Nyugat-Magyarország lett Burgenland kiszolgáló személyzete
Miért nő a fű szebben Hegyeshalom után? Azért, mert a magyar kertész nyírja bagóért, és mire hazaér, már nem tudja rendbe tenni a sajátját. Gazdaságilag ma is áll a vasfüggöny a nyugati határon.
Abban a pillanatban, amikor átlépjük a magyar-osztrák határt, egyenesebben nő a fű, vigyázzban áll a gabona, kisimul az aszfalt, és nem pereg le a vakolat. Ezeket a paranormális jelenségeket már évtizedek óta tapasztaljuk, akár két olyan falu között is, amelyek pár kilométerre vannak egymástól. A magyarázat rendre gazdasági szokott lenni: a GDP-ben lévő különbség leképeződésének szemtanúi vagyunk. A helyzet azonban ma már korántsem ennyire egyértelmű.
A határ menti magyar falvakból ugyanis hosszú évek óta nagyon sokan járnak Ausztriába dolgozni, reggelente kifelé rongyolnak a magyar rendszámú autók, délután pedig visszafelé nagy a forgalom. Ez pedig azt jelenti, hogy például egy Magyarországon lakó, de a közeli osztrák kisvárosban dolgozó szakács (majdnem) osztrák bért visz haza. Persze lehet, hogy a magyar szakács nem kap pont annyit, mint az osztrák, de „cserébe” neki valamivel olcsóbb a (magyar) rezsije, és ha a szolgáltatásokat otthon veszi igénybe (fodrászhoz és autószerelőhöz Magyarországon jár), akkor közel ugyanannyi maradhat a zsebében. Ennek ellenére a falvaink a magyar átlaghoz képest kétségtelenül szépek és rendezettek ugyan, de az osztrák szintet még mindig nem érik el.
Sőt, akár csavarhatunk is a helyzeten: vannak most már szép számmal olyan magyar családok, akik az ingázást megunva kiköltöztek Ausztriába, és beilleszkedtek az ottani környezetbe, de a magyar falvakban is előfordulnak osztrák lakók, és hiába övék a leggyakrabban nyírt gyep, az összképet csak kis mértékben tudták megváltoztatni.
A határellenőrzés csaknem 10 éve megszűnt, ott jártunkkor azonban egyértelművé vált, hogy a mindennapi életben még ma is megvannak a vasfüggöny maradványai. Annak ellenére így van ez, hogy a szimbiózis egyéni szinten teljes: mindenki aktívan használja, hogy szabad a mozgás, ide is, oda is átjár dolgozni, üzletelni, vásárolni.
„Mindenki könnyen megtalálhatja a számítását, de jellemzően az alacsonyabb képzettségeket igénylő munkákat végzik kint a magyarok” – mondja Skrapitsné Jurasits Ágnes, az egyik legszebb határ menti magyar falu, Szentpéterfa polgármestere.
A képlet tehát ilyen egyszerű: az osztrák porták azért olyan szépek, mert a magyarok másodállásban, bagóért lenyírják a füvet, nekik viszont nem marad idejük a saját házukat ugyanúgy rendben tartani.
Ez persze durva egyszerűsítés, de annyiban találó, hogy amíg a magyarok csak a hasonló munkákat végzik kint, addig a felzárkózásra nem lesz nagy esély. Márpedig az a jellemző, hogy kertészkedni, pincérkedni, építőipari munkákra és takarítani járnak ki a legtöbben, sokan csak a magyar főállásuk kiegészítésére, a szabadidejükben. Ezzel szemben az osztrákoknál nem a másod-, hanem a félállás dívik: viszonylag sok családban van az egyik szülő (jellemzően a nő) négy- vagy hatórás állásban, és több ideje marad a háztartást rendben tartani. A jobb állásokban lévők pedig előszeretettel tartanak magyar kertészt és takarítót.
„A feleségem szakápolóként dolgozik Magyarországon, szombatonként pedig egy osztrák házat takarít reggeltől estig, alkalmanként 100 euróért. Ez azt jelenti, hogy egy hónapban négy szombaton ugyanannyit keres, mint a főállásában” – mesélte egy helyi lakos. Ugyanez a felállás a fűnyírással is: ha valaki két szót beszél németül, és ki tud szolgálni 10-15 osztrák portát, akkor tavasztól őszig vígan megél – már csak azt kell kiokoskodnia, hogy Magyarországon legyen valami bejelentett jogviszonya.
