40 milliárd eurós mínusz van a költségvetési előrejelzésben Rómában ahhoz képest, amit az Európai Unió elvárna. Az Európai Bizottság korábban kötelezettségszegési eljárással fenyegette meg Olaszországot, melynek populista kormányzata egyszerre akar adót csökkenteni és a szociális kiadásokat növelni. Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes azzal érvel, hogy a 15 milliárd eurós adócsökkentés olyan dinamikát indít meg az olasz gazdaságban, amelyre az elmúlt évtizedben nem volt példa. Erre szükség is van, hiszen az olasz gazdaság a 2008-as válság óta stagnál.

Ennek egyik következményének tartják a populista koalíció tavalyi hatalomra jutását is, és azóta még egy fontos fejlemény történt: az európai választásokon nagyot nyert Salvini pártja, a Liga, és még nagyobbat bukott az Öt csillag. Azóta Rómában csak az a kérdés: mikor veszi át Matteo Salvini a hatalmat?

Salvini nem is maradt tétlen: ezentúl itt minden másképp lesz – közölte a kissé meglepett pénzügyminiszterrel a politikus három nappal az után, hogy földcsuszamlásszerű győzelmet aratott az európai választásokon. Giovanni Tria készíti a jelentéseket az Európai Bizottságnak arról , hogy milyen lépéseket tesznek annak érdekében, hogy elkerüljék az eljárást, amely nem csak büntetéssel fenyeget, de azzal is, hogy Brüsszel szigorú felügyeletet gyakorol az olasz gazdaságpolitika felett.

A bizottság aggodalma érthető. Itália államadóssága több mint a GDP 132 százalékát teszi ki, számszerűsítve még ijesztőbb: 2400 milliárd euró az államadósság, ez a hatalmas összeg, ha meginog, akkor bedöntheti az egész eurózónát. Jól tudja ezt Matteo Salvini is, aki a gyengeségéből előnyt kovácsol: abban bízik, hogy az olasz adósleveleket őrző francia, német vagy épp holland bankok egyáltalán nem érdekeltek abban, hogy Itália meginogjon.

Giovanni Tria pénzügyminiszter mindenesetre hozott néhány olyan intézkedést, amely stabilizálhatja az olasz államháztartást. Ilyen a digitális adófizetés: július elsejétől az áfát automatikusan levonják a számlákról. A rendszert fokozatosan vezették be Itáliában, ahol az adó elkerülésének évszázados tradíciói vannak. Az eredmény igen kedvező: az év első három hónapjában 5,4%-kal növekedtek az áfabevételek.

A józan pénzügyminiszter más bölcs döntéseket is hozott: elvetette Matteo Salvini ötletét, hogy az olasz állam fizessen kis címletű államkötvényekkel Itáliában. Ettől Pierre Moscovici pénzügyi biztost kirázná a hideg Brüsszelben. Giovanni Tria pénzügyminiszter azt is megakadályozta, hogy Matteo Salvini nevezze ki a Nemzeti Bank új elnökét Rómában. Az eredmény nem is maradt el: első ízben csökkent a tízéves államkötvény kamata 2% alá azóta, hogy a populista páros kormányoz Itáliában.

Az Európai Központi Bank olasz elnöke, Mario Draghi sokat segített hazájának abban, hogy kezelje a pénzügyi válságot, hiszen felvásárolta az olasz államadósság egy részét. Ebből a szempontból Franciaország és Itália egy cipőben jár: mindkettőnek hatalmas az államadóssága és állandóan költségvetési hiánnyal küzd. Ezért sem mindegy, hogy az unió most zajló vezetőváltásakor ki kerül a központi bank élére. A Bundesbank elnöke, Jens Weidmann is pályázik Mario Draghi helyére, de mind a franciák mind az olaszok ellenzik ezt, nem véletlenül: a német jegybankelnök a német szigort hozhatja el az EKB frankfurti központjába is. Ennél lazább pénzügyi politikát akar mind Macron elnök, mind pedig Salvini. Ezért is van olyan nagy jelentősége annak, hogy ki kerül a fontos európai posztokra a véget nem érő alkudozás eredményeképp.