Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Négy éve még rettegtek az itteniek, amikor a földpályázatok kiírásával kihúzták a szőnyeget a város egyetlen munkáltatója alól. De a ménesbirtok visszaállamosítása után sokan jól jártak.
„Ja, hát a postásunk is piros Alfa Romeón jár” – mosolyognak ma már a mezőhegyesiek azon, hogy az idén milliókat kaptak bánatpénzként azok, akik a város akkor szinte egyedüli munkáltatója, a Ménesbirtok Zrt. lába alól akarták kihúzni a talajt, amikor pályáztak a magáncég által használt birtok egy-egy darabjának bérletére. Többen nem maguktól tehették ezt, hiszen soha nem foglalkoztak mezőgazdasággal, de megérezték a lehetőséget, köztük a csanádapácai katolikus iskola igazgatóhelyettese vagy éppen a mezőhegyesi postás, aki a helyi Fidesz elnökeként is funkcionált.
2013-ban írta ki az állam a Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. használta földekre a bérleti pályázatokat a Földet a gazdáknak programban. Ekkor Simonka György, a térség országgyűlési képviselőjének ismerősei, rokonai közül is pályázatokat nyertek a földrészletek bérletére. Ráadásul, a földek egy részét megvásárolhatóvá is tették, 2015-ben árveréseket is tartottak országszerte, így a mezőhegyesi földeket is kiírták licitre. Ekkor megmozdult mindenki, aki élt és mozgott, és aki úgy látta, küszöbön áll a birtok szétesése. A hvg.hu is írt erről itt, itt és itt. Az ellenzéki pártok éppen két évvel ezelőtt aztán egy tüntetést is szerveztek, amelyen nem voltak ugyan túl sokan, de a kormány kisvártatva bejelentette, hogy mind a földpályázatok, mind az árverések eredményeit megsemmisíti. A földbérletre pályázók kártalanításáról is döntött, hektáronként 150 ezer forint bánatpénzt kaptak. Ebből futotta a postásnak Alfa Rómeóra, igaz, csak használtra.
Ma már legyintenek erre a mezőhegyesiek: „Itt mindenki négykézláb csúszna ma, ha engedték volna feldarabolni a földeket” – hallani innen is, onnan is. Inkább azt várják, hogy mi vár rájuk a visszaállamosítás után, hiszen a gazdaság 2004-es privatizációjáig az állammal éltek szimbiózisban. Mivel a városban a betakarítás után hegyekben áll a cukorrépa, még a cukorgyár elindulásában is bíznak.
A „kéremszépen könyv” valószínűleg nem jön vissza
„Hiszem, ha látom” – ezt egy nyugdíjas mezőhegyesi férfi mondta hunyorogva a cukorgyár esetleges újraindítására reagálva. „Itt sosem volt maszekolás, mindig az államtól, a gazdaságtól függött mindenki” – hozta értésemre magyarázatképpen a férfi. „Mi bent laktunk a cukorgyárban, az apám 47 évig volt cukorfőző, én is 27 évet lehúztam még ott – az éppen a háza előtt fáit metsző hajdani cukorgyári munkásnak aztán megoldódik a nyelve. – Volt egy 'kéremszépen könyv', ebbe kellett beleírni, hogy mire van szüksége a dolgozónak, aztán megoldottuk” – sorolja a férfi tovább, hogy mi mindent kaptak az államtól. Nem csak a cukorgyári dolgozók, hanem az állami gazdaságnál levők is kaptak havonta jegyet, cukrot, kedvezményes lakáshitelt, fejadagot. „Mezőhegyesen mindig egy kicsit jobban éltünk, mint másutt” – ezt már egy asszony teszi hozzá nosztalgiázva.
Ez már a múlt, 1997-ben bezárt a cukorgyár, aztán 2004-ben magánkézbe került az állami gazdaság. A Ménesbirtok Zrt. tulajdonos-vezérigazgatójának, Kun Mihálynak is igyekeznie kellett, a 400 dolgozónak volt cafetéria, meg egy kis pluszmunka idényben. A 2010-es katasztrofális jégverés alapjaiban rengette meg a céget, a 8000 hektáron gazdálkodó vállalkozásnak szinte mindene odalett. Mire éppen összeszedte volna magát, jött a hír, hogy az állam szétosztja a földeket. Jött az újabb rémület, mi lesz a várossal, amely 230 évvel ezelőtt már eredetileg is egy katonai bázist kiszolgáló gazdaság körül jött létre. Most ez a felhő is elvonult, szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt megvette az állam a Ménesbirtok Zrt.-t.
Ennél kacifántosabb nem is esett meg az agrárcégek történetében, még a 2002-es „piszkos tizenkettő” privatizációját is egyszerűbben levezényelték. De a mezőhegyesieket már nem érdekli, hogyan kényszerítették térdre a magáncéget, a lényeg, hogy megmenekültek. Kovács István, aki már 2010-ben is a gyár újranyitásáért gyűjtött aláírásokat, nem adja fel. Akkor azt az ígéretet kapta, hogy az uniós cukorkvóták – amelyeket a túltermelési válságot orvosolandó rendelt el Brüsszel – kivezetése után térjenek vissza az ügyre. Hát, most itt az idő, a kvótákat megszüntették.
