A fegyverkereskedelem az egyik legnagyobb biznisz a világon, és Trump elnök jelentős részben ennek a lobbinak a pénzéből lett elnök. Igyekszik is ezt megszolgálni, a NATO-tagállamokat állandóan arra buzdítja, hogy növeljék a katonai kiadásokat. Az európai tagállamok közül szinte senki sem teljesíti a híres-nevezetes normát, amely szerint a GDP 2%-át kellene katonai célokra fordítani. Trump nyomulása a témában sikeres volt, mindenki megígérte, hogy többet költ fegyverkezésre Európában.

Amerikai fegyvereket vegyetek!

Erre figyelmeztette Washingtonban a kissé megdöbbent európai diplomatákat Trump egyik bizalmi embere. Michael J. Murphy igen keményen hívta fel a szövetségesek figyelmét arra, hogy "az atlanti kapcsolatok komoly megromlásával járna, ha az Egyesült Államokat kizárnák az új európai fegyverkezési programokból!" Az európai diplomaták, akik nevük elhallgatását kérték a New York Timestól, különösen azt kifogásolták: a durva kioktatást követően még kérdésekre sem maradt ideje Trump bizalmi emberének. A negatív reakció nyilván visszajutott a Fehér Házba is. Ezért az illetékes európai diplomatákat meghívták a Pentagonba is, hogy megtudhassák, mi az amerikaiak gondja.

Trump és Macron ellenérdekelt a fegyverüzletben 

A partraszállás hetvenötödik évfordulóján lelkesen lapogatta egymás vállát Donald Trump és Emmanuel Macron, de nagyon is sok közöttük az ellentét. Az egyik ilyen a fegyverkezés ügye. Macron – a németek és az olaszok támogatásával – úgy kívánja teljesíteni a NATO 2%-os elvárását, hogy a hatalmas összegből európai fegyvereket vásároljanak.

Az Európai Védelmi Alap 21 milliárd eurót irányoz elő 

A következő uniós költségvetés tervezete ennyit ír elő, és ezt az amerikaiak keveslik – magyarázták el a Pentagonban, ahol sokkal udvariasabban ugyan, de megmondták az európaiaknak: ne is álmodjanak arról, hogy a saját hadiiparuk húz majd igazán hasznot az uniós tagállamok fegyverzetfejlesztési programjából. Macron elnök viszont ragaszkodik ahhoz, hogy ezekben a közös programokban csakis uniós államok vehessenek részt. Az Európai Unión kívüli résztvevők csakis kivételesen kerülhetnek be a közös programokba, ha olyasmivel járulnak hozzá a sikerhez, amit az európai hadiipar nem tud előállítani. Ez az elképzelés nemcsak az USA-t, de Kanadát és Norvégiát is kizárná a NATO-tagállamok közül. Sőt, a Brexit után Nagy-Britanniát is. Macron elnök úgy véli, ez nagy esély a francia és általában az európai hadiiparnak. Berlin és Róma ebben lelkesen támogatja a franciákat.

Európa megosztott 

Mint oly sok más kérdésben is: az Európai Unió tagállamai ebben sem értenek egyet. Lengyelország és a három kis balti állam él-hal Trump terveiért, mert félnek Oroszországtól, és csakis az Egyesült Államokban bíznak. A lengyelek 2 milliárd dollárt ígértek Trumpnak, ha folyamatosan amerikai csapatokat állomásoztat az ország területén. Ismerve az USA elnökének hiúságát, azt is közölték, Trump-erődnek neveznék el az amerikaiak fő támaszpontját Lengyelországban. Románia is hatalmas pénzekért vásárol amerikai fegyvereket. Bukarestben jól tudják: Washingtonban őket és a lengyeleket tekintik fontos tényezőnek a térségben.

Washingtonban a lojalitás bizonyítékának tekintik a fegyvervásárlást

Trump szponzorai számára fontos az európai piac, még ha távolról sem annyira jövedelmező, mint a Közel-Kelet. Az elnök Szaúd-Arábiában, első látogatása idején 150 milliárd dollár értékben adott el amerikai fegyvereket. Milyen lesz az Európai Unió új hadiipari politikája? Kizárják-e az USA-t az európai fejlesztésekből? Federica Mogherini, az EU külügyekben illetékes főképviselője úgy nyilatkozott a New York Timesnak, hogy az európai piac ezen a téren sokkal nyitottabb az amerikaiak előtt, mint fordítva. A Pentagonban az amerikaiak válaszul azt hangsúlyozták, a tengerészgyalogság svéd fegyvereket is használ. Ezeknek az értéke aligha vetélkedhet egy F–35-ös vadászgéppel, bár azon a területen is van együttműködés – emlékeztettek rá az amerikai hadügyminisztériumban. Trump nemigen hagy kétséget afelől, hogy hazája egyedül akarja megenni a NATO-fegyverüzlet tortáját, amelynek a költségét ő sajtolta ki a kissé vonakodó európai szövetségesekből. Ehhez azért még az európaiaknak is lesz egy-két szavuk – legalábbis ez derült ki a New York Times összeállításából, mely a NATO jövőjét meghatározó fegyverkezési programokról szól.