Egy új izgalmas munkaidőmodell-javaslattal jelentkeztek az osztrák fémipari szakszervezetek, amely nemcsak a fémipari dolgozók érdekeit, hanem a munkaadók azon kérését is figyelembe veszik, amely a megrendelések függvényében több rugalmasságot szeretne a munkaidő beosztásában, anélkül, hogy a költségei elszállnának, vagy amikor nincs megrendelés, el kelljen bocsátania embereket

Az új modell megengedné, hogy a túlórákat a jövőben ne pénzzel, hanem pihenőidővel váltsák ki. Így amikor egy azonnali megbízás miatt a kapacitásokat hirtelen meg kell emelni, akkor a szokásos 50 százalékos túlóradíj helyett 67 százalékos pótlékot adjanak munkaórákban, amit majd akkor lehet kiváltani, ha drasztikusan lecsökken a termelés.

Stiller Ákos

Mindezt úgy oldanák meg, hogy az így elszámolt lehetséges túlórák számát redukálnák az új évre is átvihető 40 munkaórában, amit a szakszervezetek megállapodása szerint még két évben meg lehetne ismételni, úgyhogy a három évre szóló megállapodásban 120 óra lehetne összesen az ún. időszámlán.

Ez azt jelenti, hogy összesen 120 órában lehetővé válna, hogy a munkavállalók kevesebbet dolgozzanak vagy otthon maradjanak akkor, amikor a termelési kapacitások nincsenek kihasználva – elhasználva az óraszámokat azokból a hónapokból, amikor viszont túlórázniuk kellett.

A szakszervezek ezt a lehetőséget egyébként krízis időszámlának hívják, ami lehetővé teszi a műszakban dolgozók merev üzemi beosztásának és a rugalmas munkaidőmodelleknek az összekapcsolását. Ez az üzemi tevékenység szervezésének rugalmasságán túl azt is lehetővé teszi, hogy a munkavállaló is jobban beleszólhasson a beosztásába. Egy ilyen javaslat mindenütt, ahol erősek a szakszervezetek és kollektív szerződések vannak, példaértékű lehet, hangzottak az első reakciók a munkaadói oldalról.

A magyar autóiparban egyébként ez a lehetőség már él, Ausztriában épp azért szeretnék meghonosítani, hogy megtartsák a munkahelyeket.