2022-re teljes foglalkoztatást ígért Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitó rendezvényén. A konferencián az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikájának minden alakítója (a miniszterelnökön kívül Parragh László, a kamara elnöke, Matolcsy György 2013-ig nemzetgazdasági miniszter, azóta jegybankelnök és a miniszteri poszton utóda, Varga Mihály) felszólalt, és leginkább azt erősítették: a kormány gazdaságpolitikáját kell folytatni a következő ciklusban is.

Aki tehát radikális váltásra – netán a világrekorder áfa csökkentésének bejelentésére – számított, annak csalódnia kellett. Leginkább az eddigi programok kiterjesztését, folytatását tervezik, Orbán Viktor szerint így:

• 2020-ra teljesül az egymillió munkahely megteremtésére vonatkozó 2010-es ígéret, 2022-re teljes lesz a foglalkoztatás.
• Minden évben növekedjen a minimálbér
• Minden évben legyen nyugdíjemelés, és ha a növekedés 4 százalék fölötti, akkor nyugdíjprémiumra is számíthatnak az ellátottak.
• Meg kell védeni a nők 40 évnyi munkaviszony utáni nyugdíjazását
• Minden évben csökkennek a munkáltatói adóterhek, a ciklus végére legyen ez a legalacsonyabb a régióban.
• 2018-ban meghirdetik a Modern Falu Programot, amelynek központjában a lakhatási körülmények javítása áll.
• Kiépítik az észak-déli közlekedési hálózatokat – a Budapest–Belgrád közötti vasút után ez a Budapest–Varsó, a Miskolc–Kassa, a Pécs és a horvát határ közötti autópályát, illetve a Budapest–Kolozsvár közötti sztrádát jelenti – de, „ha kell, szívesen veszünk részt a Kolozsvár–Bukarest-szakasz építésében is”.

Reviczky Zsolt

• Az EU-átlagot meghaladó növekedés 2018-2022 között
• 2020-ra hiány nélküli költségvetés benyújtása (pénzforgalmi egyenleg nem negatív)
• 2022-re 60 százalék alá kerül az államadósság
• 2022-re csökkenjen régiós átlag alá a bérre rakódó közterhek aránya (ehhez a szociális hozzájárulási adó 11,5 százalékra csökkentése)
• 2020-ra egymillió fővel nő a foglalkoztatottak száma 2010-hez képest – ez plusz 250-300 ezer munkahely
• 2022-re a vállalati képzőhelyeken tanulók száma 53 ezerről 75 ezerre nő
• 3-5 hazai cég magyar brandként megjelenítése a nemzetközi gazdasági vérkeringésben.

Mielőtt bárki azt rebesgetné, a Mol vagy az OTP repítéséről van-e szó, a miniszter egészen másról beszélt. Szerinte a buszgyártásban van ilyen lehetőség, ahol a meglévő 3-4 szereplő Ikarus márkanév alatt éleszthetné fel az ágazat valamikori hírnevét. Az újra állam közelébe kerülő Tungsramnál is hasonlót vizionált, akárcsak a korábbi Medicor tervezett újraélesztésével. Arról nem beszélt, az állam ebben mekkora és milyen szerepet kíván vállalni.

Igaz, úgy általában nem esett arról szó, hogy a további növekedésnek mi lenne az alapja – a konkrét tervekről is csak annyi, hogy nem várható választási költségvetés, mivel a hiányt mindenképpen az elvárt 3 százalék alatt akarja tartani a kormány. (Eközben egy másik rendezvényen tett javaslatot Novák Katalin a húsvéti Erzsébet-utalványra a nyugdíjasoknak.)

Azt, hogy a terveket mégis miből akarja realizálni a kormány, Orbán Viktor miniszterelnök tette világossá, de aligha okozott meglepetést hallgatóságának:

• nem szabad elvenni a döntés szabadságát a kormánytól (értsd: ne akarjon az EU-ban senki közös adópolitikát)
• nem szabad beengedni migránsokat, mert azok elveszik az állami ellátórendszerekre szánt pénzt.

A miniszterelnök az üzletemberekből álló hallgatósága előtt azért nem ment bele durva migránsozásba, sőt, még azt is mondta:

a migránsok nekünk nem ellenségeink – egy csomó szerencsétlen ember van köztük, háborúk és felelőtlen EU-politikusok áldozatai.

