A pályázatot, a szervezést és a tervezést az a Kovács Zoltán fogta össze, aki a „vas- és acélgyártás fellegvárában”, Dunaújvárosban végzett, majd öntészettel és öntészeti tervezéssel foglalkozott. Aztán 2002-ben az Egyesült Államokban a Les Metalliers Champenois (LMC) francia cégnél helyezkedett el műszaki és művészi rajzolóként. Korábban ez a vállalat újította fel a New York-i Szabadság-szobor fáklyáját. Néhány év elteltével alelnökké lépett elő, és a hagyományos fémművesség és a folyamatos képzés elkötelezett hívévé vált. Ezért kereste fel a Magyar Kovácsműves Céh egyik nyári táborát, ahol felajánlotta, hogy repülőjegyet, 1,5 év tanulási lehetőséget, és még fizetést is kap az a kovács, aki hozzájuk megy dolgozni és a tudását fejleszteni. Meglepetésére évek teltek el, míg valaki jelentkezett; a devecseri Németh Szabolcs volt az első, néhány évvel később pedig többen is követték a példáját. A zsámbéki kovácsmester, Szombathy Gábor is vállalta a közös munkát a cégnél. Így alakult ki az ütős hármas. 

Reviczky Zsolt

Aztán Kovács Zoltán 2012-ben eljött az LMC-től, és kibővítette akkor már meglévő tervezőcégét, a Covax Designt. Ahogy egyre többet rajzoltak és terveztek az építészeknek, önálló munkáikat is megismerték, és több felkérés érkezett hozzájuk a gyártásra is. Ekkor sikerült elnyerniük a Yale pályázatát a kollégiumi kovácsoltvas kapuk elkészítésére, komoly nemzetközi versenyben.

Nagyon sokat számított, hogy mindkét magyar kovács igent mondott a felkérésre. Ezt a grandiózus munkát kevesen tudták volna megcsinálni a kívánt stílusban. Az, hogy ez így készült el, nagy megbecsülést jelent a szakmában

 – mondja telefonon Kovács Zoltán. 

Az évszázad projektje a kovácsszakmában

Féléves előkészítés és tervezés után a 14 hónapos munkára Németh Szabolcs és Szombathy Gábor utazott New Jersey-be. A 400 négyzetméteres műhelyt Cliftonban alakították ki. Csaknem négy tonna vasat és acélt munkáltak meg, amelyek melegen alakításához több mint 2,5 tonna kokszot használtak fel. A műhely felszereltsége megkönnyített mindent. Volt marógép, eszterga, körtárcsás darabológép, szalagfűrész és szalagcsiszoló is. Nehezítette a munkát, hogy a kovácsszerszámok mindegyikét maguknak kellett elkészíteniük. A díszítések és mintázatok mellett a szerkezeti elemeket, így a kapukereteket és a forgópántokat is hagyományos technikákkal munkálták meg. Minden kapuba rejtett vezetékeket építettek be, hogy vezérelhető legyen a beléptető rendszer, a biztonsági érzékelők és a mágneses zárrendszer, valamint a kapumozgató berendezést is irányítani tudják. A magyar mesterek alkotásukkal néhány hete elnyerték a Stanford White építészeti díjat a “Szakmai tudás és kézművesség” kategóriában. 

Reviczky Zsolt

"A munka jelentőségét növelte az, hogy hol, milyen stílusban, és melyik építész irodával együttműködve készült. Ezek mind hozzáadnak az értékéhez, ezért mondom azt, hogy ez volt az évszázad projektje a kovácsszakmában. A legnehezebb rész a pályázat elnyerése volt. A hozzáadott érték és ár arányában a mi árajánlatunk volt a legkedvezőbb a döntéshozóknak, és az is sokat számított, hogy a legnagyobb amerikai kovács, Samuel Yellin stílusát és technikáját követtük a mintadarabokban és a terveinkben is" – mondja Kovács Zoltán. 

