Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
A sikeres magyar vállalkozók fektessenek be külföldön, az ott megtermelt profitot hozzák haza, kiegyenlítve „a Magyarország területéről kivitt profit mennyiségét”!
– tűzte ki a célt február 10-én előadott évértékelő beszédében Orbán Viktor miniszterelnök.
„Igazi nemzeti küldetés ez, óriási feladat, rá is megy majd legalább tíz évünk”
– határozta meg a vállalkozás méreteit.
Orbán eszerint azt várja el, hogy a magyar vállalatok külföldi befektetései, pontosabban az abból származó profit érje el a külföldi multik magyarországi befektetései nyomán kivitt profit szintjét. Néha nem árt nagyot álmodni, de a dolgok jelen állása szerint a küldetés sikere beláthatatlan távolságban van.
Íme, a magyar multik külföldi leányainak árbevétele és a Magyarországon működő külföldi leányok árbevétele egymás mellé állítva:
A különbség 2016-ban (ez a KSH adatbázisában elérhető legfrissebb adat) több mint tízszeres volt, az arány ráadásul 2011-től 2015-ig folyamatosan romlott. A profit persze nem függ össze szorosan az árbevétellel, ugyanakkor (sőt éppen ezért) utóbbi sokkal jobban mutatja egy cég vagy céghalmaz gazdasági súlyát. Egyszóval Orbán nagyjából azt várja a magyar multiktól és a multiságra aspiráló vállalatoktól, hogy tízéves időtávon minimum tízszerezzék meg a külföldi befektetéseiket.
A nemzetgazdasági szintű adatokat torzítja, hogy külföldi multik egyes esetekben magyar leányukon keresztül hajtanak végre harmadik országban befektetést, ez a magyar statisztikákban hazai befektetésként (vagyis kifektetésként) jelenik meg, holott valójában nem az – mondta a hvg.hu-nak Sass Magdolna, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa. A tajvani Foxconn-nak például három brazil érdekeltsége van magyar leányán keresztül. Pár évvel ezelőtti becslésük szerint a papíron feltüntetett kifektetések körülbelül fele-kétharmada származik ténylegesen magyar irányítású multiktól.
Nem reális célkitűzés, de csodával nem lehetetlen
Jelen állás szerint nem reális, hogy a magyar kifektetések utolérjék a külföldi multik magyarországi befektetéseinek szintjét – véli Sass Magdolna. Egyébként ez még egy kis országban sem elképzelhetetlen, Finnországban például a Nokia akkorára tudott nőni, hogy megfordította az arányokat, ennek azonban ma Magyarországon nem látni előjelét. A magyar multik alapvetően jól helytállnak, stabilak, a Richterben például komoly növekedési potenciál van, illetve akadhat néhány, de nem sok olyan vállalat, amely a jövőben felnőhet a meglévő nagyobb multikhoz. Közben akadnak azért veszteségek, az elmúlt években eltűnt egy-két cég, illetve voltak olyanok, amelyek külföldi kézbe kerültek (például a Fornetti és a Waberer’s), így már nem magyar multik. Ugyanezt a pályát járhatják be más, közepes, növekedési fázisban lévő vállalatok. A szakértő összességében visszafogott növekedést vár a magyar multiktól.
AFP / VESA MOILANEN / LEHTIKUVA
Az új multik megjelenését elsősorban az korlátozza, hogy kevés a nemzetközileg is versenyképes vállalat – mondta Sass Magdolna. Különösen az Európai Unión belül alig vannak akadályok, sok a lehetőség, és jellemzően a pénzhiány sem korlátozó tényező. A versenyképességre viszont még a külföldi terjeszkedés előtt szert kellene tenni.
Mészáros nemzetközi babérokra tör
Nem túl merész feltételezés, hogy Orbán Viktor elsősorban exponenciálisan gazdagodó, immár dollármilliárdos felcsúti szomszédjára (aki a rossznyelvek szerint a strómanja) figyel, amikor a sikeres magyar vállalkozók külföldi expanziójáról vizionál. Mészárosnak vannak már szállodái külföldön (a Hunguest Hotelsen és az Opuson keresztül), fociklubja Eszéken és tűzhelygyára (szintén az Opuson keresztül). A nagy dobás azonban még hátravan, Mészáros két nagy tőzsdei érdekeltsége, az Opus és a Konzum épp az egyesülést készítik elő, utána határon túl terjeszkednének, az új vállalat részvényeit külföldi tőzsdékre is bevezetnék, ennek előkészítése már folyamatban van. Egyelőre kétséges, hogy a minimum korrupciógyanús magyar közbeszerzések leszakításán megizmosodott behemótot mire értékelik a külföldi befektetők, illetve mire tud majd jutni a szabadpiaci versenyben. Az Opus/Konzum kilátásait itt elemeztük részletesen.
