Magyarország és Lengyelország EU-ból való kilépését vethetik fel ősszel a tagországok – írta meg nem nevezett tagállami forrásra hivatkozva kedden a brit The Times. Attól most tekintsünk el, hogy egy ilyen információt miért éppen egy brit konzervatív lapnak szivárogtatnának ki, a kizárás akkor sem tűnne reális forgatókönyvnek, ha a Financial Times lebegtetné meg. És akkor is fenntartásokkal kell kezelni, ha Angela Merkel német kancellár mond valami hasonlót.

Hogy miért?

1. Mert az EU egy nagy, szerető család

Na jó, nem, de arról mégsem lehet megfeledkezni, hogy az alapító atyákat az európai béke megerősítése vezérelte. Most ugyan a populista, nem ritkán háborús retorika ellenére nem kell tartani attól, hogy harcok dúlják a kontinenst, ám az biztos, hogy az EU szétesése ártana a demokráciának.

Az EU vezetése ezért is igyekszik mindenáron megakadályozni, hogy a tagországok külön-külön kezdjenek alkudozni a Brexit-tárgyalásokon. Olyannyira, hogy a közös tárgyalási pozícióba még olyan marginálisnak tűnő kérdések is bekerültek, mint az ír-északír viszony vagy éppen Gibraltár státusza. A magyar meg a lengyel munkások ugyan nincsenek nevesítve, ám az ő érdekeik védelme az első megoldandó pont.

És ezért lehet garantálni, hogy kemény tárgyalások jönnek, hiszen az EU mindent megtesz, hogy a többi, esetleg távozni készülő ország (pontosabban kormány) kedvét elvegye a kilépéstől.

2. Mert nincs is rá mód

A lisszaboni szerződésig kellett arra várni, hogy egyáltalán a kilépés lehetősége bekerüljön a jogszabályok közé. A sokat emlegetett 50. cikk sem határozza azonban meg a mikéntet, ahogy azt sem tudjuk – ez a görög válság fellángolásai idején derült ki –, hogy az euróövezetből hogyan válhat le egy ország.

A kizárásra, vagy a Times által emlegetett kiszorítósdira pedig nincs utalás az alapszerződésben. Legfeljebb egy másik hírhedt cikkelyt lehet felemlegetni: a 7.-et. Ez sem az országot zárja azonban ki az unióból, hanem a kormányt a döntéshozatalból.

Nem árt tudni, hogy – bár a kormány szeretné ennek az ellenkezőjéről meggyőzni a magyarokat – az EU végső döntéshozó szerve a Tanács. Abban a tagállamok kormányai képviseltetik magukat – a csúcson a vezetőikkel, amúgy meg szakminiszterekkel, nagykövetekkel. Az üléseken szavaznak, azt pedig egy ország mérete határozza meg, hány voks jár neki. Vagyis ha – az unió alapértékeinek súlyos és folyamatos megsértése miatt – aktiválnák a 7. cikket (tehát megfosztanák az országot a tagsággal járó jogaitól), akkor annyi történne, hogy úgy döntenek egy magyarokat is érintő jogszabályról, hogy a magyarok nem szavazhatnának.

Az elmúlt időszakban fenyegettek már azzal is, hogy a renitensek számára felfüggesztik az uniós támogatások kifizetését. Ez sem olyan egyszerű azonban. Elvben akkor lehetséges, ha egy (euróövezeti) ország nem teljesíti a gazdasági stabilitás feltételeit. Akkor sem 100 százalékot vonnak el, csak egy részét.

Van aztán az az eset, amikor a korrupcióra hivatkozva akarja visszatartani a pénzeket az EU. Ezzel fenyegették a magyarokat is az elmúlt hónapokban, mert a kormány nem akart részt venni a források felhasználását vizsgáló Európai Ügyészség munkájában. A fenyegetőzés nem jött be: az ügyészség végül önkéntes alapon áll fel, a magyarok nélkül.

És van aztán az a módja a pénz visszatartásának, amelyről a kormány nem szívesen beszél – hacsak nem fűzi valamilyen érdek hozzá. Pedig Magyarországon sem ritka, hogy nem jön pénz: vagy mert átalakítják a kifizetés rendszerét, vagy mert valamilyen visszaélést tapasztalnak.

3. Mert korábban se működött

A magyarokkal és a lengyelekkel szemben ugyan számos fenyegetés elhangzott már, a 7. cikk aktiválásához azonban egyszer került csak testközelbe az EU. Mégpedig a boldog békeidőkben, vagyis a 2004-es bővítés előtt: Wolfgang Schüssel kormányát akarták büntetni ezzel 2000-ben, mert bevette a koalíciójába a Jörg Haider vezette Szabadságpártot. Végül csak a többi 14 tagország függesztette fel kapcsolatait az osztrák kormánnyal, ám ez a karantén is csak 6 hónapig tartott.

Hogy miért? Mert az uniós tagságból nem a kormányok profitálnak, és nem is ők szenvedik el a jogszabályokat, hanem az országok. És a magyar vagy a lengyel polgárok büntetése aligha venné jól ki magát – hiszen éppen a kormányt próbálják fegyelmezni.

De miért is akarnak fegyelmezni?

1. Mert felrúgjuk az együttműködés szabályait

A Times cikke közvetlenül a menekültkvóták elleni harcra vezeti vissza, miért került napirendre a kiléptetés kérdése. Ebben a magyarok elég határozottan mennek szembe az uniós állásfoglalással, ám azt sziklaszilárdnak amúgy sem lehet nevezni.

Orbán Viktor ennél szilárdabb kérdésekben is szembemegy az uniós alapértékekkel. Például – bár ez nem az alapszerződésekben, hanem a Tízparancsolatban szerepel – hajlamos hazudni az EU-val kapcsolatban. Természetesen mindenféle következmény nélkül.

2. Mert nincs eszköz megcáfolni

Ha megkérdezzük az Európai Bizottság tisztviselőit arról, miért nem indítanak ellenkampányt a Brüsszel-ellenes propaganda miatt, általában ugyanazt a választ kapjuk: pénzből nem tudnak annyit rászánni, mint a kormány, és ők amúgy is csak az EU-t tudnák népszerűsíteni, ellentámadást nem indíthatnak.

3. Mert már unják a saját PC-dumájukat

Donald Trumptól azért tanultak valamit Brüsszelben: az amerikai elnökhöz hasonlóan ott is igyekeznek leszámolni a politikai korrektséggel – csak éppen jóval messzebbről indulnak, így egyelőre annyival kell beérnünk, hogy legalább kimondják néha, amit gondolnak. Ez pedig nem feltétlenül biztató Magyarországra nézve.

Elég csak az elmúlt napok nyilatkozatait felidézni. Az például elég szokatlan, hogy a bizottság három tagja is kritizál egy olyan törvényt – a CEU-ról szóló jogszabályt –, amely nem is feltétlenül sért uniós jogszabályokat. Nem mellékesen nyíltan kritizálják a legújabb nemzeti konzultációt is. Kedden az Európai Bizottság illetékes szóvivője akadt ki erre. Alexander Winterstein azt mondta: „Az az érdekünk, hogy az embereknek igazat mondjanak, az igazságot. Brüsszel mószerolása ennek éppen az ellenkezője”.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.