Az Egyesült Államokban a megkérdezett munkavállalók 30%-a igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy szedett-e okos gyógyszereket az elmúlt évben. A magas arányt látva a BBC összeállítást szentelt az ügynek: ha olyan sokat költenek az emberek ilyen csodaszerekre, akkor van-e ennek hatása? És mellékhatása?

 Honoré de Balzac élete és halála remekül illusztrálja a dilemmát. A nagy francia író csaknem 100 regényt alkotott, közülük nem kevés remekművet. A leghíresebb talán az Elveszett illúziók, melyet Balzac saját tapasztalatai is alátámaszthattak. Az író úgy dolgozott, mint a gőzgép, de ehhez napi 50 kávét ivott meg. Sőt, ez sem bizonyult elégnek: végül már kanálszámra rágta a kávészemeket. „Olyan mámorosnak érzem magam, mint Napóleon katonája, aki harcba indul” – írta az ihletről, melyet a kávé táplált. Motivációját fokozta ifjú neje, Hanska grófnő, akit a cár birodalmából hozott magával. Csakhogy Balzac impotenciával küzdött, neje fiatal szeretőkkel vigasztalódott. Aztán Balzac szíve 51 éves korában felmondta a szolgálatot. Agóniája közben hallotta: felesége milyen jól mulat a szomszéd szobában fiatal urak társaságában.

A kávé ennek ellenére megőrizte a népszerűségét, de újabb szerek vették át a helyét az agy teljesítményének fokozására. Egy román tudós fedezte fel a hatvanas években az úgynevezett nootropikus szereket, melyek a koncentrálóképességet erősítik. A Szovjetunióban ezt használták az űrhajósok. A másik ilyen szer az amfetamin. A zseniális matematikus, Erdős Pál képes volt akár 19 órán keresztül nehéz matematikai problémákra koncentrálni, de a végén függővé vált. Nem véletlen, hogy ezeket a szereket csak orvosi receptre adják, mert a hatásuk olyan lehet, mint a kábítószeré.

Graham Greene öntudattal állította, hogy irodalmi munkásságának ez az egyik alapja. Olyan termékennyé tette az amfetamin, hogy párhuzamosan két regényén is tudott dolgozni. De hogyha mindez így van, akkor miért nem mutatnak egyértelmű eredményt a gyógyszertesztek? 2015-ben egy vizsgálat azt mutatta ki, hogy csak igen mérsékelt a smart drugok teljesítményfokozó hatása. Akkor miért szedik mégiscsak oly sokan? A válasz a motiváció.

Ez az, amit ezek a szerek megerősíthetnek. Épp úgy, mint az élsportolók esetében. Az egyik legnagyobb veszély ugyanis a napi hajszában, hogy elfogy a motiváció. Sokan nyugdíjba mennek már negyvenéves korban, mert nem látják értelmét a hajszának. Aki viszont benne akar maradni a versenyben a Wall Streeten vagy a Szilícium-völgyben, az gyakran pluszmotivációra szorul. De mi van a káros mellékhatásokkal? Erről a BBC Andrew Huberman professzort kérdezte, aki a Szilícium-völgyben a Stanford egyetemen kutat. A neves neurológus szerint a fő probléma az, hogy az agy koncentrációjának a fokozása csak átmenetileg sikerülhet. Vagyis 4-12 óráig csúcsra lehet járatni az idegsejteket a csodabogyók segítségével, de szükségképp megjön az egésznek a böjtje.

 Mit ér a csúcsteljesítmény, ha 4-12 órán át tart, utána viszont 24-48 órás leállás következik? – teszi fel a költői kérdést a neurológus professzor. Az orvostudomány azért van nehéz helyzetben, mert a reakció nagyon egyéni. Tekintetbe vehetik-e mindezt a modern munkahelyek? Minél kreatívabb emberekről van szó, annál inkább fontos a motiváció. Jól mutatja ezt a Szilícium-völgyben a beáramló orosz és kínai fiatal tehetségek sora. Nekik nem kell különösen nagy pluszmotiváció, mert ahonnan jöttek, onnan nézve Kalifornia maga a paradicsom. De maguk az amerikaiak egyre jobban rászorulnak a motivációt fokozó csodabogyókra – derül ki a BBC összeállításából, amely arra most nem emlékeztet, hogy a londoni Cityben kimutatták a bankjegyek kokaintartalmát. A brókerek jelentős része ugyanis fontbankjegyekről szippantja fel a kokaint, hogy meglegyen a napi motivációja a tőzsdén.