A legfontosabb az a tervünk, hogy újjáépítsük az egész Kárpát-medencét

Még magához képest is grandiózus tervet jelentett be tusnádfürdői beszédében a miniszterelnök. Orbán Viktor a régió országai közötti közlekedési és energetikai összeköttetést, a haderőfejlesztés összehangolását és az „egymásba való befektetést” tűzte ki célul 2030-ig.

A 2030-ig tervezés nem újdonság: kormányfői kinevezése után tartott parlamenti beszédét is erre fűzte fel. És ahogy a mostaninak, a májusi felszólalásnak is az volt a vezérfonala, hogy a következő évtized végére Európa öt „legjobb” államának egyikévé kell tenni Magyarországot.

Orbán Viktor beszéde Tusványoson.

Máté Péter

A regionális együttműködés erősítése sem új gondolat, Orbán hónapok óta előszeretettel emlegeti, hogy az európai növekedés motorja már nem a pangó Nyugat, hanem Közép-Európa. Némileg rontja az összképet – és a kormányfő erről diszkréten hallgat is –, hogy a fő húzóerő nem Magyarország. Kormányfővé választásakor ezért is említette, hogy az együttműködés központja Lengyelország lenne.

Időközben azonban láthatóan beleélte magát a 2030-as álomba, és ennek megfelelően – meg annak, hogy már most is megvan a kétharmados többség és a pénz – már sokkal kezdeményezőbb szerepet tulajdonított hazánknak.

Ebben sincs sok újdonság: a kormány ugyanis tízmilliárdokat szánt eddig is a határon túliaknak – hol azért, mert a szavazataikra számít, hol azért, mert a magyar vállalkozók számára remél zsíros üzleteket.

Milliárdok focira

A határon túli magyarság gazdasági támogatására július közepén – a költségvetési törvényjavaslattal összhangban – egy kormányhatározatban különítettek el 50 milliárd forintot. Az Orbán Viktor által aláírt rendelkezésben mellesleg a Külgazdasági és Külügyminisztérium állományának legfeljebb húsz fővel történő megemelését is engedélyezték, hogy legyen kinek menedzselni a támogatásokat. Vissza nem térítendő forrásokról és kamattámogatásokról van szó, olyanokról, amelyeket már évek óta kínál a magyar állam.

Ám az előző évekkel ellentétben sem a nemrég elfogadott 2019-es költségvetési törvény, sem az említett kormányhatározat nem részletezi, ez a pénz pontosan hová irányul – az elmúlt években a két nagy tétel két nem uniós ország magyarlakta részeinek, a Vajdaságnak és a Kárpátaljának kitalált fejlesztési program volt, amelyben főleg kettős állampolgárok vállalkozásait támogatta a kormány. 2018-ban mellesleg erre éppen a jövő évre szánt összeg felét, 25 milliárd forintot különítettek el.

Nőhet jövőre a Bethlen Gábor Alap pénzállománya is: a „külhoni magyarság szülőföldjén történő egyéni és közösségi boldogulásának, anyagi, szellemi gyarapodásának elősegítését” szolgáló keret jövőre már csaknem 34 milliárd forintot tesz ki. És ez sem minden, a költségvetési törvény szerint százmilliók jutnak a határon túli egyházakra, műemlékekre, a helyi magyarság programjaira, míg a nemzetpolitikai tevékenység támogatására 6,9 milliárd forintot különítettek el.

Oktatásra és kulturális programokra 1,13 milliárd jut, míg a határon túli sportinfrastruktúrákra több mint négyszázmillió. Könnyen lehet azonban, hogy ennél jóval több pénzt csoportosít végül oda a kormány, hiszen az elmúlt években rendre (jellemzően az év végi osztogatás részeként) kormányhatározatokkal szórtak ki milliárdokat erre a célra.

