Az ukrajnai Lembergben (Lviv), zsidó családban született milliárdos a nagymamájától kapta első üzleti útmutatásait.

Soha ne üzletelj a vörösökkel!

– tanácsolta egyebek mellett az 1980-as évek végén a húszas éveiben járó Mihail Fridmannak a nagyi, aki még emlékezett arra, hogyan vették el a kommunisták a családi tulajdonban lévő boltot az 1917-es bolsevik forradalom után. Fridman hallgatott a szóra: első vállalkozása ablakmosást vállalt, míg a második külföldiek számára adott ki ingatlanokat.

A hősidőkből származik a most 53 éves Fridman pályáját végigkövető cégelnevezés is: egyik korai vállalkozását előbb Alfa-Econak, majd Alfa Groupnak nevezték, s ebből a használt számítógépek eladásával, kölniimporttal, valamint fénymásolók karbantartásával foglalkozó cégből jött létre a Szovjetunió 1991-es szétesése és a vadkapitalizmus betörése után a máig legnagyobb orosz magán kereskedelmi pénzintézet, az Alfa Bank.

Közben egyre komolyabbá váltak a külföldi partnerek is: a szállást kereső nyugatiak után Fridman egyebek mellett a brit BP-vel és a norvég Telenorral hozott létre közös olajipari, illetve távközlési vállalatot. S a külföldiek – annak ellenére, hogy állandóak a pénzügyi kérdésekről és a stratégiáról szóló viták – töretlenül kitartanak Fridman mellett. Még a Fridman-birodalom luxemburgi bejegyzésű befektetési cégét, az L1 (LetterOne) Energyt vezető Lord Browne is, akinek néhány évvel korábban – a BP egyik helyi vezetőjeként – igencsak kellemetlen tapasztalatai voltak Oroszországban, amikor Fridman előbb elorozta BP-től a TNK orosz olajipari vállalatban lévő részesedését, majd ismét eladta a briteknek, amikor azok hajlandóak lettek társulni vele.

„Sok orosz oligarcha képtelen sikeresen üzletelni a nyugati országokban, mert eszköztárukban csupán az otthon alkalmazott kenőpénz, megfélemlítés és zsarolás szerepel. Fridman képes arra, hogy más csapdát állítson” – mondta az üzletemberről William Browder az egykor legnagyobb oroszországi külföldi befektetési alap, a Hermitage Capital Management vezetője.

Mihail Fridman egy TNK-BP sajtótájékoztatón Moszkvában

AFP / Natalia Kolesnikova

Az együttműködés persze nem a barátságon, hanem az érdekeken alapul: a BP, amely a kezdetekben, 2003-ban 8 milliárd dollárral szállt be a TNK-ba, az évek során 18 milliárd dollárnyi osztalékot vett ki a cégből, majd 2013-ban 12,5 milliárd dollárért, valamint a Rosznyefty állami többségű olajipari vállalatban kapott 18,5 százalékos részesedésért adta el TNK-pakkját.

A haszon mellett az is fontos, hogy Fridman jó kapcsolatokat ápol a Kremllel, amit az is mutat, hogy miközben Vlagyimir Putyin orosz államfő azt szorgalmazza, hogy az ország üzletemberei belföldön ruházzanak be, a mintegy 15 milliárd dolláros vagyont gyűjtött, s ezzel az orosz oligarchák sorrendjében 6-7. helyen álló Fridman akadálytalanul vásárolhat be a Nyugaton. Az utóbbi években egyebek mellett a német RWE tulajdonában lévő olaj- és gázipari céget, a Deát vette meg 5,1 milliárd dollárért, tavaly pedig 2,3 milliárd dollárt költött az egészséges élelmiszereket forgalmazó brit Holland and Barrett üzletláncra, s további hárommilliárddal szállt be két amerikai cég, a Parexel és a BakeMark megvásárlásába. A Dea révén hamarosan közös üzlete lehet az ugyancsak német BASF-fel, amely frankfurti hírek szerint egyesíteni akarja a Deát saját gázipari cégével, a Wintershall AG-vel. Ha az üzlet létrejön, akkor egy 12 milliárd dollár értékű európai energiaügyi óriás születhet.

