„Apukám színikritikus volt, anyukám színésznő, a testvérem színházi rendező. Miattuk egyetemre mentem, de sosem szerettem a fenekemen ülni és tanulni” – mondja a jogi karról és az IBS-ről „érdekmúlás miatt” kimaradt Koltai Balázs, aki 2011-ben ellátogatott volna az akkor megnyílt első magyarországi szabadulószobába, majd – miután csak egy hónappal későbbre kapott időpontot – úgy döntött: ha ez ilyen jó üzlet, ő is belevág.

A szabadulószobának egyesek szerint japán gyökerei vannak, de Koltai Balázs meggyőződése, hogy magyar találmány, és egyértelműen a point&clickes, „kijutós” számítógépes játékok adták az ötletet az első hazai pálya megalkotásához. Ma Magyarországon már csaknem 70 cég üzemeltet szabadulószobát, és csak elenyésző részük kínál komolyabb játékélményt nyújtó, elektronizált játékelemekből álló pályákat, ők többnyire a külföldi terjeszkedéstől sem riadnak vissza.

Koltai Balázs

Fazekas István

„Egy 1.0-s pályát pár százezer forintból össze lehetett dobni, nem kellett hozzá más, mint felhozni a Balatonról vagy a gyerekszobából a régi bútorokat, meg beszerezni néhány számzáras lakatot." Sokan kezdetben a saját lakásukban alakították ki a helyszínt, de a szabadulószobákra szigorú tűzvédelmi és egyéb hatósági előírások vonatkoznak, melyre a januári lengyelországi tragédia óta kiemelten érzékenyek a látogatók. „Amikor a piac felismerte, hogy van a szabadulószobákban pénz, elektronikát is bevetett az izgalmasabb játékélményért; ezek a 2.0-s pályák már 2-3 millió forintba is kerülhettek. Mi pedig már 3.0-s pályákat fejlesztünk, ahol nem kulcsokkal és lakatokkal operálunk, hanem például sakkbábuval kell a tábla megfelelő mezőjére lépni ahhoz, hogy egy ajtó kinyíljon” – mondja Balázs.

Budapesten és a magyar cégek által fejlesztett külföldi pályákon egyaránt találni olyat, melybe már 20-25 millió forintot is öltek a fejlesztők. Azt már cége válogatja, ki hogyan oldja meg az üzemeltetést. Akad olyan régi motoros, aki inkább továbbra is 1.0-s pályákat fejleszt, van, aki csak az építésre állt rá. Balázs, saját bevallása szerint az üzemeltetésben és a játékélményben erős.

Fazekas István

„Sydney-ben volt az első külföldi pályánk, kinti magyarok kerestek meg minket, hogy üzemeltetnének egyet. Aztán jött Stockholm, Nürnberg és Marseille, ezeket Ureczky Balázzsal vittük sikerre. Amerikában is volt egy rövid együttműködésünk, de azóta az a csapat szétment. (Az Egyesült Államokban ez a másik magyar csapat tarol a szabadulószobákkal – a szerk.) Sosem mi kerestük a kapcsolatot a kinti üzemeltetőkkel, maguktól találnak ránk" – mondja Koltai Balázs, aki mindössze 600 ezer forintos kezdőtőkével nyitotta az első szobát, és a bevételekből fejlesztette az újakat. A 13 budapesti szabadulószobát összefogó Paniq Room Kft. 2015-ben 29 millió, 2016-ban 36, 2017-ben pedig 41 millió forintos nettó árbevételt hozott, a külföldi szobákat pedig franchise-ban működteti – így sosem volt szüksége befektetőre.

Fazekas István

A pályaötleteket egy kreatív csapat rakja össze, akik sokat merítenek szerepjátékokból és a filmekből is. A legnépszerűbb pálya a Fűrész tematikájára épít, „ez annyira megy, hogy öt éve nem nyúltuk hozzá, sőt építettünk belőle még egyet. De van pálya, amit egy év múlva lecseréltünk, nem vált be."

Régi pince, új vállalkozás

A bizniszt a munkaerőhiány lassítja: „minden elemet mi gyártatunk le a pályákhoz, de egyre nehezebb jó asztalost vagy elektronikai szakembert találni” – panaszolja a cégalapító. Pedig a Paulay Ede utcai, Európában elsőként nyitott szelfimúzeumukkal, a Museum of Sweets and Selfies-zel együtt szinte minden iparágat „foglalkoztatnának”. Ebbe a létesítménybe is több hazai gyárból rendeltek termékeket, például több száz műbanánt.

Fazekas István

Balázs egy tárgyaláson hallott először az amerikai Museum of Ice Creamről; a huszonéves Maryellis Bunn kasszasikernek bizonyuló ötletét azóta számos epigon követte Amerika-szerte, hiszen a szolgáltatás faék egyszerűségű, a profit kecsegtető. A „múzeum” ad néhány színes, népszerű témára felfűzött szobát, a látogató pedig szelfizik bennük, majd mehetnek is az Instára a fotók, hogy a létesítmény és a szelfiző fényét egyaránt emeljék. Mindezért hét közben 2990 forintot, hétvégén 3500 forintot kell fizetni, mely másfél órás fotózkodásra jogosít fel az új generációs Mosolyalbumban.

Az amerikai vállalkozók szerint nemcsak a fagyi, hanem a pizza és a tojás is elég Insta-kompatibilisek ahhoz, hogy szelfimúzeumot bazírozzanak rájuk. A nem a Mona Lisát fotózó, hanem a Mona Lisával szelfiző Louvre-látogatókat nézve született ötlet alapján pedig még egy pop-up szelfitörténeti múzeum is nyílt a tengerentúlon, melyben az őskortól (!) Paris Hiltonig mutatják be a szelfik történetét.

Fazekas István

„Nálunk az unikornis és a cukorkás medence a legnépszerűbb” – mondja Koltai Balázs, aki szerint a szelfimúzeummal még könnyebb dolguk van, mint a szabadulószobákkal. „Nálunk nem annyira elterjedt még az Insta, de Nyugaton ez a korosztály már többet használja, mint a Facebookot. Míg a szabadulószobákról nem tudunk képeket feltölteni, hiszen lelőnénk a poént, a szelfimúzeum magát reklámozza az Instán: a decemberi nyitás óta az oldal 15 ezer követőt jegyez a látogatók által feltöltött képeken keresztül.”

A látogatók egyébként nem fedik a szabadulószobák közönségét; míg utóbbiba a huszonévesek járnak szívesen, a szelfimúzeum a tinédzsereken és a kisgyerekes családokon kívül inkább csak az influenszereket vonzza – őket viszont annyira, hogy Balázs és Lilla már a nyugat-európai terjeszkedésen dolgoznak, melyhez – szakítva az eddig üzleti modellel – talán befektetőket is keresnének.