Annyi biztos, hogy Orbán Viktor bízik Mészárosban és körében, ennek hallható tanúbizonyságát adta, mikor ők ketten átadták az Opus leánya, a Viresol Kft. búzakeményítő-üzemét Visontán: „sok ilyen bátor és vállalkozószellemű cégre van szükség”. Egyébként az üzem 33 milliárd forintba került, ehhez az Orbán-kormány 6,2 milliárd forinttal járult hozzá, ez például olyan mankó, amire Mészárosék a külföldi hódítás során nem támaszkodhatnak majd. A patrónus miniszterelnök a bőkezű támogatást annyival kommentálta, hogy adnának ők pénzt máshova is, ha „lenne több terv és több vállalkozószellem”. Orbán a vállalkozószellemen kívül még „az életképes, nagyvonalú, nemzetközileg is versenyképes” terveket hiányolta Magyarországról, a gazdaság fejlesztéséhez szükséges pénz szerinte megvan.
Facebook
Magyarország multihatalom a régióban
Ha esetleg Mészáros Lőrincnek (vagy másnak) nem sikerül megcsinálni az új Nokiát, akkor jó eséllyel a meglévő magyar multikra marad az Orbán-féle nagy külföldi expanzió (legalább részleges) végrehajtása. Magyarországnak három jelentős multija van: a Mol, a Richter Gedeon, illetve a pénzügyi vállalkozások között az OTP. A nem pénzügyi vállalkozások között az egyetlen igazi nagyvad a Mol, az ICEG kutatóközpont 2015-ös, vállalati szintű jelentése szerint a multik teljes eszközállományának 93 százaléka az olajipari vállalat kezében volt.
A magyar multik egyébként régiós összehasonlításban jól állnak, Sass Magdolna szerint termelési értékben és külföldi foglalkoztatásban Magyarországé az első hely. Ez nem meglepő, Magyarország előbb indult, mint a többi közép-kelet-európai ország, a mai nagyok, a Mol és az OTP a kilencvenes évek közepén-végén kezdtek terjeszkedni. A lengyelek későn kezdték, de azóta gyorsan haladnak, mára számos nagynak mondható lengyel multi működik – ez is azt bizonyítja, hogy a lehetőségek adottak a régióban, csak versenyképes cégekre van szükség. A szomszédos országok közül Csehország nagy kérdőjel, papíron a cseh vállalatoknak alig van kifektetésük, azonban sok oligarcha adóparadicsomokon keresztül fektet be más országokban.
A magyar multik számos iparágban tevékenykednek, elsősorban az olajiparban és az ahhoz kapcsolódó ágazatokban (ezt a Mol túlsúlya magyarázza), másodsorban a gyógyszeriparban (Richter) és a pénzügyi szektorban (OTP). A Videoton az elektronikai iparban jelentős regionális multi. A vállalatok száma szerint megemlíthető még az építőipar, az IT-szolgáltatások és különféle kutatás-fejlesztési tevékenységek.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
A külföldi leányok elsősorban Európában, és főleg Közép-Európában koncentrálódnak, de akadnak leányok szép számmal Nyugat-Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában is (megint csak főleg a Molnak és a Richternek köszönhetően). A közép-európai koncentrációt nem csak a környező országok földrajzi, kulturális, gazdasági közelsége magyarázza, hanem a KGST-időkből megmaradt kapcsolatok is. A kis multik alkalmanként megjelennek „kedvező adózású” országokban, például Cipruson vagy Luxemburgban, de nagy az ingadozás, e befektetések mögött nagy valószínűséggel adóoptimalizálási manőverek vannak – mondta Sass Magdolna.
A magyar gazdaságot a multik hajtják
Visszatérve az egyenlet másik oldalára, a Magyarországon működő külföldi multikra: a kormány mindent megtesz azért, hogy minél több külföldi befektetést vonzzon Magyarországra, ezzel gyakorlatilag igyekszik minél feljebb tolni a lécet, amit a külföldön befektető magyar multiknak meg kellene ugraniuk az Orbán által kitűzött cél eléréséhez. Hogy ne menjünk messzire, a BMW Debrecenben épülő gyárához kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére a kormány 135 milliárdot dob be az adófizetők pénzéből. A külföldi befektetők munkahelyeket hoznak létre Magyarországon, termelik a GDP-t, heves csábításuk ezért érthető, legalábbis mindaddig, amíg egy beruházás bevonzása nem kerül többe, mint amennyi hasznot hoz.
