Az unió lakosságának 70 százaléka él városban vagy városi agglomerációban, amelyek együttesen a gazdasági teljesítmény 85 százalékát adják. A városoknak óriási szerepük van a gazdasági növekedésben és a munkahelyteremtésben. De bennük csúcsosodnak ki a jövő társadalmi problémái: egyszerre van bennük jelen a szegénység és a gazdagság, a munkanélküliség és a munkaerőhiány, a rossz és a jó oktatás. Magas a környezeti terhelés, drága a lakhatás, és a városokat terheli elsősorban a migráció, valamint a bevándorlók integrációja.

Ehhez képest az uniós fejlesztési politikának eddig nem igazán sikerült integráltan kezelni a városok speciális, összetett fejlesztési igényeit: míg a városi kihívások döntően az összes érintett koordinált együttműködését kívánják, az államigazgatásra jellemző szektorális gondolkodás, valamint az önmagán kívül más szereplőt (vállalkozók, civilek stb.) nem ismerő attitűd az igazán hatékony választ megakadályozták.

Paktum a jövőbe

A múlt héten azonban történelmi jelentőségű megállapodás született: a városi ügyekért felelős uniós miniszterek május 30-i találkozóján elfogadták az Amszterdami Paktumot, amely kötelezővé kívánja tenni annak a városfejlesztési menetrendnek a végrehajtását, amely európai szintű, közösen kidolgozandó módszertani sztenderdek és jó gyakorlatok alapján kínálna megoldást a városi problémákra.

A folyamat a lett uniós elnökség alatt elfogadott Rigai Nyilatkozattal indult be, és a mostani holland elnökség alatti Amszterdami Paktum elfogadásával vált igazán kötelező érvényű közpolitikává, amelynek vezető koordinátorává az Európai Bizottság első alelnökét, a holland Frans Timmermanst nevezték ki – neki kell gondoskodnia arról, hogy a városfejlesztési menetrend vívmányai átfolyjanak az európai jogalkotásba és megjelenjenek az uniós támogatási programokban.

„A jelenlegi innovációs modellek is az állam, a vállalkozói szféra, az akadémiai szereplők és a civilek több-kevesebb együttműködésében valósulnak meg, ám helyileg is nagyon eltérő a súlyozás és hatékonyság. Az Amszterdami Paktummal most a legjobb példák feltérképezése és elterjesztése valósulhat meg” – mondta a hvg.hu-nak Szemerey Samu urbanista, a Lechner Tudásközpont vezető szakértője, aki szerint meg kell találni a szereplők között a minél előremutatóbb együttműködési lehetőségeket. „Például egy beruházás esetében nemcsak az a fontos, hogy milyen kedvezményeket tud nyújtani egy önkormányzat a vállalat számára, hanem az is, hogy a vállalat mit ad cserébe a városnak és a lakóinak a munkahelyteremtés mellett, amiből mindenki profitálhat” – mutatott rá Szemerey.

12 témakör

Az Amszterdami Paktum célja, hogy tizenkét témakörben partnerséget hozzon létre a Bizottság, a tagállamok, a városok és egyéb azonosított szereplők részvételével, akiknek a kiemelt városi problémakörökben közös cselekvési terveket kell kidolgozniuk és – a csatlakozó városokban – végrehajtaniuk. Négy kísérleti partnerség már elindult:

• városi szegénység
• lakhatás
• migránsok és menekültek befogadása
• levegő minősége

témakörökben. Itt már dolgoznak a legjobb gyakorlatok feltérképezésén és a vonatkozó szakpolitikai javaslatcsomagon. A másik nyolccal együtt

• helyi gazdaságok a munkahelyteremtésben és készségfejlesztésben
• földek és természetes megoldások fenntartható használata
• körkörös gazdaság
• éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás
• energiarendszerek átalakítása
• városi mobilitás
• digitális átállás
• innovatív és felelősségteljes közbeszerzések

a témáknak le kell fedniük az európai városok problématérképét. De ha szükség van rá, további tematikus partnerséget is alapíthatnak, például a fiatalok munkanélküliségével kapcsolatban. Az integrált városfejlesztés menetrendje nem csupán egy kibővített smart city projekt: a jövő városai nem egyszerűen technológiai szempontból lennének intelligensek, hanem szociálisan, gazdaságszervezési vagy kulturális szempontból is innovatív modelleket szeretnének meghonosítani.

Futit Európa-szerte!

„A kezdeményezés egyik mozgatórugója a jelenlegi pályázati pénzek elosztásának hatékonyságnövelése és a skálázhatóság megteremtése” – mondta Szemerey. Így például egy olyan energiahatékonysági projekt, mint a lépésekből energiát nyerő magyar FUTI, ha sikeresen integrálható a budapesti közenergetikai rendszerbe, akkor ne maradjon lokális látványosság, hanem az unió több városában is bevezethessék. És ugyanígy működjön más jó gyakorlatok esetén is – adott esetben ilyenekre adnának csak támogatást.

Az Amszterdami Paktum pillérei pontosan ezt a logikai láncolatot követik: az első az optimális szabályozás megteremtése, a második a megfelelő finanszírozási formák lehetővé tétele, a harmadik pedig a jól működő példák megtalálása és átemelése. Ebben a rendszerben jobban összekötnék egymással a városoknak járó uniós támogatásokat és a magántőke részvételét, és jobban ügyelnének arra, hogy a projektek valóban innovatívak legyenek.

Félő, hogy nem fogunk sziporkázni

„Azt kell látni, hogy a városoknak lehetőségük lesz beleszólni azokba a támogatási rendszerekbe, amik eddig inkább regionális vagy nemzeti alapon osztották a pénzt, ráadásul az őket érintő speciális területek szerint tudnak kapcsolódni" – mondta el kérdésünkre Tosics Iván, aki szakértőként dolgozik az egyik már elindított partnerségben, ami a városi szegénység felszámolásáról szól. A tizenkét különböző partnerséghez ugyan tetszőlegesen lehet csatlakozni – programonként legalább öt országot és öt várost várnak önkéntes alapon –, de mint Tosics mondja, azt sem szeretnék, ha egy témában 40 vagy több résztvevő lenne, mert úgy kezelhetetlenné válna, ezért az első 6-7 csatlakozó után kiteszik majd a betelt táblát.

„A lehetőség adott, csak élni kéne tudni vele, azonban félő, hogy megint nem a kelet-európai városok fognak sziporkázni” – mondja a szakértő. Míg siránkozásban az elsők között vagyunk, addig ha sorsunkat kell a kezünkbe venni, nem igazán rúgunk labdába.