Cukorgyár nem lesz, de minden más igen
„Éppen egy fél órája egyeztettünk a tejfelvásárlóval” – utal arra Farkas Sándor, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. újjászervezésének koordinálásáért felelős kormánybiztos arra, hogy végül a jó minőségű tejet előállító tehénállomány átvételéről is sikerült megállapodniuk a tangazdaság jogelődjének tulajdonosával, Kun Mihállyal.
Abban az irodában ülünk le beszélgetni, amelyben utoljára még éppen az ex-vezérigazgatóval az akkor lehetségesnek tűnő jövőről, a cég állam ellen indított peréről beszélgettünk. A magáncég azért perelt, mert élő haszonbérleti szerződések ellenére írták ki a pályázatokat. Ez a per okafogyottá vált. A hoppon maradt pályázók is perelhettek volna éppen akár az elmaradt haszon miatt is, de a bánatpénzzel betömték a szájukat.
A céget végül tavaly novemberben vásárolta meg az állam 2,1 milliárd forintért, de ez még csak a belépő volt a 10 000 hektáros mintagazdaság felépítéséhez, amelynek talpra állításához további tőkebevonásra van szükség.
Információink szerint a cég megvásárlásán túl még nagyjából 8 milliárd forintot fognak elkölteni Mezőhegyesen a közeljövőben, és bár itt még nem lesz vége a dolognak, cukorgyár nem lesz.
„A cukorgyártást ugyan stratégiai ágazatnak gondolom, hiszen a hazai kisfogyasztók egyharmadát tudjuk csak itthon előállított cukorral ellátni” – ezt megerősítette ugyan Farkas Sándor, de azt, hogy Mezőhegyesen lesz még egyszer cukorgyár, kétli, mert bár nosztalgiázni ő is szokott, de szerinte ha lesz is újra magyar cukorgyár, akkor az a logisztikai szempontokat figyelembe véve nem Mezőhegyesen lesz.
Azt is megtudtuk a kormánybiztostól, hogy a hibridkukorica-vetőmagra koncentráló helyi üzemet a francia tulajdonostól nem tudták visszavásárolni, de abban megegyeztek, hogy a tangazdaság területéről egyre növekedő mennyiségben ellátják majd a francia Limagrain Zrt.-t. A vetőmagüzem 2014-es eladása okozott némi fejtörést a visszaállamosítás után, ugyanis az üzem területén levő szárítót, tárolót sem tudták volna használni a betakarítás után, ha nem köt az állami tangazdaság bérleti szerződést ezekre a francia tulajdonossal. Most a Ménesbirtok azt tervezi, hogy új szárítót, tárolót és takarmánykeverőt is épít, ezekre rövidesen már a közbeszerzéseket is kiírja, s ha minden igaz, ezek jövő ősztől már működni is fognak..
Újjáéledő monarchia-hangulat
„Egyetlen mezőhegyesi sem veszítette el a munkáját az államosítással, a kötelező béremeléseken túl tízszázalékos fizetésemelést is kaptak a tangazdaság alkalmazottai” – számolt be Papp István, a zrt. vezérigazgatója.
A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság a Földművelési Minisztériumtól a helyben folyó szakképzést is átvette szeptembertől, ennek oktatási tervét teljesen a tangazdaságnak rendelik alá, az itt tanulók számára kötelező gyakorlati hely lesz a Ménesbirtok. A felsőoktatási intézményekkel nemrégiben állapodtak meg, a diplomás agrárszakemberekre is számítanak majd.
Egy új agrárközpont létrehozásának a szándékát támasztja az is alá, hogy a hajdan nőtlen gazdatisztek elszállásolására épült városházára – tréfás helyi nevén: Kan-tár – a most két fővel működő okmányiroda helyett számos agrárügyi funkciót telepítenének, ezért az állam meg is vásárolja az önkormányzattól a műemléki épületet.
Rossz nyelvek szerint a kisváros monarchiabeli miliőjét megismerve lett kedves a kormány számára a település, amely hosszú évek óta várja, hogy felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára. „Az egész megyében összesen nincs annyi műemlék, mint Mezőhegyesen” – mondják sokan az egyébként valóban méltatlanul eldugott településről. A rothadó vasútállomás mását már évekkel ezelőtt több százmillió forintért megépítették a szentendrei Skanzenben. Hátha most az eredetire is futja majd.
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Főszabály szerint a munkabért forintban kell fizetni. Vannak azonban kivételek, amely esetekben ettől el lehet térni.
A papírmentes nyugtaadás mellett egyszerűbb használatot és költségcsökkentést hoz az átállás.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát. Nem tudja megvédeni légterét, és esélye sincs arra, hogy ehhez szükséges eszközöket szerezzen be. Izrael pedig csak azért áll le, mert Donald Trump úgy akarja.
Az Átlátszó által indított per tárgyalására mást küldött maga helyett a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője.
Szerinte a telek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett területén fekszik.