Pillanatnyilag a magyar gazdaságot egyértelműen a multik hajtják. Az árbevétel szerint 25 legnagyobb magyarországi nem pénzügyi vállalkozás közül mindössze három nem multi, a Szerencsejáték Zrt., a nemzeti közműcsoport földgázszolgáltatója (a volt Főgáz) és a dohánykereskedelem államosításán nagyot nyert Ventas Coffee Hungary Kft., a hódmezővásárhelyi Sánta János cége. Igaz, köztük van három nagy magyar multi is, az első helyen természetesen a Mol, a Magyar Villamos Művek (MVM) a harmadik, a Richter a 15. A KSH adatai szerint 2016-ban az összes magyarországi, nem pénzügyi vállalkozás árbevételének 51 százalékát külföldi multik leányai termelték meg. A pénzügyi vállalkozások esetében ez az arány 62 százalék volt.
A 2017-es adózott eredmény (vagyis profit) szerint sorba állítva a magyarországi cégeket az első két helyen magyar multi áll, a Mol és az OTP – egyébként ezekben is jelentős külföldi tulajdon van, de egyértelműen magyar irányításúak. (Ha Mészáros Konzum/Opus mamutja külföldön jegyzett nyílt részvénytársasággá alakul, az is ilyen lesz.) A top 50 vállalat összesen 2,5 ezer milliárd forint adózott nyereségről számolt be, a pénz egy része egész biztosan valóban külföldön kötött ki, adva, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a legtöbbje külföldi multi magyar leánya, illetve a magyar cégek egy részében is van külföldi tulajdonrész.
A kitalicskázott nyereség tényleg nagy probléma
Önmagában nem ördögtől való, hogy külföldi (rész)tulajdonban álló vállalatok működnek egy országban, és így az általuk termelt profit nem marad teljes egészében az adott országban. A problémák ott kezdődnek, amikor ezek a cégek elkezdenek ügyeskedni, „optimalizálni”, sőt elcsalni az adójukat. Ez Magyarországot is komolyan érinti, annak ellenére, hogy a 9 százalékos társaságiadó-kulcs alacsony, így a cégek kevésbé motiváltak az ügyeskedésre. Sőt, alkalmanként épp Magyarországra ügyeskedik máshonnan a nyereségüket, és itt adózzák le.
Magyarország GDP-arányosan az egyik legnagyobb vesztese a multik transzferárakkal trükközésének – írta meg a G7 gazdasági portál. A nemzetközi nagyvállalatok gyakran saját maguktól vásárolnak, például a magyar Audi-gyárban összeszerelt motorokat megveszik a Volkswagen-csoport más cégei, ezeket a belső árakat pedig sokszor úgy kalibrálják, hogy a kedvezőbb adózású országokban jelenjen meg nagyobb nyereség, így kevesebbet kelljen adózni utána. Ezzel jelentős adóbevételtől fosztják meg azokat az országokat, ahonnan a nyereséget a belső árak ügyes beállításával eltolják.
Világszinten nagy problémát jelentenek a nagy techmultik, elsősorban a Google és a Facebook adótrükkjei. Ezeknek a cégeknek elsősorban az általuk megjelentetett hirdetésekből származik a bevételük, azonban ezeket a bevételeket gyakran nem abban az országban könyvelik el, mint ahonnan származnak. A magyar online reklámköltéseknek már több mint a fele a nagy techmultikhoz folyik be, ehhez képest a Google magyar leánya 10 millió forint adót fizetett 2017-ben, ugyanis a magyarországi hirdetéseket (is) a cég írországi részlege intézi. A Facebooknak pedig egyáltalán nincs is leányvállalata Magyarországon.
A helyzetre uniós és nemzetközi szinten keresik a megoldást a hatóságok, egyelőre kevés sikerrel, eseti jelleggel, országok szintjén születtek bírságok, különadók, jogszabályok. Magyarországon utoljára 2015-ben Deutsch Tamás, az internetes nemzeti konzultáció miniszterelnöki biztosaként összeállított egy csomagot, amiben azt a kevéssé konkrét javaslatot tette a kormánynak, hogy „kezdeményezzen” jogszabály-módosításokat és nemzetközi együttműködést. Varga Mihály (akkor még nemzetgazdasági, azóta pénzügy-) miniszter 2016 őszén vázolt egy tervet a határon túli szolgáltatóknak kifizetett díjak megadóztatására. Egyelőre a gyakorlatban nem történt semmi, a Google pedig köszöni szépen, jól van.
