Kinézhette-e magának a Telenort Mészáros Lőrinc?
Összeköthetők a norvég tulajdonú mobilszolgáltatóval az utóbbi időben megtörtént esetek, de ettől még nem biztos, hogy egy négy évig elfelejtett ügy felélesztése és Lázár János kinyilatkozása összefügg. Megpróbáltunk rendet rakni a Telenor-kérdésben.
A Telenor törökbálinti székházának portáján a múlt hét szerdán reggel bejelentkezett a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) egyik csoportja. Nem látogatóba, razziázni érkezett a mintegy tucatnyi hivatalnok. Mint az amerikai filmekben, a csapat előbb a jogi igazgatót kereste, majd a nap folyamán számítógépeket, levelezéseket, szervereken tárolt személyes mappákat, telefonokat (azokon üzeneteket, illetve üzenetküldő alkalmazásokat) vizsgáltak meg, másoltak le és vittek el. Betoppanásuk mindenkit meglepett, pláne, hogy gyorsan híre kelt az épületben, hogy a Telekomnál is pont így néz ki minden: a hivatal nevében egy majdnem ugyanakkora létszámú kontingens kérdez, másol, rögzít. Ilyen méretű kiszállásra a régi motorosnak számító GVH-sok sem emlékeznek, de ennél is meglepőbb, hogy a hivatal egy négy évvel ezelőtti, önként bejelentett ügy körül szaglászik.
Ahhoz, hogy a sajtóban máris megjelentetett kartellgyanú érthető legyen, illetve, hogy valójában miről is szólt az a 2014-es frekvenciaárverés, ahol a versenyhivatal szerint a két multicég összejátszott, érdemes részletesebben visszaidézni az akkor történteket.
Az úgy volt, hogy …
Nem egészen egy évvel azután, hogy 2013 szeptemberében Karas Mónika (a Szalai Annamária halála után kinevezett új médiahatósági elnök) százmilliárd forint ellenében hajlandó volt elszívni a békepipát és elásni a csatabárdot a 2010 óta kormányzati és médiahatósági vegzálásnak kitett mobilszolgáltatókkal, újabb 130 milliárd forintot gyűjtött be a mobilcégektől. A hvg.hu az új frekvenciapályázatról előzetesen is riportolt, majd több részletben megírta, ahogyan 2014 júniusában eredményt hirdettek az országos 4G lefedettséget megteremtetni kívánó frekvenciapályázaton. Ezen az aukción a mobiladat-forgalomra akkor megnyitott 800 és a 2600 MHz-es frekvenciasávok, valamint a 900 és 1800 MHz-es, még ki nem osztott frekvenciasávok hasznosításáért fizettek a nyertesek. Akik a pénzükért gyakorlatilag 2034-ig megkapták az elnyert frekvenciák használati jogát.
A Telekom, Telenor és Vodafone mellett még befutó Digi volt az igazi meglepetés, leginkább azért, mert az 1800-as frekvenciára szóló mobiltelefon szolgáltatói jogot jelentő üzletet a Vodafone elől vitte el. Annyira hihetetlen volt ez az eredmény, hogy rövid ideig még az is hihetőbbnek tűnt a Digi Mobilnál, hogy a román tulajdonú cég valójában a Vodafone strómanjaként licitálhatott. Ez nem igazolódott be, de az sem, hogy a cég tudná, valójában mit akar kezdeni a megszerzett frekvenciákkal. Évek óta csúszik a Digi mobilpiacra lépésének időpontja, a legutóbb ígért határidőt, a tavaly december végi indulást is lekésték.
A hoppon maradt Vodafone a kudarcot kimagyarázandó azzal állt elő, hogy nem is akarták megszerezni a Diginek jutott szeleteket, mivel a Telekomtól és Telenortól eltérő technológiával fedik majd le 4G-vel az országot. Ez végül nagyrészt így is történt, de azt utólag már nehéz volna biztosan megfejteni, hogy mi volt ezügyben az ok, és mi az okozat.
Kalákában építkeztek
Ezek után 2015 februárjában a Telekom és a Telenor közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy együtt építik meg és fejlesztik a 4G-s hálózatukat. (Azóta iparági forrásokból tudjuk: nem hivatalosan a Vodafone bevonására is indult ilyen kezdeményezés, de a tapogatózás sikertelen volt.) A Budapesten kívüli területekre szóló egyezség szerint a Telenor a Dunántúlon, a Telekom pedig az ország többi részén, összesen 800-800 bázisállomást telepít úgy, hogy a mobilinternethez szükséges 800 MHz-es sávban használt frekvenciablokkjaikat a másik szolgáltatónak kölcsönösen bérbe adják.