Tavaly december végén ez a pluszadomány meghaladta a 9,1 milliárd forintot, amelyből 7,6 milliárd határon túli fociakadémiák fejlesztésére szolgált. Egy évvel korábban nagyjából ugyanennyit kaptak ezek a szervezetek.

A sportberuházások természetesen nem csak azért fontosak, hogy Orbán Viktor magának tulajdonítsa mondjuk a horvát válogatott kiváló szereplését. A fociakadémiáknak szánt pénz olyan „járulékos” üzletekkel is járhat, mint hogy Mészáros Lőrinc stadiont épít, netán sportszereket próbál eladni az eszéki klubnak, amelyet korábban megvásárolt. De a dunaszerdahelyi DAC tulajdonosának, a Mol-leánycég Szlovnaft vezérének, Világi Oszkárnak is jól jöhet a helyi fociakadémiának odaítélt pár milliárd. (Az már tényleg csak hab a tortán, hogy az akadémia megépítését az állam a Bethlen Gábor Alapból is egymillió euróval támogatta.)

Orbán Viktor és Világi Oszkár Dunaszerdahelyen.

FC DAC

Világi egyébként igazi közép-európai vállalkozó: a leggazdagabb felvidéki üzletember ma már nemcsak a Mol egyik vezetője, de a Vajdaságban és Erdélyben is vannak érdekeltségei – tavaly, amikor a kormány olyan vehemensen állt ki a Csíki Sör Manufaktúra mellett, a csíkszentsimoni céggel is hírbe hozták.

Az ajánlatoknak itt azonban nincs vége. Az Orbán-kormány a határon túli magyar nyelvű sajtót is bőkezűen támogatja: a már említett tavaly év végi kormányhatározatban csaknem 1,5 milliárd forint jutott egy korábban ismeretlen erdélyi médiaegyesületnek is. Erről bővebben ebben a cikkben írtunk:

Megírta, kit pénzel Budapest az erdélyi sajtóban, azóta gyalázzák és fenyegetik

Rekordösszegű médiatámogatást zúdít a választások előtt a magyar kormány az erdélyi médiára egy eddig jelentéktelen egyesület közvetítésével - írta meg két hete a HVG-ben Parászka Boróka. Azóta brutális támadás indult ellene, szidalmazták, őt és családját fenyegették. A hvg.hu most a szerző kommentárjával teszi közzé teljes terjedelmében az írást.

Ezen túl a kormányhoz közeli üzleti kör bőkezűen támogatja a politikailag hasonló nézeteket valló külföldi sajtót is – még az sem probléma, ha azok nem magyar nyelvűek. A leglátványosabb ilyen projekt a szlovéniai szélsőjobb SDS-hez köthető Nova médiabirodalom feltőkésítése volt a helyi választások előtt. Az emiatt is leginkább (a helyi törvények által tiltott) kampányfinanszírozásnak tartott befektetés a Habony Árpádhoz köthető Modern Media Group érdeme volt.

Nem jön a gáz a csövön

Nem megy ennyire egyszerűen az energetikai együttműködés, nem utolsósorban amiatt, mert a környező országokban ez éppen annyira átpolitizált kérdés, mint nálunk. Orbán Viktor pedig 2030-ra az energiafüggőség megszűnését is remélte az összefogástól, ám ettől egyelőre igen messze vagyunk.

A szlovák, a horvát és a román határon is létezik ugyan a kétirányú áramlást lehetővé tevő interkonnektor, ám földgáz ezekben gyakorlatilag nem áramlik. A szlovák–magyar vezetéknél – amelyet az év elején a Mol vásárolt meg az államtól – ennek ellenére éppen kapacitásbővítést terveznek, és hosszú évek óta tartó tétlenség után előrelépés látszik a Magyarországot Romániával összekötő rendszernél is. A Szeged és Arad közötti átadópontot ugyan már 2010-ben felavatták, de most elkezdik végre építeni azt a vezetéket is, amelyen egyszer majd el is lehet juttatni Magyarország felé a földgázt – teljes kapacitáson akár a magyar fogyasztás felét.

