Mintha inkább házasságserkentő akcióterv lenne az új családtámogatási program

Valami nem stimmel a kormány nagyvonalú családtámogatási tervei körül, hiszen azokon szinte naponta változtatnak. A lapzártánk óráiban érvényes állapot szerint az eredetileg az első házasságukat kötő, 18 és 40 év közötti nőknek szánt 10 millió forintos kamatmentes hitelt a férjek is igénybe vehetik, és az sem kizáró ok, ha mindkét fél elvált, feltéve, hogy nem született gyermekük. A gyerek abban az esetben nem akadály, ha legalább az egyiküknek ez az első házassága. „Ha egy 40 év alatti, elvált, gyermekes nő újra férjhez megy egy első házasságát kötő férfihez, akkor ők igényelhetik a támogatást. A kölcsönt a házaspár minden esetben közösen veszi fel, és törleszti” – példálózott Novák Katalin államtitkár, rácáfolva egy héttel korábbi nyilatkozataira.

A módosításokkal kezd olyan arculatot ölteni a program, mintha nem is gyermek-, hanem házasságserkentő akcióterv lenne. Olyan fogócska, amelyik mélyen beavatkozik a nők és férfiak privát szférájába. Az viszont lapzártáig nem változott, hogy a házaspárok megszületett gyermeke (gyermekei) nem számítanak, július 1-jével nullázódik a számláló. Így, ha például a már meglévő két gyermek után szeretnék elérni, hogy a 10 millió forintos kamatmentes hitel teljes egészében vissza nem térítendő támogatássá váljon, összesen öt gyermeket kell felnevelniük. De az is sokat kockáztat, aki későbbre tervezett gyermek vállalásával veszi fel a kölcsönt: ha a „fedezet” öt éven belül nem születik meg, a hitel piaci kamatozásúvá válik.

A demográfiai cél viszonylag könnyen számszerűsíthető. Magyarországon évi 91 ezer gyermek születik, ám 131 ezren halnak meg. Az évi 40 ezres hiány miatt szükséges lenne javítani a halálozási mutatókon is. Utóbbi nélkül a születendő gyermekek számát több tízezerrel kellene növelni, ami a program első változatában megjelölt korlátozásokkal képtelenség lett volna, és a mai változat mellett is kétséges.

Manapság a gyermekek 55 százaléka születik házasságban, 45 százalékuk azon kívül; az élettársi kapcsolatban élők tábora meghaladja az egymilliót. Ha az extra támogatás reményében rá is szánják magukat a házasságra (amit többen megtettek már a csok miatt), és megfelelnek majd a végleges kritériumoknak, akkor sem biztos, hogy automatikusan több gyermeket vállalnak. A támogatási csomagnak így könnyen az az eredménye lehet, hogy – lényegesen – nem ugrik meg a statisztikai értelemben vett élve születések száma, csak a házasságon belül és azon kívül születendő gyermekek aránya változik. Ami egybevág a kormány ideológiai céljával.

Fülöp Máté

Kiindulási alap lehet az is, hogy évente kevesebb mint 40 ezer hajadon köt házasságot. Ha a támogatás hatására valamennyien három gyermeket vállalnak és a testvérek viszonylag gyorsan követik egymást, ez évente nagyjából 8 ezres többletet jelenthet. Persze a személyes sorsok sokkal árnyaltabbak. A programba 40 éves korig azok a nők is beléphetnek, akik már megkötött első házasságukban élnek, így az anyagiakkal felturbózott gyermekvállalási kedvet figyelembe véve optimális esetben évi 15–20 ezer pluszban megszülető gyermek lehet a hozadék. Ami szépen mutat, de még mindig nem teljesíti be Novák reményét, hogy „a gyermekvállalási kedvnek negyven százalékkal kellene növekednie”. Mindeközben 2010 és 2016 között 78 ezer gyermek született külföldön.

További fontos szempont, hogy hol születik több és hol viszonylag kevés gyerek. Két, alacsony jövedelemmel jellemezhető régióban, Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön a termékenységi ráta a most beígért támogatások nélkül is 1,7 fölött van – ez az az arány, amely a demográfusok szerint a mostani 1,5 körüliről reálisan megcélozható. „Az alacsony iskolai végzettségű, szegény családokban, például Borsodban még nő is a születések száma, ezzel együtt a gyermekszegénység is” – hívja fel a figyelmet Szalma Ivett, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa. Novák Katalin valamennyi interjújában hangsúlyozza, hogy a kormány azokat segíti, akik a gyermekeikért élnek, és nem azokat, akik a gyermekekből. Ebből a cizellált megfogalmazásból felsejlik, hogy a sokgyermekes borsodi, alföldi családok többnyire az utóbbi kategóriába sorolódnak.

