Kereskedőházak: kormányközeliek és szocik is nyertesei az újraosztásnak

Megdöbbenést okozott a nemzeti kereskedőház a húsz éve Dubaiban élő Tóth Lászlónak és munkatársainak, amikor tavasszal az élő szerződésük ellenére az állami cég egyszer csak közbeszerzést írt ki az Öböl menti országok kereskedőházainak üzemeltetésére. Még egy év sem telt el azóta, hogy Tóthék megkapták az üzleti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét egyebek között az Egyesült Arab Emírségekben és Szaúd-Arábiában, és már akkor világosan megmondták, hogy a gyümölcsöző kapcsolatokhoz idő kell. Tanakodtak, hogy egyáltalán pályázzanak-e a tenderen, de végül is hiábavalónak bizonyult az igyekezet, mások kezébe került az üzletelés a dúsgazdag arab államokkal.

Nem meglepő, hogy Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a rokonsága is lehetőséghez jutott, hogy kereskedőházat üzemeltessen. A Syncope-Project Kft. tulajdonosa, Bertha Péter ugyanannak az üzleti körnek a tagja, amely Tiborcz közreműködésével tömegesen nyerte el a városok köztéri világításának felújítását. Állítólag rokonok is, a Heti Válasz úgy tudja, hogy Bertha egyik felmenője is a Tiborcz nevet viseli. A Syncope nyerte el a szaúdi kereskedőház üzemeltetését, és ez a cég felelős az Egyesült Államok nyugati feléért, valamint a dél-amerikai regionális központért. Mindehhez havonta 7,5 millió forint állami támogatás jár.

Tarsoly Csaba és Szijjártó Péter külgazdasági minister a moszkvai kereskedőház megnyitóján 2013-ban. Üzletfelei nem tűntek el

MTI / Miniszterelnökség

Váratlan volt ugyanakkor, hogy az eddigieknél jóval nagyobb arányban részesültek az apanázsból a szocialistákhoz közeliek mondott üzletemberek. Köztük például Polgár Viktor, akinek a munkaadója az Insomnia reklámügynökség, és akit alig egy évtizede a Fidesz még bőszen hazugsággal vádolt. 2007-ben Orbán Viktor irányításával az akkor ellenzékben lévő Fidesz lebontotta a kordont, amelyet még az előző október 23-ai tüntetések miatt emeltek a Parlament köré. A külügy egy körlevélben tájékoztatta erről a nagyköveteket, és elmarasztalta Orbánt, az akkori külügyi szóvivő, Polgár Viktor viszont letagadta, hogy szerepelt volna az ellenzék vezéralakja a diplomáciának szánt iratban. Polgár Viktor és a baloldalhoz köthető néhány más üzletember – a hatalom kegyéből – most úgy tűnik, mégis közel került a mézesbödönhöz.

A Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) a bírósági határozatok hatására az utóbbi hónapokban rákényszerült, hogy egyre több dokumentumot hozzon nyilvánosságra. Ezekből kiderül, hogy az elmúlt másfél évben már csaknem 60 országban próbálták ki a kereskedőházakat, ám mindössze nyolc olyan helyszín akadt, ahol nem változott az üzemeltető. Holott a külkereskedők egyik alaptétele, hogy évekbe telik, mire sikerül egy új országot vagy térséget meghódítani. Ezúttal azonban az MNKH még a közel-keleti térséghez mérten rendkívül stabil Iránban is néhány havonta lecserélte a teljes garnitúrát, és 2015 márciusa óta már a negyedik csapat próbálja egyengetni a magyar áruk útját a perzsa államba. A Hungarikum Trade House-nak öt hónapja volt, hogy gyökeret eresszen Iránban, majd jött egy török üzletemberhez, Alpaslan Kayához köthető cég, amelynek hét hónapja volt rá. Ezután újabb öt hónapra kapott mandátumot egy magyar vállalkozás, hogy végül idén augusztustól talán nyugvópontra jusson a teheráni kereskedőház ügye: a megbízást a Tiborcz Istvánnal üzletelő török vállalkozó, Adnan Polat nyert el. Az állam másfél éven át úgy fizetett ki havi 20-30 ezer eurót az iráni kereskedőház üzemeltetőinek, hogy abból érdemi munka aligha született. Ezek után nem csoda, ha az MNKH vesztesége tavaly már megközelítette a 6 milliárd forintot.