A magyar falvak szempontjából egyébként nagyon jó, hogy akár fusiban, akár bejelentett módon, de osztrák szinthez közel keresnek a lakosok, hiszen költik a pénzüket a magyar oldalon dolgozó szolgáltatóknál. Bár sajnos már ez sem teljesen egyértelmű, mert aki euróban kapja a fizetését, annak általában jobban megéri euróban elkölteni azt – a határ másik oldalán.
Az élelmiszereknél és a tartós fogyasztási cikkeknél nem rúgunk labdába. Az ingázó magyarok azt mondják, hogy például a ruhaneműt, a műszaki cikkeket vagy a bútort sokkal olcsóbban meg tudják venni kint, ha le van árazva. „Kinézzük az áruházban a franciaágyat, és várunk, amíg bejön az 50 százalékos leárazás. Ilyen Magyarországon sosem szokott lenni, de kint gyakori” – mesélte egy helyi lakos.
Sokan az élelmiszert sem veszik Magyarországon, mert az Ausztriában megkeresett, viszonylag jó fizetésüknek köszönhetően megengedhetik maguknak, hogy a jobb minőséget vásárolják. „Kéthetente betérünk egy nagybevásárlásra, és 100 euróból megvan minden. Ha egymás mellé teszem a kinti és a magyar kolbászt, azonnal érteni fogja, hogy miért ott veszem meg” – magyarázta egy ingázó magyar.
A határ közelségéből fakadó lehetőségek beköltözőket is vonzanak. „Nálunk Szentpéterfán 4 millió forint alatt már lehet kapni egy jókora építési telket, de 10 millió forint körül beköltözhető állapotú ház is akad” – mondja a polgármester. Szállingóznak is olyanok, akik eladják a városi lakásukat, még marad is egy kis pénzük, és közel kerülnek az osztrák munkalehetőségekhez.
A szemközti osztrák falu, Bildein (Beled) is akciózik, egy időben 1 euróért kínálták az építési telkeket, és volt olyan magyar család, amely élt a lehetőséggel. A helyiek szerint a kivándorlókat általában a gyermekeik jövője motiválja, arra törekednek, hogy ők már „igazi” osztrák polgárok legyenek. Ugyancsak megmozgatja a magyarokat, hogy a határ túloldalán élni mégiscsak nyugisabb, kényelmesebb, és a hivatalos ügyeket is könnyebb intézni.
A gazdasági vasfüggöny létezését a Rönökön lévő Székely tanya esete is kiválóan példázza. „Nálunk körülbelül a vendégek 60 százaléka osztrák” – mondja Bohus Gábor ügyvezető. Ennek alapján azt gondolnánk, hogy ez itt már Ausztria, közel osztrák viszonyokkal. De nem, a fogadó üzletileg könyörtelenül magyar szinten marad, mert az osztrákok csak akkor jönnek, ha a minősége kiváló, de az árszintje alacsonyabb – azaz magyar.
A magas minőség érdekében a tanya részben Ausztriából szerzi be az alapanyagokat, vagyis költségszerkezete a szomszédos osztrákhoz hasonló, de az alacsonyabb eladási árak miatt nem tud olyan magas bért kínálni a dolgozóinak, mint a kinti versenytársai. Emiatt viszont a határ mentén óriási a munkaerőhiány. Aki teheti, azonnal lelép a magasabb bért kínáló Ausztriába.
„Nemrég már Békés megyéből vettünk fel pincért, a korábbi bérének majdnem kétszeresét adtuk meg neki, ingyen szállással és étkezéssel, de ő is csak ugródeszkának használt minket, idővel továbbállt nyugatabbra” – mondja Bohus Gábor. Aki meg tud fogni két tányért, és elég talpraesett, az fél év alatt megtanul annyira németül, hogy kint is felveszik.
A forgalmas 8-as út mellett álló tanyán egy minden igényt kielégítő, teljesen berendezett cukrászda is van – és üresen áll. „Nem találok cukrászt. Pedig amikor volt, reggeltől estig sem tudtunk annyi franciakrémest készíteni, amit az osztrákok azonnal el ne vittek volna” – mondja az ügyvezető. A fantomcukrászdában így most is ott áll a polcon a liszt, a házi lekvár és a szörp, kereslet is lenne a termékekre, de nincs senki, aki megdolgozná az alapanyagot.
A térség tehát relatív értelemben kiváló helyzetben van, abszolút értelemben azonban negatív spirálban mozog. A határ miatt muszáj olcsóbbnak lennie az osztrák szintnél, emiatt viszont folyamatos a munkaerő elvándorlása, amit már alig lehet honnan pótolni. Bohus Gábor a környéken már arra sem talált embert, hogy lenyírja a füvet, ezért elvégezte ő a munkát. Mindent azonban nem fog tudni egyedül megcsinálni.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
