg a német jegybank gondolják azt, hogy a jelenlegi irány a követendő. A pragmatikus politikusok viszont szerintem rájöttek, hogy változtatni kell.

Én azt ajánlanám, hogy decentralizálják az európai szemesztert. Vegye át az európai szemeszter helyét sok nemzeti szemeszter, amelyekben a szakértők mellett részt vesznek a tagállami parlamentek, valamint a munkaadói és a munkavállalói oldal képviselői, melyek közösen határoznának, hogyan is gondolkoznak a gazdaságpolitikáról, milyen kiadásokat kell megvágni, hogyan kell a munkaerőpiacot megreformálni, mennyit kellene befektetni az oktatásba, és így tovább. Nem egy központi, hierarchikus kontroll mondaná meg, hogy mit kell tennie minden egyes tagállamnak, hanem a nemzeti kormányok döntenének európai technokraták helyett.

hvg.hu: És mi lenne a szerepe „Európa kormányának”, az Európai Bizottságnak?

V. S.: Az Európai Bizottság információval segíthetné ezeket a tagállamokat. Innentől nem lenne végrehajtó szerv, de fontos szervező és koordináló szerepet töltene be a továbbiakban is.

hvg.hu: A decentralizált irányítású eurózóna miképp csökkentené a feszültségeket?

V. S.: Ma az EU-ban és az eurózónában részben nem konvergencia, hanem divergencia figyelhető meg, mert olyan elvárásokat támasztunk a tagállamokkal szemben, amelyek nem racionálisak. Miért kellene minden tagállamnak három százalék alatt tartania a költségvetési hiányát? Nem vehet fel egy tagállam extra hiteleket, akkor se, ha fontos infrastrukturális befektetésekre költené? Szerintem ez nincs így rendben.

Az Európai Unió Bizottságának épülete előtt.

AFP / John Thys

Inkább azt kellene mondani, hogy a konvergenciakritériumok nem szabályok, hanem irányelvek: általánosságban fontos, hogy szabályozva legyen az inflációs ráta, az államadósság vagy a költségvetési hiány, de indokolt helyzetekben ezektől igenis el lehessen térni. Ha ezt tudomásul vesszük, akkor az Európai Bizottság azt mondhatná, hogy Németországnak például hatszázalékos inflációra van szüksége, még ha azt nem engedik a konvergenciakritériumok, miközben Írország túl gyorsan nő, ott meg növelni kellene az adókat, vagy valami más olyat tenni, ami lejjebb viszi az inflációt. Szóval egy olyan rendszer kellene, amelyben – főleg a makroökonómia terén – van európai szintű iránymutatás, de figyelembe veszi azt is, hogy minden országnak megvannak a maga ciklusai. A nemzeti tanácsok maguk döntenének, hogyan lehet ezeket az iránymutatásokat a legjobban átültetni a gyakorlatba, és hogyan egészítik ezt ki megfelelő mikroökonómiai és szocioökonómiai lépésekkel. Az EU szintjén pedig lenne egy külön EU-költségvetés és egy EU-munkanélküli-segélyalap, amely kisegítené azokat a tagországokat, amelyeknek éppen nem megy annyira jól.

hvg.hu: De mégis miért működne ez?

V. S.: Mert azt a fontos újítást tartalmazná, hogy minden tagállam maga találná ki, hogyan növekedhet, miközben a bizottság felügyelné és koordinálná a folyamatokat, és ha kell, eljárást is indíthatna a tagállamok ellen. Minden tagállamot árgus szemekkel figyelnének, de ezt részben közösen tennék az Európai Unió tanácsának a szintjén, illetve ezt kiegészítendő nemzeti szinten is. Így sokkal erősebb demokratikus legitimációja lenne az egész folyamatnak. De a legfőbb érvem az új rendszer mellett az, hogy a jelenlegi rendszer nem működik, szóval mi vesztenivaló van, ha helyette kipróbáljuk ezt az általam felvázolt alternatívát helyette? Semmi.

Az európai szemeszter beszámolóiból kiderül, hogy a tagállamok a nekik tett országspecifikus ajánlásoknak átlagosan mindössze hét százalékát valósították meg. Ez nagyon kevés. Ha a tagállamok nagyobb szerepet játszanának a saját maguk számára tett ajánlások megfogalmazásában, talán komolyabban is vennék azokat. Arról nem is beszélve, hogy ezek az ajánlások eleve működőképesebbek lennének, mint azok, amelyeket a bürokraták állítanak össze. De miután ezt így elmondtam, hozzáteszem, hogy én a jelenlegi helyzetben sem látom jelét annak, hogy az eurózóna szétesne. Túl sokat fektettek bele politikailag, és túl sok a vesztenivaló, ha szétesik.

hvg.hu: És ha euroszkeptikus pártok kerülnek hatalomra? Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Front már így is a legerősebb francia párt, és tovább erősödhet az Alternatíva Németországnak (AfD) is, hogy csak Európa két legbefolyásosabb hatalmát említsük.

V. S.: Szerintem a szélsőjobb és a szélsőbal is kétszer meggondolná, hogy el akarja-e hagyni az eurózónát. Ezek a pártok azt állítják magukról, hogy az emberek érdekeit képviselik. Az uniós szerzősédesek – bármennyire is ellenszenvesek sokaknak, még egyes kormányzó pártoknak is –, érvényben vannak, és bizonyos kérdésekben megkötik a tagállamok vezetőinek kezét. Orbán is szidja az EU-t rendesen, de meg se fordult a fejében, hogy kiléptesse Magyarországot az unióból.

Marine Le Pen - vereség a helyhatósági választások második fordulója után

MTI / EPA / Olivier Hoslet

hvg.hu: Mert kellenek a kormányzásához az uniós felzárkóztatási pénzek.

V. S.: Egyeseknek támogatások kellenek, másoknak a gazdasági előnyök elvesztése lenne túl drága, megint mások nem tudnák, hogyan kormányozzák az országukat vagy intézzék a gazdaságpolitikájukat, ha hirtelen az ismert struktúrákon kívül találják magukat. Mindig van kifogás.

Névjegy

hvg.hu Vivien Schmidt a Boston Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora, korábban az Egyesült Államokban az Európai Unió Tanulmányok Szövetségének vezetője volt. Tanított többek között Párizsban a Sciences Pón, a kölni Max Planck Intézetben, az Oxford Egyetemen, valamint jelenleg is a Harvard Egyetem Európa Tanulmányok Intézetének kutatója. Számos könyvet és tanulmányt írt az európai demokráciáról, az EU működéséről és a jóléti államokról.