Az együttműködésről szóló szerződést, mely a gyorsabb hálózatépítést tette lehetővé, a cégek előzetesen megmutatták az NMHH-nak, mely azt jóvá is hagyta. A Telekom és a Telenor proaktívan kérte a GVH vizsgálatát is a frekvenciamegosztási szerződés és közös hálózatépítés ügyében, de a múlt heti razziáig egyikük sem kapott választ, kérdést vagy felkérést bármilyen információ átadására.
A Vodafone-nál akkor magas beosztásban dolgozó, és erre az ügyre is rálátó szakember most azt mondta erről, hogy a két rivális összeborulásának hírére „eléggé kiakadtak”, ezért is kérték a versenyhivataltól annak tisztázását, hogy a megállapodás nem sérti-e versenyzés szabályait. Azt azonban nem volt hajlandó megerősíteni, hogy a GVH-nál kartellezéssel is meggyanúsították volna a cégeket.
A versenyhivatali nyomozás minden jel szerint annak a gyanúnak a vizsgálatáról szól, hogy a Telekom és a Telenor egyeztetett-e a kalákás hálózatépítésről a frekvenciaaukció eredményhirdetése előtt. Mérlegre kell tenni azt a tényt, hogy az eredményhirdetés és a kalákázás bejelentése között hónapok teltek el (így az egyeztetésre éppenséggel elegendő idő is rendelkezésre állhatott), de azt is, hogy egy olyan háttéralku nyomait keresi a versenyhivatal, amelyben az aukciós árak az NMHH által előzetesen várt 103 milliárd forintnál 30 százalékkal magasabbra, 130 milliárd forintra emelkedtek, mivel a Telekom is, a Telenor is többet fizetett annál.
A vád súlyosságát jól érzékelteti, hogy a mobilpiacon dolgozó multiknál a kartell gyanújának az elkerülésére is kiemelten figyelnek, ami azt jelenti, hogy egy Telekom méretű cég külön ügyvédeket fizet meg azért, hogy speciális tréningeken az érintettek fejébe véssék: milyen közegben milyen dolgokról nem beszélhetnek soha, és hogy mik a tabutémák a versenytársak előtt. Efféle "tűzvédelmi gyakorlatokat" azonban abból a célból is tartanak, hogy a dolgozók tudják, mi adható ki, mi tagadható meg, illetve: úgy általában mi a teendő egy hatósági rajtaütés esetén.
| A helyszíni vizsgálat után kiadott hivatalos szolgáltatói reakciók |
Telenor Hungary: "2018. január 24-én a Gazdasági Versenyhivatal helyszíni vizsgálatot folytatott a Telenor Magyarországnál a 2014-es frekvenciahasználati pályázat és a frekvenciamegosztási együttműködés kapcsán. A Telenor elkötelezett a tiszta verseny és a tisztességes vállalati működés iránt, ezért mindenben együttműködik a hatósággal és segíti a GVH munkáját. A teljes transzparencia jegyében a Telenor Magyarország anyavállalata közleményt adott ki a vizsgálat tényéről és tárgyáról, hogy tájékoztassa a részvényeseket és biztosítsa őket a Telenor magatartásának jogszerűségéről. A folyamatban lévő jogi eljárást a vizsgálat lezárultáig a Telenor nem kívánja bővebben kommentálni."
Magyar Telekom: "A Gazdasági Versenyhivatal munkatársai 2018. január 24-én eljárást indítottak a Magyar Telekomnál. Vállalatunk mindenben együttműködött és együttműködik a hatósággal. A Magyar Telekom mindenkor, így a múltban is a hatályos jogszabályok betartásával jár és járt el, így nem folytatott egyeztetést versenytárssal a 2014-es frekvenciapályázattal összefüggésben. A 800 MHz-es frekvenciasávra vonatkozó frekvencia-haszonbérleti szerződést a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően, még az együttműködés megkezdése előtt jóváhagyta. Emellett a Magyar Telekom és partnere a hálózatmegosztási megállapodásról a Gazdasági Versenyhivatalt proaktívan, jóval a megállapodás aláírása és az együttműködés megkezdése előtt tájékoztatta, és ezt követően is folyamatosan, mindenben támogatta a GVH munkáját. Mint ahogy a 2015 februári nyilvános közleményünkben is közöltük, a Telekom a szélessávú (4G) mobilinternet-szolgáltatás vidéki régiókban történő javítása érdekében kötött megállapodást a 800 MHz-es frekvenciamegosztásról és közös 4G hálózatfejlesztésről és -üzemeltetéséről.” |
Kinek kaparhat a GVH?