Egy számítást azért hozott, miszerint ha az EU elfogadja a tízezer menekült betelepítéséről szóló javaslatot, az – családtagokkal együtt – a magyar államnak 90 milliárd forintjába kerülne. Arról hallgatott, hogy az EU ehhez milyen támogatást nyújtana.

Reviczky Zsolt

Persze a beáramló, ebben a hétéves ciklusban 12 ezer milliárd forintnyi uniós támogatásokkal kapcsolatban is úgy fogalmazott: az EU csak kompenzálja azt, hogy kimegy innen a haszon, vagyis úgy finanszírozzák magukat, hogy nekünk adnak pénzt. „Nekünk az a célunk, hogy mi is keressünk ezeken a pénzeken” - tette hozzá, mi pedig azon gondolkoztunk, vajon kit ért a „mi” alatt.

Amíg Orbán Viktor a jövőre koncentrált, a többi felszólaló jobbára az elmúlt nyolc évet értékelte. Matolcsy György persze azért jósolt egy kicsit: szerinte Magyarország mostani jó állapotát ki kell használni, és ha a változó világban jól vesszük a kanyarokat,

2030-ra megközelíthetjük az EU átlagos fejlettségi szintjét, 2050-re pedig az akkori osztrák szintet is elérhetjük.

(Néhány hónapja még 2030 volt a céldátum az osztrák szint elérésére.)

A jegybankelnök – akinél autentikusabb forrás aligha van az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikájának elemzésére – mindenesetre elégedettnek tűnt helyzetértékelésében, amelyben 12 fordulatot vázolt fel, és 50 reformintézkedést említett, például a bankadót és az ágazati különadókat. Így:

a multikkal és a bankokkal fizettettük meg a demográfiai fordulatot és a családtámogatási rendszert.

A 2010 óta eltelt időszak gazdasági fordulatairól szóló előadását most nem is részleteznénk, inkább azokat a csapdahelyzeteket, amelyeket szerinte le kell győzni a következő időszakban a cél eléréséhez.

• Demográfiai csapda: miközben Orbán Viktor fordulatról beszélt, a jegybankelnök szerint ezzel nem tudunk mit kezdeni.
• A képzett munkaerő globális hiánya: a képzett magyar munkaerő 4 százaléka vándorolt el – közölte ezzel kapcsolatban Matolcsy.
• A hazai alacsony hozzáadott érték
• A dualitási csapda, vagyis az, hogy a nagy multicégek sokkal versenyképesebbek, mint a hazai kkv-k.
• Finanszírozási csapda: ma a GDP és a nemzeti jövedelem között óriási, 4-5 százalékos a különbség, ami azt jelenti, hogy ekkora – nagyjából a beáramló uniós pénznek megfelelő – összeget visznek ki az itt termelő vállalatok.
• Társadalmi csapdák.

Matolcsy itt mondott igazán nagyokat: kifejtette ugyanis, hogy meg kell változtatni a pénzről való gondolkodást. Ehhez pedig a Teng Hsziao-ping kínai reformer politikus mondatát állította szembe azzal a magyar közmondással, hogy a pénz nem boldogít.

„Meggazdagodni dicsőség!”

– fejtette ki a jegybankelnök, aki szerint fel kell értékelni a pénz, a tőke és a vállalkozási profit értékét a magyar társadalomban.

Parragh László pedig nagyjából minden tervhez támogatást ígért. És, szemben a többiekkel, akik az „elmúltnyolcévet” vagyis a 2002 utáni szocialista kormányzást – elsősorban annak felelőtlen, eladósodáshoz vezető gazdaságpolitikáját – vetették össze a 2010 utáni helyzettel, ő a mostani ellenzéknek is beszólt.

„Mi is kapunk politikai támadásokat. Például amikor egy köpönyegforgató polgármester arról beszél, hogyan tettük tönkre a magyar gazdaságot, miközben a kerületébe van bejelentve a mi vállalkozásunk, oda fizetünk adót – utalt, név említése nélkül Karácsony Gergely zuglói polgármesterre, baloldali miniszterelnök-jelöltre a kamara elnöke.