Samuel Yellin

Az Egyesült Államok egyik leghíresebb kovácsmestere volt. A lengyel/ukrán származású Yellin több év európai inaskodás után 1905-ben, 21 évesen vándorolt ki Philadelphiába, ahol tehetségének köszönhetően néhány hónap múlva már az iparművészeti iskolában tanított, hamarosan pedig saját kovácsműhelyt nyitott. Pályája csúcsán 250-en dolgoztak neki. Bár az egyes nemzetek kovácsai külön kis csoportokban ebédeltek, Yellin csapata a munkában mindig egységes volt. Alkotásai megtalálhatóak a New York-i szövetségi bankban és a washingtoni katedrálisban, valamint a Harvard, a Princeton, a Pennsylvania, a Michigan és a Yale egyetem épületeiben. Ez utóbbi miatt igazán érdekes a magyarok sikere. Az 1701-ben alapított intézmény connecticuti épületeiben ugyanis számos olyan zseniális Yellin-alkotás található, ami miatt a négy vaskapu elkészítése a kovácsszakma egyik legnagyobb kihívása volt.

A kollégiumok tervezését az Egyesült Államok egyik legismertebb építészeti irodája, a Robert A.M. Stern végezte, könyv is készül a projektről. Benne lesznek a kapuk képei, valamint a tervezés és a kivitelezés folyamatának leírása. 

 Ezzel mi is felkerülünk az amerikai építész szakirodalom könyvespolcaira

 – mondja Kovács Zoltán.

Szombathy Gábor

 Menni vagy maradni? 

Bár a Covax Design mindkettőjüket marasztalta – Németh Szabolccsal ellentétben – a zsámbéki kovács hazatért. Szombathy Gábor azóta is folyamatosan dolgozik a domboldalon lévő műhelyében (ott kerestük fel), és ha lesz hasonló munka, nyitott az együttműködésre. Arra a kérdésre, hogy van-e igény a kovácsoltvas termékekre Magyarországon, úgy felel: "Igen, csak egy nagyon szűk keresztmetszetet kell lefedni. Az építészek nem szeretnek vele tervezni, mert egyedi darabokat kell installálni a környezetbe. Sokan most már modulokban gondolkodnak. Leülnek egy program elé és az abban található, egymáshoz kapcsolható termékcsaládok elemeit rakják össze. A kovácsolt vas beépítése többlépcsős folyamat, helyszíni bejárással, időigényesebb. Van olyan, amikor egy gazdag megrendelő szeretne egy polgári ízléssel kialakított villát csináltatni. Ilyenkor lehet kovácsolt vasban gondolkodni."

 Mi kell egy műhelyhez? 

Egy nyomorúságos kovácsműhelyt szerintem egymillióból el lehet indítani – folytatja Szombathy Gábor. Kell hozzá egy üllő, egy kovácssatu, egy tűzhely, meg nagyjából 350 kéziszerszám. Utána a végtelenségig lehet tuningolni, akár 60-80 ezer eurós szerszámokkal is. Marógépet, esztergát és kovácsológépet is érdemes használni. Nagy feladatba ezek nélkül nem érdemes belevágni. 

Reviczky Zsolt

Meg lehet-e élni a mesterségből? 

Magyarországon az anyagköltség ma már elhanyagolható, egy kiló vas 250-300 forintba kerül. A régi árképzésben a teljes ár a vas alapanyag kétszerese volt. Ennek az egyik oka az volt, hogy baromi drága volt a vas, és olcsó volt a munkaerő. Mára ez megfordult.

" Most katás vagyok, ez viszonylag egyszerűvé teszi az életet. Jövőre tovább emelkedik az alanyi adómentesség árbevételi határa, ez segíthet, de eddig még nem próbáltam meg leverni a lécet, sosem léptük át a hatmilliós határt. Annyira kis tételekről van szó, hogy az enyém nem is kis-, hanem inkább nanovállalkozás. Ezzel sokkal többet nem lehet előállítani. A megrendelők, akik őrjöngve tépik szét az ajtót, hogy ők is hozzájuthassanak egy darabhoz, egyelőre valahogy nem találnak meg" – mondja nevetve Szombathy Gábor.