A fesztiválszezon az érintéses kártyák igazi aranykora: csak egy mozdulat és a kezünkben a sör. 2009 óta lehet Magyarországon is fizetni olyan bankkártyával, amelyet csak hozzá kell érinteni a POS-terminálhoz, és ma már a kártyás vásárlások kétharmada így is zajlik. Ennek ellenére még mindig kétségeink vannak, ezek egy részét most eloszlatjuk – és van, amit meg fogunk erősíteni.

1. Biztonságos?

Az MNB adatai szerint 2017 első negyedévében már a kártyás vásárlások 63 százaléka érintéses volt, ez a teljes forgalom 48 százalékát jelentette. Egy év alatt az érintéses tranzakciók száma 80 százalékkal nőtt (ugyanekkor a kártyás vásárlásoké 25 százalékkal, 944 milliárd forintra emelkedett), a hazai 88 ezer fizikai kereskedői elfogadóhelyen működő mintegy 113 ezer POS terminál több mint 77 százaléka támogatja ezt a fizetést.

A visszaélésekkel kapcsolatban csak a kártyás vásárlásokra vannak adatok, ám ezekből is az látszik, a kártyahasználat esetében az itthoni bolti tranzakciók a legkevésbé kockázatosak. 2016-ban 33 ezer visszaélést regisztrált az MNB, a kár 1,1 milliárd forintot tett ki – ennek egyébkén alig 10 százalékát kellett a kártyabirtokosoknak viselniük. Az esetek több mint háromnegyede,  87 százaléka akár a határokon átnyúló – internetes – tranzakció volt.

2. És technikailag?

A rendszer alapja egy olyan rádiófrekvenciás technológia, amelynek segítségével néhány centis távolságból tudja a terminál leolvasni a "bekapcsolt" adathordozóról  a bankszámla információit. Az átadott információt több módon titkosítják – a fejlesztők szerint a dinamikus adatvédelmi szisztéma gyakorlatilag lehetetlenné teszi az adatok kiszivárgását. (Ha valaki mégis lopni fog, azt a kártyaadatok megszerzésével fogja tenni, nem a rádióhullámokkal.)

Tavaly vihart kavart Magyarországon egy cég által kínált árnyékoló pénztárca. A cég szerint ez képes megakadályozni, hogy illetéktelenek bárhol leolvassák a kártyáról az adatokat. A Mastercard cáfolta, hogy ez lehetséges lenne, és azt is kizártnak tartják, hogy véletlenül „működésbe lépne” a fizetés. (Még a boltban sem, ha többször érintjük az olvasóhoz, akkor is csak egyszer vonja le az összeget.)

Stiller Ákos

Ráadásul kizárólag kis összegeket lehetne így lenyúlni, ehhez túl macerásnak tűnhet egy olyan POS-terminál beszerzése, amelyet ráadásul regisztrálni kell. Vagyis a tolvaj – és a számla, amelyre érkezik a pénz – még annál is könnyebben azonosíthatóvá válik, mint egy zsebtolvaj. Nem beszélve arról, hogy a legtöbben SMS-t kapnak a tranzakciókról, így azonnal letiltanák a kártyát.

3. Mi garantálja a biztonságot?

Elsősorban az, hogy a kártyát nem kell kiadni a kezünkből. (Erre még nem minden eladó hajlandó tudomásul venni, nyugodtan figyelmeztessük őket. ) Így a kártyát és a rajta levő adatokat is nehezebb megszerezni.

Aztán az is, hogy a bankkártyát előbb PIN-kóddal is használni kell, mielőtt egyáltalán próbálkozhatunk az érintéses fizetéssel. Biztonsági okokból a bankok azt is korlátozhatják, hogy hányszor használhatjuk a kártyát PIN-kód használata vagy a chip/mágnescsík leolvasása nélkül.

Az is a biztonságot szolgálja, hogy 5000 forint alatt használhatjuk csak PIN-kód nélkül a kártyát.

Az pedig már a mi dolgunk, hogy tartsuk biztonságos helyen.

4. Meg lehet-e változtatni az ötezer forintos limitet?

Ezt a limitet a Mastercard a helyi bankokkal közösen állapítja meg. Kisebb eltérések lehetnek, de nagyságrendileg mindenhol hasonló összegű limitre számíthat a kártyabirtokos. Az euróövezet országaiban ez 25 euró, Nagy-Britanniában pedig 30 font.

Túry Gergely

5. Van-e vásárlási limit?

A hazai nagybankok közül egyedül a K&H-nál találtunk olyan korlátozást, amelyik kimondottan az érintéses kártyák használatára vonatkozna. Ez kártyatípustól függetlenül 15 ezer forint – vagyis addig vásárolhatunk PIN-kód nélkül, amíg ezt az összeget el nem érjük. Külföldön pedig mindössze három (Visa kártyáknál 5) tranzakciót enged a rendszer.

A limit automatikusan lenullázódik a hónap utolsó napján, és a kártya birtokosa is lenullázhatja úgy, hogy a PIN-kód megadásával használja a kártyát. (Pénzt vesz ki az ATM-ből, leolvassa a POS a kártyában levő chipet vagy az érintéses fizetés összege meghaladja az 5000 forintot, ezért PIN-kódot kér.)

A többi bank ügyfeleinek csupán arra kell ügyelniük, ha a kártyájuknál esetleg meglévő napi limitet – ez jellemzően tíz vásárlás naponta – ne lépjék túl.

6. Miért fedezethiányt jelez a terminál, ha valaki túllépi a limitet?

Nincs is annál megalázóbb, mint amikor egy ilyen limit túllépése után a pénztár fedezethiányra hivatkozva utasítja el a tranzakciót, miközben van még pénz a számlán. Hogy miért nem PIN-kódot kér ilyenkor, vagy a chip leolvasását? A hibaüzenetet a számlavezető bank határozza meg – talán nekik egyszerűbb így elrontani ügyfeleik napját.

7. Minden kártya lehet érintéses?

A legelterjedtebb ilyen rendszert az egyik nagy kártyaszolgáltató, a Mastercard dolgozta ki. (Ez a PayPass, amely még ma is az ilyen fizetés legelterjedtebb neve nálunk.) A Magyarországon is piacvezető társaság jó ideje valamennyi új kártyánál biztosítja ezt a lehetőséget – ezzel is magyarázható, hogy ma már az összes magyarországi bankkártya kétharmada, 5,9 millió plasztiklap tudja ezt.

A Mastercard konkurense, a VISA is kidolgozott hasonlót, ezt hívták korábban PayWave-nek. A terminálok elvileg mindkét szabványt tudják kezelni, ezt a banknak kell kérnie.

A technológia azonban nem csak kártyával működik. Kocsikulcs, okosóra, NFC-képes mobiltelefon is tudhatja ugyanezt.

+ 1 Mi a neve?

A technológiát nálunk leginkább a Mastercard által kifejlesztett rendszer után, PayPass-ként emlegetik. Ezt az elnevezést azonban már maga a fejlesztő sem használja, ők is inkább contactlessként  emlegetik.

Ennek a magyar fordítása kapcsolat nélküli – ami arra utal, hogy érintés nélküli tranzakcióra képes. A bankoknál és a szolgáltatóknál viszont számtalan nevet találtunk. Van, ahol egyérintéses, van, ahol érintő, de találkoztunk azzal is, hogy érintéses és hogy érintő.