A Kremlhez fűződő politikai kapcsolatok – legalábbis a Buzzfeed amerikai portál által közzétett dokumentumok szerint – olyan szorosak, hogy Fridman Alfa bankja állítólag részt vett az amerikai elnökválasztás manipulálásában is: az oknyomozó újságírók gyanús kapcsolatot fedeztek fel a pénzintézet és Donald Trump kampánystábja között. Fridman azonnal cáfolta a vádakat, s miközben beperelte a Buzzfeedet, hangsúlyozta: a háttérben az áll, hogy az USA-ban, ha meghallják az „orosz üzletember” szóösszetételt, azonnal az oligarchák, illetve a Kremllel fenntartott illegális együttműködés jut az emberek eszébe.

Mihail Fridman és Vlagyimir Putyin a Kremlben

AFP / Yuri Kadobnov

A jó kapcsolatokat az alapozta meg, hogy amikor Putyin az ezredfordulón megnyerte első elnökválasztását, s összehívta az oroszországi oligarchákat, Fridman elfogadta azokat a feltételeket, melyek szerint csak akkor tarthatják meg vagyonukat, ha elkezdenek adót fizetni, s felhagynak a politizálással. A tanácskozáson sok milliárdos vett részt, de csak egyikük, Mihail Hodorkovszkij szegült szembe a Kreml új urával, s ennek vége a Jukosz beszántása, illetve hosszú börtönbüntetés lett. A Stratfor amerikai elemző cég szerint Fridmant barátai és ellenfelei úgy írják le, hogy az üzletember sima modorú, türelmes, gyors észjárású, de mindenek fölött alábecsült.

Az oligarchának többször is sikerült kicseleznie a nála nagyobb politikai és gazdasági hatalommal rendelkező ellenfeleket

– írta a Stratfor.

Míg a jazz-, fegyver- és történelemkedvelő Fridman szülei a szovjet viszonyok közepette nem vállalhatták zsidóságukat, a leginkább már Londonban élő milliárdos komoly összegeket költ különféle zsidó szervezetek támogatására, és azt szorgalmazza, hogy Izraelben hozzanak létre egy olyan valós befolyással rendelkező tanácsadó testületet, ahol a külföldi diaszpórában élő zsidók elmondhatják a véleményüket. „A végső döntést természetesen az izraelieknek kell meghozniuk, de jó lenne, ha a zsidó állam vezetői meghallgatnák a külföldi zsidók véleményét is. Az izraeli hadsereg erős, de a külföldiek erkölcsi és pénzügyi segítsége nélkül Izrael nem lehet képes fennmaradni” – magyarázta Fridman egy nyilatkozatában.

Fridman – aki az egyik megalapítója volt az Orosz Zsidó Kongresszus nevű érdekvédelmi szervezetnek – egyébként még a Szovjetunióban is érezte a hivatalosan el nem ismert, viszont a valóságban létező antiszemitizmust. Bár több tanulmányi versenyt is megnyert a középiskolában, nem mehetett a saját maga választotta egyetemre, s így végül a moszkvai Acél és Acélötvözet Intézetet (MISZiSZ) végezte el, igaz, azt is kiváló eredménnyel.

Sok milliárdoshoz hasonlóan Fridman is bejelentette már, hogy nem volt feleségére, illetve négy gyermekére kívánja hagyni vagyonát: az üzletember úgy döntött, hogy milliárdjait különféle jótékonysági szervezeteknek adományozza majd. „Azt akarom, hogy a gyermekeim is az én utamat járják, s maguk is létrehozzanak valamit” – magyarázta döntését. Fridman azért költ is rendesen: több drága ingatlanja van – moszkvai lakása állítólag ezer négyzetméter körül van – s műgyűjteményében többek között Picasso-művek is találhatóak.