Május végén az NMHH honlapján meghirdette az új frekvenciahasznosítási pályázatát, melyen a digitális átállással „felszabadított” 800 MHz-en, illetve a 2,6 GHz-en lévő frekvenciasávok mellett az NMHH által korábban el nem adott 900, 1800 és 26 ezer MHz-es sávdarabkák használatára lehet ajánlatot tenni. Ahogyan azt korábban megírtuk, a teljes csomag a médiahatóság elképzelései szerint legalább 104 milliárd forintot hoz majd a költségvetés konyhájára, a másik oldalon pedig a végül nyertes pályázók 2034-ig megkapják a mobilinternet gyorsításhoz szükséges frekvenciák használati jogát. A tavaly november óta előkészítés alatt álló pályázatra alig fél évvel azt követően kerül sor, hogy úgy tűnt, a mobilszolgáltatók végre több mint százmilliárd forintért megvehették a békéjüket.

Hirtelen felezték az árat

Az új pályázatra a jelentkezési határidő június 16., az eredményhirdetésre pedig – az ígéret szerint – már másnap sort kerítenek. Az előkészületek és a pályázatírás mindhárom szolgáltatónál gőzerővel, teljes hírzárlat mellett zajlik. Az Origo.hu főszerkesztőjének múlt heti elbocsátása körül kirobbant botrány azonban – melynek részleteiről bővebben itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt is olvashat – a frekvenciapályázat eddig árnyékban maradt részletére világít rá.

A Népszabadságban múlt pénteken a Magyar Telekom és Lázár János feltételezett egymásra hatásáról megjelent cikkben, mellékszálként épp csak megjelent: milyen furcsa ívet vett április közepén az NMHH az 1800 MHz-es frekvencia díja, az ugyanis az egyik napról a másikra leárazódott. Márpedig az elmúlt héten nyilvánosságra kerültek tükrében ennek az is lehet az olvasata, hogy az NMHH – vagyis: közvetve a kormány – hirtelen valamiért kedveskedett a Telekomnak. Azért neki, mert míg a 800 MHz-re mindhárom szolgáltató ácsingózik, az 1800-ra viszont leginkább a Telekomnak fáj a foga.

Túry Gergely

Tény, hogy az 1800 megahertzen kiosztható 15 MHz-nyi frekvenciaspektrumot a pályázati kiírás csak 7,6 milliárd forintos minimáláron hirdette meg, jóllehet, korábban ezt a tortaszeletet majdnem a duplájára árazták be. A pályázaton csomagokért lehet indulni, így a pontos megfogalmazás az, hogy az 5 megahertzes szeleteket tartalmazó csomagok korábban, egyenként 5,3 milliárd forintra voltak belőve – ami a pályázat kiírásában már a felére, 2,65 milliárdra ment le.

Azt, hogy emögött volt-e háttéralku, vagy sem, nem tudni, hivatalos indoklás mindenesetre nem volt. Így legfeljebb furcsa lehet, hogy míg a médiahatóság eddigi minden pénzt igyekezett kifacsarni a frekvenciaértékesítésből, most nem ehhez tartotta magát. Azt ugyan egyelőre nem lehet megmondani, hogy a legalacsonyabb árhoz képest az ajánlatok milyen árat jelölnek majd meg, de nagy esély van arra, hogy a Telekom így, a startvonalat „árleszállítva”, jóval olcsóbban juthat hozzá a szükségesnek vélt csomagjához, mint alig fél éve a Telenor.

A nagyvárosi gyors mobilinternethez feltétlen szükséges 1800 MHz-es csomagért a norvégok úgy fizettek mintegy 7 milliárd forintot (a cég által használt frekvenciák használathosszabbítási csomagjának részeként), hogy az csak 2022-ig érvényes. És bár az egyelőre csak játék a számokkal, de ha a Telekom a felkínált mostani pakk kétharmadát megveszi – ahogyan azt iparági források valószínűsítik – közel a minimális árhoz, akkor akár a piaci rivális által fizetett összeg harmadáért is megszerezheti azt.

Úgyis nagy verseny lesz?