Bár a legújabb, csaknem 5 milliárd forint értékű közbeszerzésnél érezhető, hogy az állam megpróbálta visszafogni a költekezést, és olcsóbb szolgáltatókat igyekezett keríteni, ez nem minden esetben sikerült. Legalábbis olyankor nem, amikor a kormánypárt legbelső köreihez kötődő vállalkozás nyerte el a kereskedőház üzemeltetési jogát. Ez történt például az említett iráni esetben. Polat cége havi 3,5 millió forintos ajánlatot adott a kereskedőház működtetésére, míg elődei alig 2,5 millió forintot kaptak. A törökországi kereskedőházakat pedig mintha csak Polat cégére írták volna ki: külön közbeszerzés keretében, egyedüli pályázóként, havi 70 millió forintért nyerte el a lehetőséget, hogy öt törökországi városban kereskedőházat üzemeltessen, és onnan figyelje a görög és ciprusi üzleti lehetőségeket is. Úgy tűnik, a kereskedőházak tájékáról a brókerbotrányban megpörkölődött Tarsoly Csaba üzletfelei sem tűntek el teljesen. Az állami cég immár papíron is szerződött a moszkvai képviseletet üzemeltető oroszországi vállalattal, a VTD-vel, amelyet már Tarsoly idején is az ottani kapocsként harangoztak be. Kereskedőházhoz jutott Tarsoly török partnere, Alpaslan Kaya is, méghozzá – ahogy a Heti Válasz megírta – Ukrajnában és Libanonban.

A szocialistákhoz közeli társaságok viszont sehogyan sem tudták felsrófolni az áraikat, sőt jellemzően arra vállalkoztak, hogy kevesebből is kihozzák a működést. Marokkóban például az évtizedek óta a fekete kontinensen üzletelő Balogh Sándor vállalkozása nyerte el a kereskedőház üzemeltetésének lehetőségét. Csakhogy míg elődei ezért havonta 3,5–5 millió forintot kaptak, Balogh cégének, a Magyar-Háznak már csak havi 1,8 millió forint jár. Balogh a kétezres években közös afrikai üzletekben szerepelt többek között Suha Györggyel, aki korábban Horn Gyula miniszterelnök személyes sajtótitkára volt, mára viszont már Szijjártó Péter külügyminiszter felkérésére a konzuli hálózat miniszteri biztosa. Ha összevetjük, hogy havonta átlagosan mennyi pénzt kap az államtól egy-egy kormánypárthoz közeli vállalkozó, és mennyit egy ellenzéki körből kikerült kereskedőház, akkor csaknem duplaannyi jut (bő 3 millió az 1,7 millió forinttal szemben) a Fidesz-közeli cégeknek. Ez pedig azzal jár, hogy a kevésbé honorált kereskedőházak kénytelenek lesznek a szokásos 1-2 százaléknál nagyobb sikerdíjat legombolni céges ügyfeleikről.

Az MNKH persze nem érzi tendenciózusnak az árazást, kérdésünkre azt válaszolta, hogy az ország méretétől, a növekedési lehetőségektől és a helyi megélhetési költségektől tette függővé a támogatás mértékét. Erre mondják azt a régi vágású nagykövetek és kereskedelmi attasék, hogy szebb időkben ezt a munkát egy az egyben elvégezték a külképviseletek munkatársai, és egy árva fityinget nem kértek vagy kaptak érte. Legfeljebb az úgynevezett „alkotmányos költséget”, ami a diplomácia virágnyelvén annyit tesz, hogy kenőpénz. A világ számos országában szinte az alkotmányos rend része, hogy a megfelelő kormányhivatalnok svájci bankszámlájára el kell utalni bizonyos összeget, mielőtt nyélbe ütnék a boltot.

Aligha véletlen ez a kiválasztási tendencia. Az MSZP padsoraiból jó néhány keresetlen kérdést tettek fel az utóbbi években a kereskedőházak működésével kapcsolatban, így viszont, hogy a baloldali kötődésűeknek is csurran-cseppen a kereskedőházakra elkülönített állami milliárdokból, már nehezebb lesz kritizálni. Egyelőre például még egyetlen új üzemeltető sem tett eleget annak a szerződéses kötelezettségének, hogy 30 napon belül működnie kell a kereskedőház honlapjának. Az MNKH mindenesetre nem idegeskedik emiatt, azt mondja, hogy a weboldalak „jelenleg fejlesztés alatt állnak”. Ha viszont tartósan nem működik a rendszer, elég lesz csak ujjal mutogatni az üzletemberek politikai hátországára, és máris meglesz a bűnbak.

