A kínai miniszterelnök-helyettes tagja a mindenható politikai bizottságnak, mely meghatározó tényező Pekingben. Hu Csunhua azt akarta megtudni: mire számíthat Kína Nagy-Britanniában a Brexit után? Az Új Nagy Selyemút programban ugyanis a briteknek is jut hely, bár nem olyan fontos, mint Olaszországnak vagy Franciaországnak, Németországról már nem is beszélve.

Behozni a lemaradást

Hszi Csinping, Kína első embere nemrég Rómában és Párizsban járt, ahol nagy üzleteket kötött, és még többet ígért az európai nagyhatalmaknak. Itáliának például azt, hogy a kínaiak pénzével ellensúlyozhatja Brüsszel befolyását. Hszi Csinping az Élysée-palotában Emmanuel Macron elnökön kívül Angela Merkel kancellárral és Jean-Claude Junckerrel Európai Bizottsági elnökkel is találkozott.

Együttműködést javasolt nekik a kereskedelmi háborúban az Egyesült Államokkal szemben. A németek vették is a lapot: Merkel egykori kabinetminisztere, Peter Altmaier napokig tárgyalt Pekingben, hiszen Németországnak immár nem Franciaország, hanem Kína az első számú kereskedelmi partnere. Mindebből a britek fájóan kimaradtak, pedig tudják: aki a kínaiak szupergyorsvonatáról lemarad, az kockáztatja pozícióját a globális versenyben - számol be a Le Monde.

Trump: mint elefánt a porcelán boltban

Az amerikai elnök június elején a világ legjobb szabadkereskedelmi egyezményét ígérte meg a briteknek személyesen Londonban. Azzal az aprócska feltétellel, hogy a Brexit után London ettől a különleges kapcsolattól teszi függővé minden más kapcsolatát. Így a kínait is.

Kizárja például a Huaweit a saját piacáról, ahogy azt az USA elvárja NATO szövetségeseitől. Trump emberei világossá tették a britek előtt: az amerikaiakkal kötendő egyezmény előtt semmifajta megállapodást sem köthetnek senkivel. Mindenképp el akarják ugyanis kerülni, hogy a kínaiak trójai falónak használják Nagy-Britanniát az amerikai piacon. Szó sem lehet arról, hogy a kínaiak óriási raktárakat építsenek Nagy-Britanniában, ahonnan azután brit áruként exportálják azt tovább az Egyesült Államokba – mondják.

Trump brutális londoni szereplése után végképp világossá vált Londonban: az amerikaiak azt várják a Brexittől, hogy Brüsszel után ők mondják meg a briteknek, hogy milyen irányt kövessenek. Ehhez képest a barátságos kínai miniszterelnök-helyettes mosolyogva magyarázta azokat az előnyöket, melyeket Kína tud felkínálni Nagy-Britannia Brexittel küszködő elitjének.

Hu Csunhua rámutatott arra, hogy a németek mennyit profitáltak abból, hogy elsőként fedezték fel a kínaiak hatalmas autópiacát. Miközben Nagy-Britannia szinte teljesen elveszítette saját autóiparát a globális versenyben, a németek olyannyira az élvonalban vannak, hogy Trump elnök nyíltan nyugtalankodott: túlságosan sok Mercedes és BMW fut New Yorkban.

A kínos párhuzamok: Görögország és Itália

Kína akkori miniszterelnökét, Ven Csia-paót felállva tapsolta meg az athéni parlament, amikor pénzügyi támogatást ígért a pénzügyi válság mélypontján a magára hagyott Görögországnak. A görögök elfogadták a kinyújtott kezet. Az eredmény: Pireusz kikötőjében immár minden kínai, ami működik.

Ez az Új Nagy Selyemút egyik fő bázisa Európában. Trieszt lehet a következő: Hszi Csinping elnök elsősorban az infrastruktúra felvásárlására gondolt, amikor stratégia együttműködést ajánlott Rómának. Az olaszok elfogadták, Brüsszel pedig dühöngött. Ha Nagy-Britannia beáll ebbe a sorba, akkor már nem Brüsszel dühöng, hanem Washington, ahol Kínát első számú stratégiai ellenfélként határozták meg nemrégiben.

London lépéskényszerben

Már több mint három éve szerencsétlenkedik a brit elit a Brexittel, és még mindig senki sem látja a megoldást, holott az októberi dátum már nagyon közel van. A Nagy-Britanniában működő cégek nem tudnak stratégiai döntéseket hozni, mert nem ismerik a jövő koordináta-rendszerét. Ebben a helyzetben jól jöhet a kínaiak pénze. Csakhogy Pekingben hosszú távra terveznek, míg a britek még azt sem tudják: ki lesz az ország miniszterelnöke?

Londonban megpróbálhatják a kínaiakkal ellensúlyozni az USA várható túlsúlyát – ahogy azt a pénzügyminiszter javasolja, de ez nem oldja meg a britek alapvető problémáját, melyet a kínaiak azzal a régi közmondással fogalmaztak meg: nincs jó szél annak a hajónak, amelyiknek a kapitánya nem tudja, hogy hova akar menni.