Orbán Viktor, Robert Fico, Fasimon Sándor, a MOL Magyarország ügyvezető igazgatója (b), Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója (b4) és Ivan Krivosudsky, a Transpetrol vezérigazgatója (j) a Barátság I. kőolajvezeték felújítása alkalmából rendezett ünnepségen a szlovák Transpetrol kőolajszállító vállalat kistompai átemelő állomásánál 2015. február 9-én.

MTI / Komka Péter

2030-ra tehát elméletben valóban működhet a rendszer, ehhez azonban az kell, hogy Brüsszel tartósan gyakoroljon nyomást a románokra, akik az elmúlt években politikai okokból következetesen akadályozták a földgázexportot. A kérdés átpolitizáltságát – és a magyarok aktivitását – jelzi az is, hogy Romániában az is felháborodást okozott, mikor néhány hónapja kiderült, az állami Transgaz a határkeresztező kapacitását 15 évre két magyar cégnek értékesítette.

A horvát irány jelenleg reménytelenebbnek tűnik – hacsak nem számolunk azzal a rengeteg szándéknyilatkozattal és ígérettel, amelyről a kétirányú vezeték 2011-es átadása óta hallhattunk. Itt a fő akadály az, hogy egyelőre nincs is mit szállítani, hiszen ahhoz először egy úszó LNG-terminált kellene építeniük a horvátoknak Krk szigetén. A megépítés felgyorsításáról szintén idén tavasszal született egy törvényjavaslat, ám a helyi ellenzék szerint a vezeték csak a magyar érdekeket szolgálná. Még az is felvetődött, hogy ez egyfajta kompenzáció lenne a magyarok számára annak fejében, hogy az INA visszakerüljön horvát kézbe.

Fantom autópályákon az új Selyemút felé

A másik stratégia pont a magyar miniszterelnök szemében a közlekedési összeköttetés. És tény, itt is van mit behozni, elég csak az észak-erdélyi autópálya jó ideje húzódó megépítésére gondolni. A magyar kormány mindenesetre optimista, Szijjártó Péter tavaszi romániai tárgyalásai után már úgy látta, 2020-ra a magyarországi M4-es autópálya és a sztráda találkozhat a két ország határán. (A határmenti szakaszok esetében mindkét oldalon csupán az uniós finanszírozás ígérete az egyetlen kézzelfogható tény.)

MTI / Boda L. Gergely

Orbán Viktor azonban nem csak ebben az irányban tervez: már az is lassan hagyománnyá nemesedik, ahogy az aktuális lengyel kormányfővel megígérik a két ország közötti autópálya megépítését. Kérdés azonban, hogy a gigaberuházások miből valósulnak meg. A 2020-ig futó uniós tervezési időszak nagy pénzeit már nagyjából szétosztották, a 2021-től induló új támogatási periódus még elég távoli – bár tény, a 2030-as időtávba belefér –, saját forrásból pedig aligha tudnák megoldani az országok.

A kínaiak nyilván szívesen beszállnának, akárcsak a Budapestet Belgráddal összekötő, eddig kevéssé kihasznált vasútvonal felújításánál, ám az ő Kelet-Közép-Európára szabott üzleti modelljük, az Egy övezet, egy út stratégia sajnos csak a magyar kormányt győzte eddig meg a régió országai közül. Ennek a lényege ugyanis az, hogy kínai hitelből, kínai cégekkel építenek – nehéz vitatni, hogy ebből leginkább a kínaiak profitálnak. Orbán Viktor viszont a megtérüléssel kapcsolatos aggodalmakat egy korábbi interjúban egyszerűen azzal verte vissza, hogy

a megtérülésnél fontosabb, hogy felkerülünk a térképre.

Csak remélni tudjuk, a régió országait nem ezzel akarja majd rábírni az együttműködésre.