Hosszú vita alakult ki az Európai Bizottság szóvivői és az újságírók között a testület hétfői sajtótájékoztatóján a New York Times vasárnap megjelent, magyarul is publikált cikkéről, amelynek szerzői arról írtak: a közép-európai országokban a kormányokhoz közeli oligarchákhoz vándorolnak az EU agrártámogatásai.

A szóváltás itt megtekinthető:

Ami a lényeg:

• Az Európai Bizottság zéró toleranciát hirdetett az uniós forrásokat érintő visszaélésekkel kapcsolatban, ezzel kapcsolatban nem csak világos szabályok vannak, de a panaszokat az OLAF és maga a bizottság is vizsgálja. Az Európai Számvevőszék jelentése szerint a visszaélések aránya 2 százalék alatt volt, ami nem számít jelentősnek. A magyar kormány pedig 6,5 millió eurót vissza is fizetett a szabálytalan felhasználás miatt.
• A források kezelése közösen történik a tagállamokkal, ezért nem tehető mindenért felelőssé a bizottság.
• A jogállamisághoz köthető kérdéseket kezelheti majd az a rendszer, amelyet a bizottság javasolt, ezt azonban a tagállamoknak is jóvá kell még hagyniuk, illetve az Európai Ügyészség, amely olyan ügyekben is eljárhat majd (persze azokban az országokban, amelyek csatlakoznak hozzá), amelyekben az OLAF nem.

Mina Andreeva, a bizottság szóvivője ezzel cáfolta, hogy a bizottság ne tenne meg mindent az EU-költségvetés megvédéséért. Andreeva azt is megjegyezte, hogy a bizottság támogatja a tényfeltáró újságírást, de a szerzőnek felajánlottak egy tájékoztatót, amit ő nem fogadott el, és nagyon részletes kérdések megválaszolására mindössze három órát adott a bizottság sajtószolgálatának. Ezt a New York Times tudósítója cáfolta, mondván több emberrel beszéltek a bizottságból, és a válaszadásra nem három órát, hanem három napot adtak. Erre a bizottság szóvivője úgy válaszolt, olyan emberekkel beszéltek, akik hivatalosan nem nyilatkozhatnak, szemben a szóvivőkkel, nekik pedig csütörtök este küldték el a kérdéseket, pénteken viszont egyéb feladataik is vannak, így nem tudtak válaszolni a publikálás előtt.

Az újságírók leginkább arra emlékeztettek, nem álszentség-e ellenőrzésekről beszélni olyan esetekben, mint Andrej Babisé, akit személy szerint is megvádoltak EU-forrásokkal kapcsolatos csalással, vagy Szlovákia esetében Jan Kuciaké, aki épp egy hasonló ügyben nyomozott, amikor meggyilkolták. Vagy éppen Magyarországgal kapcsolatban, ahol a miniszterelnökhöz köthető személyek is komoly pénzeket kapnak az uniós forrásokból.