Egy versenyjogi területen járatos iparági forrás szerint a GVH mostani razziája azért furcsa, mert ha a hivatal korábban fogást talált volna az ügyön, nem várt volna négy évet a cselekvéssel. Leginkább azért nem, mert a saját felderítési esélyei romlottak amiatt, hogy a vizsgált cégeknél gyakran már nincsenek alkalmazásban sem azok, akik az adott ügyet összehozták. Utánanéztünk: a Telenornál 2014 óta nemcsak a vezérigazgató és a műszaki vezérigazgatóhelyettes személye változott, de teljesen átalakult a céget irányító garnitúra is, jellemzően úgy, hogy a korábbi vezető tisztségviselők már nem is a Telenor Magyarország alkalmazottai. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi cégvezetők, ha akarnak, se tudnak segíteni a nyomozásban.
Így viszont a négy év után hirtelen felmelegített ügyben leginkább annak felélesztése az érdekes, született is néhány piaci spekuláció. Az egyik szerint mégiscsak az NMHH lehet a versenyhivatali „felbujtó”, mert a frekvenciaaukciót lezáró szerződésben van egy tétel, mely szerint: amennyiben a részvevők előzetes összejátszása bizonyítást nyer, úgy az a büntetésen felül az egész üzlet semmissé teszi. Ez a konteó azonban nem magyarázza a hírközlési hatóság kivárását akkor sem, ha a képzeletbeli kirakó másik darabjaként ehhez illeszthető Lázár János minapi lakossági fórumos kiszólása;
a kancelláriaminiszter (sok más mellett) arról beszélt, hogy nem kellene az államnak lemondania az állami tulajdonban lévő mobilszolgáltató létrehozásáról.
Nehéz azonban ezeket az összeesküvés-elméleteket egyenletbe rendezni még akkor is, ha a frekvenciapályázati ügyekben rendre jól értesült hwsw.hu a helyzetet elemezve azt írta:
a GVH eljárása alkalmas lehet a Telenor tárgyalási pozícióinak gyengítésére.
Tény, hogy a norvégoknak rosszkor jött a razzia, mert előtte napokig azzal küzdöttek, hogy megmagyarázzák, hogyan kellene érteni, hogy a cég kivonulhat Magyarországról (meg egyébként Szerbiából, Bulgáriából és Montenegróból is).
A Telenor központ szűkszavú közleménye azonban két dologra világosan utal. Egyrészt arra, hogy a norvég mobilszolgáltató hajlandó a régióban kiépített pozíciótól jó pénzért megválni; másrészt viszont arra, hogy a pakkot csak egyben adná el. Ez utóbbi gyakorlatilag kizárja a magyar politikai erők pályára lépését, így azt is, hogy a „Mészáros Művek” volna a titokzatos ajánlattevő. Amit a várható vételár nagyságrendje mellett az is alátámaszt, hogy nincsenek érvek amellett, hogy az Orbán Viktor-közeli vállalkozó mit keresne a szerb, bolgár és a montenegrói mobilpiacon. A Norvég Alap-ügy után pedig az is nehezen hihető, hogy a norvég állam (mint az anyagcég többségi tulajdonosa) botrányok nélkül megúszná, ha csak a vételárat szem előtt tartva szóba állna valamely újonnan gründolt, és nyilvánvalóan kormányzati érdekkörbe tartozó, (netán: offshore) céggel – ahogyan azt a Magyar Telekom az Origó eladásakor megtette.
Mindebből kiindulva leginkább az valószínűsíthető, hogy a régiós pakk egy olyan európai, szakmai jelentkezőt csábít, akinek a térségben még nincs érdekeltsége. Ilyen szolgáltatóból meglehetősen kevés van, de a spanyol Telefonica például e kritériumnak megfelel. Azzal együtt is, hogy egyelőre éppen azt nem látni, hogy mi lenne e csomag megvétele mögött a számukra az üzleti logika.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
