A képlet ennél egyszerűbb már nem is lehetett volna: a Konzervatívok kényelmes többséget szereznek az április végén bejelentett választásokon, May dicsőségesen áll ki szavazói elé, majd glóriától övezve bevonul Brüsszelbe, és mindenkit letarol a Brexit-tárgyalásokon.

Az időzítés is tökéletes volt: May március végén (végre) benyújtotta kérelmét az EU-nak a kilépésről szóló tárgyalások elindítására, pártja pedig ekkor rég nem látott népszerűségnek örvendett a tavalyi népszavazás utáni mélyrepülésből soha vissza nem tért ellenzékiekkel szemben.

AFP / Ben Stansall

Szükség azonban nem volt a választásra. Az alsóház miatt legalábbis biztos nem, annak ellenére, hogy mindössze tízfős többsége volt a pártnak. May Brexittel kapcsolatos javaslati ugyanis mind átmentek a parlamenten, bármilyen kemény mandátumot kért a kormánya számára.

A kormányfő bizonyára úgy látta, hogy az unióval való teljes szakítást tartalmazó Brexit-csomagja még nagyobb támogatottságot élvez majd, ha – még közvetetten is – arra a polgárok is áldásukat adják. A pofon az volt, hogy most kiderült: a választóknak épp elég volt, hogy egyszer véleményt mondhattak az uniós tagságról, a mostani kampányban már egészen másra koncentráltak.

Fürdővízzel a gyereket 

Ezt nemcsak May pártja tapasztalhatta meg a saját bőrén, de negatívan hatott a szintén a tavalyi brosúránál leragadó Skót Nemzeti Párt eredményére is. Nicola Sturgeon pártja a leghangosabb ellenzője a hard Brexitnek, olyannyira, hogy még újabb függetlenségi népszavazást is beígért (a kétharmadrészt az uniós tagságot pártoló) választóinak. Azok ennek ellenére elpártoltak tőle: az SNP 19-cel kevesebb mandátumot szerzett, mint két évvel korábban.

AFP / Andy Buchanan

Hogy mi érdekli akkor a brit választókat? A kézzel fogható dolgok: a közbiztonság, a terrorveszély vagy éppen a szociális biztonság. Hiszen a brit pártok ugyan igen visszafogottan reagáltak a manchesteri és a londoni támadásokra, ám azok mégis bekúsztak a kampányba. Igaz, ennek egyáltalán nem volt idegengyűlölő vagy EU-ellenes színezete, mint nálunk a Fidesz próbálta láttatni: Jeremy Corbyn arra hívta fel a figyelmet, hogy Theresa May még belügyminiszterként rendelte el a rendőrség létszámának a leépítését.

De a baloldal sem kellett ahhoz, hogy May nagyot bukjon a kampányban. Az idősek szociális ellátásának korlátozásáról szóló terv, amely „demenciaadó” csúfnévvel vonult be a köztudatba, még saját kormányán belül sem aratott tetszést. És természetesen komoly fegyvert adott a baloldal kezébe.

Nem múló bizonytalanság 

A mostani eredmény fényében mégsem az időseknek van félnivalójuk, hanem minden szigetországbelinek, akit bármilyen szinten is érint a Brexit. A Spanyolországban élő nyugdíjasok, a vámok bevezetésétől tartó exportőrök, a font esése miatt magasabb importáraktól tartó vásárlók, a City kereskedői - és persze a Nagy-Britanniában élő európaiak, köztük a magyarok, akik számára megint csak a bizonytalanság jöhet el.

Véget ért a szavazás Nagy-Britanniában: sokkoló erejű az első előrejelzés - ÉLŐ

A legnagyobb húzás, vagy a legcsúnyább baklövés - a kormányzó brit konzervatívok szempontjából ez volt a csütörtöki választás legnagyobb kérdése. Theresa May kormányfő ugyanis a magabiztos vezetés tudatában kezdeményezhette a június 8-i előrehozott választást, a kampány végére azonban egyes felmérések szerint a Jeremy Corbyn vezette Munkáspárt ledolgozta hátránya jó részét.

Theresa Maynek most ugyan sikerül megőriznie a kormányfői széket, ám rettenetesen meggyengült a pozíciója. Annál is inkább, mivel a kormánytöbbséget csak az északír unionista párt támogatásával (DUP) tudja fenntartani, róluk pedig annyit érdemes tudni, hogy a hard Brexitet ugyanúgy ellenzik, mint az abortuszt, a halálbüntetést viszont támogatják. A DUP így leginkább a Konzervatívok KDNP-je lesz, és most azon kell agyalni, vajon mit ajánlott fel nekik May a királycsinálásért cserébe. (A BBC szerint azt kérhetik például, hogy a nekik létfontosságú uniós támogatásokat a kilépés után pótolja a brit kormány.)