Pedig a szegényebb vidékeken a hagyományos családmodell a tipikus, amelyre a kormányzati támogatás is épít: a többet kereső férfi a családfő, a szerényebb jövedelmű feleség marad otthon a gyermekekkel, rá hárul a nevelés, a háztartás működtetése. A támogatás feltétele azonban legalább három év munkaviszony, vagy a felsőfokú oktatásban eltöltött ugyanennyi idő, ami a szegény térségek házasulóinak nagy részét kizárja a lehetőségből. Elbukhatják a támogatást akkor is, ha nem hitelképesek.

Akiknek esélyük sincs a tízmillió forintos, kamatmentes, szabadon felhasználható kölcsön felvételére, a családi otthonteremtési kedvezmény kihasználására, azok továbbra is a havi nettó 26 500 forintos gyesre és a 2008 óta szintén változatlan családi pótlékra számíthatnak, hiszen nem tudják igénybe venni a gyermekek után járó adókedvezményt sem. Számukra minden marad a régiben.

Képünk illusztráció

Reviczky Zsolt

A Budapestet is magában foglaló, viszonylag fejlett Közép-Magyarország régióban a legalacsonyabb a termékenységi arányszám, mindössze 1,36. Pozsony hasonló mutatója 1,6, Berliné 1,55, Prágáé 1,49. Feltehetőleg Budapesten van a legnagyobb elvi esély arra, hogy a szülők több gyermeket vállaljanak, mint most, ám kérdés, hogy a tradicionális családmodellre szabott támogatási politika beválik-e.

Azokban a skandináv országokban, amelyekben 2007 és 2017 között számottevően nőtt a népesség, más utat járnak: igyekeznek kiegyenlíteni a nők munkavállalási, fizetési hátrányait, segíteni karrierlehetőségeiket, arra ösztönözni a férfiakat, hogy minél nagyobb részt vállaljanak a gyermeknevelésből, a háztartás menedzseléséből. A népességnövekedés másik összetevője pedig a bevándorlás. Norvégia népessége tíz év alatt 12,3 százalékkal nőtt (ebből 8,4 százalék tulajdonítható a bevándorlóknak), Svédországé 9,7 százalékkal (migráció: 7,2 százalék), Finnországé 4,3 százalékkal (migráció: 2,9 százalék).

Bár a gendertényezőkre a magyar kormány népesedéspolitikája látszólag ügyet sem vet – még az egyetemi genderszakokat is betiltotta –, azért számít arra, hogy a képzett nők a mainál nagyobb arányban jelennek meg a munkaerőpiacon. Erre utal, hogy megkönnyítette a gyed melletti munkavállalást, bevezette a diplomás gyedet, új ígéretet tett a bölcsődeépítési program felfuttatására, most pedig a nagyszülői gyed lehetőségét kínálja fel. Ami pedig a migrációt illeti, nem a bevándorlás, hanem a kivándorlás a baj, hiszen főleg a szülőképes korú nők és a hasonló korú férfiak távoznak az országból.

Ha a nők foglalkoztatási és bérhátránya növekszik, még nagyobb eséllyel merevednek meg a hagyományos munkamegosztás jellemvonásai – veti fel Szalma Ivett. Márpedig a férfiak és a nők közti kereseti rés nem szűkül, s bár a nők foglalkoztatása javul, nem annyira, mint a férfiaké, e téren is nő a távolság. Bár a nők Magyarországon átlagosan képzettebbek, mint a férfiak, a politikában, a közéletben és a nagy cégek vezető testületeiben Európában példátlan arányú kisebbségbe szorulnak. Összességében a program növeli a családok – és ami még nagyobb baj, a gyerekek – közti jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket, erősíti a kasztosodást.

Ám aligha véletlen, hogy a politika fókuszában a hagyományos családmodell áll. „A magyar emberek többsége, ha szabadon, erős belső meggyőződése alapján választhatna, a tradicionális értékrend szerint élné családi életét” – következtet a felmérésekből Dupcsik Csaba és Tóth Olga. A szociológusok felidézik, hogy a Kádár-korszakban „volt a legmagasabb a házasságban élők, a felnőtt népességben pedig a legalacsonyabb az egyedülállók aránya”. Az Orbán-kormány a jelek szerint ehhez igyekszik visszakanyarodni, csak éppen a szocializmus korával szemben a család mellett Istent és a hazát is rehabilitálva. Sőt összekombinálva.