„Sok minden elmondható a magyarországi frekvenciaárakról, de ekkora ár-eróziót nehéz volna szakmai érvekkel alátámasztani” – véli egy, a frekvenciapályázati előkészítésekre jó ideje rálátó, érintettsége miatt azonban névtelenséget kérő szakmai forrás. Azt mondta, számára nem is kérdés, hogy „a háttérben erről a felek megállapodtak”. Arra a kérdésre, hogy ez NMHH számára miért lenne jó, azzal érvelt, hogy ha összességében megkapja a több mint 100 milliárdot a hírközlési hatóság, akkor az számukra kevésbé érdekes, hogy melyik szeletért mennyit fizetnek. De az egyik helyen elért árcsökkentés így lehetővé teszi, hogy más részt drágábban adjanak el.

Vagyis az A-csomag (melyben a 800 MHz-re lehet ajánlatot tenni) így magasabb ajánlatot kaphat, és így lehet, hogy a Telekom végül majd ugyanannyit fizet, mintha nem lett volna az árleszállítás, jobb pozícióban lehet viszont az A-csomagért, és egyben olcsóbban le tudja dolgozni azt a hátrányt, amit a „korábbi időszakban összeszedett azzal, hogy a Telenorhoz hasonlóan nem vett nagyobb szeletet 1800 MHz-en” -– magyarázta.

Amikor a mobilszolgáltatók felől informálisan rákérdeztek az NMHH-nál az árminimum-csökkentésre, akkor – ugyancsak nem hivatalosan – azt a választ kapták, hogy a minimumár csak porhintés, és nem számít, mert „úgyis nagy lesz érte verseny”. Ez az érvelés azonban két ponton is sántít. Egyrészt: ha nagyobb versenyre számít a médiahatóság, akkor miért nem az a logikusabb lépés, hogy az állami vagyont eleve magasabb árról indítva hirdetik meg, ha biztosan lesz rá vevő? Másrészt pedig: mivel a Telenor nem adhat ajánlatot az 1800 MHz-es sávra, a nagyobb versenynek a sok tekintetben teljesen más utakat kereső Vodafone és a hagyományosan a legnagyobb és a legóvatosabban lépkedő szolgáltató, a Telekom között kellene zajlania.

Fülöp Máté

Telekommunikációs szektorból származó vélekedések szerint a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a háttérben valahogy kialkudható a 15 MHz-es tortaszelet mindkét versenyző számára megfelelő felosztása. Ez a Telekom javára jelentene 2:1 arányú bevásárlást, de ez – az árak minimális közelében tartása miatt – a Vodafone számára is megfelelő lehet. Ha így lesz, akkor mindketten milliárdokat nyerhetnek ezen a Telenorral szemben.

(Az éles árverseny és az árleszállítás összefüggéssel kapcsolatban az is felvethető, hogy ha a 800 MHz-ért mindhárom szolgáltató a nulláról indul, de a frekvencia az országos 4G-hálózat építéséhez számukra elengedhetetlenül szükséges, akkor miért ne lenne itt a versenytársak közt verseny? És ha lesz, akkor a 800 MHz esetében a korábbi, minimálár-leviteli logika hogy, hogy nem érvényesült?)

Ki van kivel – ki ellen?

A három mobilszolgáltató helyzete nehezebb, mint bármikor korábban. A 2010 óta eltelt időszakban főként az NMHH-val, illetve a kormány negyedik mobilszolgáltatóval kapcsolatos elképzelései és a szektorra kivetett különadók egységes frontot hoztak létre a három cég között. Aztán a kurzus végére a cégek külön-külön is bemerészkedtek a kormányzati különalkuk utcájába, aminek – azzal, hogy az állam hármójuk egymás közti viszonyába is belepiszkált – az az eredménye, hogy a cégek kölcsönösen úgy érzik, nem lehet tudni, hogy valójában melyik cégnek mi is a szándéka.

Az biztos, hogy a Telekom stratégiai együttműködéséhez hasonlóra a Telenornak és a Vodafone-nak is futotta, (sőt a Vodafone Magyarországnak és a Telekom anyavállalatának, a Deutsche Telekomnak arra is, hogy Orbán kormányfői újrázásához gratuláló levelet küldjenek). A felmelegített kapcsolatoknak az érdekérvényesítésben, lobbizásban lehívható elemeit a cégeknél megkérdezett szakemberek összességében úgy határozták meg, hogy „az államtitkárokig viszonylag könnyűvé vált összeköttetést találni”. Az egyik szolgáltatónál azt is elmondták, hogy a stratégiai partnerségnek az a legnagyobb hozadéka, hogy „ezután végre tudtunk már kivel tárgyalni”, mivel korábban erre se volt lehetőség. Ám hiába építettek közvetlen vonalat az NFM-be, a választás után a kormányon belüli átrendeződés, vagyis az, hogy e területet is leginkább Lázár János vonja magához, mindenkit új utak keresésére ösztönöz.