Az egyelőre nem világos, a DUP által támogatott kisebbségi kormány alakul vagy koalíció, az viszont biztos, hogy May dicsőséges brüsszeli bevonulásából nem lesz semmi. Az is kétséges, hogy a kormányfő fenn tudja tartani az inkább politikai szempontból fontos kemény tárgyalási álláspontját. Ezt persze az EU vezetői nem feltétlenül sajnálják, reggeli nyilatkozataikból és Twitter-üzeneteikből inkább az tűnik ki, hogy szívesen forgatják meg még egyszer a kést, a majdnem halálra sebzett kormányban.

AFP / Melanie Wanger

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke egy prágai konferenciáról üzente meg Londonnak, hogy Brüsszelben készen állnak a tárgyalásokra. Donald Tusk, a tagállamokat tömörítő Európai Tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy már megint nem lehet tudni, mikor kezdődnek az egyeztetések, miközben a határidő (2019. március 29-e) kőbe van vésve. Tegyenek meg mindent azért, hogy ne a tárgyalás elmaradása miatt ne jussanak megegyezésre – üzente a lengyel politikus.

We don't know when Brexit talks start. We know when they must end. Do your best to avoid a "no deal" as result of "no negotiations". #GE2017

— Donald Tusk (@eucopresident) 2017. június 9.

Ettől nem sokban különbözik Michel Barnier tweetje sem, a tárgyalásokat vezető francia politikus azt dörgölte a britek orra alá, hogy az unió tárgyalási pozíciója világos, London részéről azonban semmi sem az.

#Brexit negotiations should start when UK is ready; timetable and EU positions are clear. Let's put our minds together on striking a deal

— Michel Barnier (@MichelBarnier) June 9, 2017

Megszólalt Gina Miller is, akinek tavaly sikerült kiharcolnia, hogy a Brexitet csak parlamenti jóváhagyással indíthassa el Theresa May. Az aktivista szerint a választási eredmény nyomán a jövőben is nagyobb szerepet kap a parlament, és May merev álláspontjához képest rugalmasabb tárgyalási pozíció várható.

Ezzel egyetértenek a Brexit-kampány főszereplői is, akik most úgy érzik, May elárulta őket és a kilépés ügyét egyaránt. Felbukkant a semmiből Nigel Farage is: a politikus a BBC-n egy korábbi ígéretével sokkolt, miszerint visszatér a politikába, ha a Brexitet veszélyben látja. Jó pillanatot választott, mivel pártja, a UKIP vezetői épp sorra mondanak le a választási vereség miatt (a UKIP egyetlen parlamenti helyet sem tudott megcsípni).

AFP / Philippe Huguen

Úgy tűnik tehát, hogy épp akkor köszönt be Nagy-Britanniában a tavalyi népszavazás után megjósolt belpolitikai válság a Brexit miatt, amikor már mindenki azt hihette, végre sínre került a kilépés ügye. (Értsd: tudni lehet, hogy kik a tárgyalófelek és közülük ki mit akar elérni.)

Guy Verhofstadt, a tárgyalások európai parlamenti felelőse erre utalt, mikor azt írta: May öngólja még bonyolultabbá teszi az eddig is elég komplikált tárgyalásokat.

Yet another own goal, after Cameron now May, will make already complex negotiations even more complicated.

— Guy Verhofstadt (@GuyVerhofstadt) 2017. június 9.

Mi lesz a magyarokkal?

Az a lehetőség továbbra sem tűnik valószínűnek, hogy a következő (vagy az utána következő) brit kormány lefújja a kilépést. Ha egyszer úgy alakulna, hogy az ő kezében lenne a döntés, hát Jeremy Corbyn sem az az eltökélt Európa-párti politikus, mint elődje, Tony Blair. Az azonban valószínűsíthető, hogy kormányra kerülése esetén ő is a „puha” verzió mellett állna ki – ha másért nem, talán azért, mert olvasta azokat az elemzéseket, amelyek rávilágítottak, a teljes szakítás gyakorlatilag megvalósíthatatlan a kilépésig tartó 21 hónapban.

MTI / EPA / Hannah McKay

Nem túlzás tehát azt állítani, hiába múlt el egy év a Brexitről döntő referendum óta, a mostani választás után megint a sötétben tapogatózunk, sőt, az időhiány miatt talán még rosszabb is a helyzet, mint 2016 nyarán. A kint élő magyarok pedig nagyjából egy dologban bízhatnak: hogy a huszonhét tagország következetesen és keményen fog harcolni a szigetországban élő európaiak (és a kontinensen letelepedett britek) jogaiért. Az unión belüli széthúzást elnézve ebben kételkedhetünk ugyan, de azzal vigasztalódhatunk, hogy Londonban most sokkal rosszabb a helyzet, mint Brüsszelben.