Nagyot buktak viszont az utóbbi években azok a vállalkozók, akik maguktól is hidat próbáltak építeni egy-egy térség és Magyarország között. Amikor a kormány kitalálta a keleti, majd a déli nyitás jelszavát, és elkezdte kiépíteni a kereskedőházak láncolatát, az állami támogatással egyszeriben kinyírta a konkurenciát. Lukács Zsolt, az Africa Investment Group igazgatója 2010 óta él Ghánában. Ő alapította meg az első magyar–ghánai céget, maga járta végig az összes hivatalt, megszerezte az engedélyeket, kitanulta mindazt, amit tovább akar adni az Afrikában piacot kereső magyar cégeknek. Rányitották viszont a ghánai kereskedőházat, amely idén márciustól már nem is működik, de a megjelenése éppen elég volt ahhoz, hogy aláássa a piaci alapon működő üzletet. Pedig Lukács szerint attól még nem lesz biznisz, hogy valakinek tele van a zsebe, és megbíz egy afrikait, hogy szerezzen üzletet. Legfeljebb hamarabb ürül ki a zsebe. Magyar részről is szükség van a tökéletes helyismeretre. Ha ez megvan, akkor jól megy a bolt. Egy magyar szerelővállalatot például már másodszor hívott vissza az egyiptomi hadsereg, hogy telepítsen napelemparkot. A cégtulajdonos elégedett is a kereskedőház munkájával, a HVG-nek azt mondta: remekül használják ki, hogy az ottani diktatúrában rend van. Igaz, Egyiptom egyike annak a néhány országnak, ahol kezdettől fogva ugyanaz a – történetesen Orbán Viktor miniszterelnöki stábjában is felbukkanó családi – cég viszi a kereskedőházat.

A kapcsolati tőkével a szocialisták is jól állnak. A hálózat sokszor még a rendszerváltás előtti időszakra nyúlik vissza, akár úgy, hogy egy külügyi karrier részeként épült ki, akár a sajátos világrend folyományaként, amelyben számos közel-keleti vagy észak-afrikai arab országgal élénk volt a gazdaságdiplomácia. A külkereskedők világát jól ismerők arra is felhívják a figyelmet, hogy ezeket az embereket sokszor a titkosszolgálatok is beszervezték, a hálózati tagság pedig sokszor a kormányzati ciklusokon is átível. Nemcsak a kereskedőházakba, hanem egy ennél is busásabb haszonnal kecsegtető üzletbe, a letelepedési kötvények forgalmazásába is beszálltak. A kuvaiti kereskedőházra megbízást nyert magyar cég egy olyan szaúdi vállalatcsoportnak, az Al Hilal Groupnak a tagja, amelynek a vezetőségében az évtizedek óta kint élő Garamvölgyi Balázs is részt vesz. Ő amellett, hogy bahreini tiszteletbeli konzulként adott esetben elkíséri Tiborcz Istvánt és a kormányfő lányát, Orbán Ráhelt „baráti” látogatásaikra, mellesleg letelepedési államkötvényeket népszerűsít jutalék fejében. A kereskedőház üzemeltetését elnyerő Hilal Central Europe Kft. egyik tulajdonosa Galambos Tamás, aki sajtófőnök volt a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányban. A szubszaharai régió 49 országát pedig egy olyan cég, a Magyar–Etióp Kereskedőház Kft. képviseli, amelynek tulajdonosai a kilencvenes években az MSZP egykori vállalkozói tagozatának elnökével, Hujber Ottóval ütöttek nyélbe üzleteket, például repülőgépeket adtak el Etiópiába. Hujbert pedig ugyancsak szóba hozták a letelepedési kötvények forgalmazásával. A 444.hu nyomozása alapján Hujber karibi bejegyzésű bankjának számlaszámára utaltatnak pénzt attól az orosz cégtől, amely letelepedési kötvényeket forgalmaz, bár Hujber tagadja, hogy köze lenne a kötvénybizniszhez.