Ma még placebo a 4G

Az országos 4G-s mobilszolgáltatáshoz szükséges 800 MHz díja azonban magas – és ez akkor is igaz, ha a mobilszolgáltatóknak soha nem lehet olyan árat mondani, amire ne a „drága” lenne az első reakciójuk – árulta el egy, korábban a szabályozásban dolgozó, magas rangú tisztviselő. Ezzel együtt is elgondolkodtató, hogy mivel jár az, ha a cégek a jelenlegi viszonyok között belehajszolják egymást (és saját magukat) az erőltetett fejlesztésekbe.

A 4G jól hangzó, innovációt és fejlődést, mobilinternetes adatátviteli gyorsítást sugalló hívószó, amely azonban egyáltalán nem biztos, hogy megtérülő befektetés Magyarországon. Ennek oka az, hogy 4-5 év, mire beérik a technológia, addig csak kiadást jelent, bevételt alig, és ha megvan, akkor is csak úgy válhat kifizetődővé, ha tömegek szabadulnak rá, és nem érik be kevesebbel, mint 4G-vel.

A helyzet faramucisága talán így érzékeltethető a legjobban: a Vodafone jelenleg úgy versenyképes a riválisaival, hogy a hálózata egyáltalán nem 4G-képes, bármilyen agresszív is marketingstratégiája. Üzletileg ugyanakkor lehet, hogy ésszerűbb kimaradni a 800 MHz-ért induló licitálásból, mivel azt jelenleg a telefonon megjelenő, kis „4G” ikonon túl nem jelent semmit a felhasználónak – úgy értve, hogy az ügyfél nem fizet érte, így a szolgáltatónak abból, hogy kiépít egy százmilliárdos 4G-s hálózatot (is) nincs külön pluszbevétele.

AFP / Manjunath Kiran

Jelenleg mindhárom cégnél azt (is) mérlegelik, hogy mekkora veszteségük származhatna abból, ha nem indulnának a pályázaton a 800 MHz-ért. Azt mérlegelik, hogy mekkora arculatvesztéssel járna bevallani: nem építenek országos lefedettségű 4G-hálózatot. A különböző iparági források szerint leginkább az várható, hogy egyik szolgáltató sem ilyen bátor, noha műszakilag volna mód arra, hogy 4G nélkül is kihúzzák addig, amíg az évtized végén az EU-ban kötelezően megnyílik a 700 MHz-es sáv – és megint mindent újraír a piacon.

Erőltetett menet

Amennyiben mindhárman szereznek 800 Mhz-en frekvenciát, akkor erőltetett tempóban a hálózatépítés is megkezdődik. Ez viszont a szolgáltatási díjak emelését hozza majd magával. Mert kétség ne legyen, a tavaly ősszel befizetett 100 milliárd forint frekvenciadíj és az elmúlt időszakban bejelentett szolgáltatói áremelés között eléggé direkt az összefüggés. A megszerzett új területek beépítésének költségei is megjelenjenek majd a fogyasztói árban – akkor is, ha az előfizető éppen ezt nem preferálja.

Ahogy azt Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom elnöke mondta lapunknak a kormánnyal kötött megállapodással kapcsolatban:  "Annyit világosan kimond a megállapodás, hogy hajlandóak vagyunk többet befektetni, ha megfelelő feltételeket teremt ehhez a kormányzat. Ők azt vállalták, hogy hajlandóak gondolkozni a feltételek kedvezőbbé tételén. Ha ebben lesz változás, akkor több befektetés is lesz”. Nos, a kormány láthatóan már döntött. A fogyasztói árak helyett az állami bevételek maximalizálásra koncentrál. Ebből egy dolog nem lesz: olcsó mobilinternet.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Ha a cikkre az ismerősei figyelmét is felhívná, akkor a "Megosztom"-ra is kattintson. A közösségi oldalon plusz tartalmakat is talál!