Noha a casco átlagdíja 20 százalékkal alacsonyabb, mint öt évvel korábban, a járműveknek továbbra is kevesebb mint ötöde rendelkezik casco biztosítással. Az UNION Biztosító másfél ezres mintán lefolytatott felmérése többek között az alacsony kötési arány okainak is utánajárt. A legtöbb autós a járművének korára (38%), illetve a magasnak vélt díjra (37%) hivatkozva marad távol ettől a biztosítástól. Aki viszont már kötött ilyen biztosítást, meglehetősen hűséges ügyfélnek bizonyul: 36 százalékuk még 20 ezer forintos évi díjkülönbség ellenére sem biztos, hogy olcsóbbra cseréli meglévő szerződését.

A Mabisz adatai szerint tavaly 821 ezer casco szerződést tartottak nyilván, ami azt jelenti, hogy a járművek mindössze 18 százaléka rendelkezett ilyen biztosítással. Ez a szám annak ellenére sem nőtt lényegesen, hogy időközben a casco átlagdíja jelentősen csökkent: immár évek óta 80 ezer forint körül mozog értéke (havi 6800 forint), szemben az öt évvel korábbi, 101 ezer forintos szinttel.

Mabisz

Az UNION felmérésére adott válaszokból az derül ki, hogy főként az autó idős kora (38%) és a casco magasnak vélt díja (37%) az, ami az autósokat távol tartja a casco megkötésétől. Az adatokból ugyanakkor az is kiderül, hogy az autósok túlnyomó többsége egyáltalán nincsen tisztában azzal, hogy a casco átlagdíjak mintegy 20 százalékkal alacsonyabbak, mint öt évvel korábban. A megkérdezettek 57 százaléka szerint az elmúlt fél évtizedben díjemelkedés zajlott, és csak 20 százaléknyian tippeltek úgy, hogy 10 százaléknál nagyobb arányú díjcsökkenés következett be ebben az időszakban.

„A jóval kedvezőbbé váló díjnak, és az idősebb autók sajátosságaihoz igazodó új termékek megjelenésének köszönhetően ma már korántsem csak az új, vagy a néhány éves autók esetében érdemes megfontolni a casco megkötését – magyarázza Almássy Gabriella, az UNION nem-életbiztosításokért felelős igazgatósági tagja. – Az UNION állományában például jelenleg a casco szerződések 62 százaléka legalább hétéves autóhoz tartozik, míg ugyanez az arány tíz éve még alig volt több mint 6 százalék. A fenti változásokról azonban az autósoknak csupán kis hányada rendelkezik megfelelő információval, így eleve úgy gondolja, számára ezt a védelmet már nem éri meg igénybe venni.”

A cascót kötő autósok 75 százaléka az autó első forgalomba helyezése során szerződik, 6 évnél idősebb autóra mindössze 7 százaléknyian kötnek ilyen biztosítást. Aki viszont megkötötte a szerződését, általában hosszú évekig fenn is tartja azt. A casco esetében jóval kevésbé jellemző a kedvezőbb díjak miatt végrehajtott szerződésváltás, mint a kötelező biztosításnál. Míg a kgfb esetében az autósok többsége már néhány ezer forintnyi különbség miatt szerződést vált, a casco esetében évi tízezer forint alatti spórolás miatt csupán 48 százalékuk nyilatkozott ilyen szándékról. 36 százalékuk a váltásra még 20 ezer forintnyi díjkülönbség esetén sem szánná rá magát.

A szerződéskötés motivációit vizsgálva a többség a töréskártól félti leginkább az autóját (58%), míg a lopás elleni fedezetet 42 százaléknyian helyezték első helyre. A káresemények bekövetkezési aránya szintén a töréskárok túlsúlyát mutatja: a cascóval térített károk mintegy 40 százaléka töréskár, és csaknem ugyanekkora részt képviselnek a külön nyilvántartott üvegkárok. A lopáskárok gyakorisága nem éri el a tíz százalékot. Ugyanakkor a kárkifizetés mértéke ez utóbbi esetben jóval magasabb: míg a töréskároknál átlagosan 400-500 ezer forint a kárösszeg, lopás esetén ennek könnyen a 3-4-szerese is lehet – függően az autó típusától, felszereltségétől és életkorától.