Fejér megyében, Mészáros Lőrinc szülőföldjén árverezték el a legnagyobb birtokokat, itt 28 792 hektár földre lehetett licitálni három évvel ezelőtt. A második helyen Jász-Nagykun-Szolnok megy áll az eladott 18 698 hektárral, az Ángyán József és munkatársai elemzésében soron következő Veszprém megye, a maga 9347 hektárjával a középmezőnybe tartozik. A területek többsége gyakorlatilag kikiáltási áron kelt el, így a sokszor „messziről jött” vevők jutányos áron szerezhették meg az állami földvagyont. Ángyán József szinte mindegyik megyeelemzésében fel is veti a hűtlen kezelést, főként, ha a jelenlegi földáremelkedésekre gondol, de akkor is olcsónak számított az átlagosan 1-1,5 millió forint hektáronkénti ár.

Ángyán József, a Szent István Egyetem professzoraként, 2010-től a második Orbán kormányban vállalt szerepet. Ekkor a vidék narancsos letarolásában nem kis szerepe volt annak, hogy beígérték a mezőgazdaságból élőknek a földhöz jutás lehetőségét. Az úgynevezett demográfiai földprogram viszont csak a kampány része volt, Ángyán elképzelése a fiókban maradt, ezért is távozott a kormányból. A kishantosi ökogazdaság területének a „szétpályáztatását” ennek megtorlásaként emlegetik. Pár évvel később a kormány első körben bérleti pályázatokat írt ki az állami földekre, később pedig árverésre írtak ki 250 ezer hektárt, ebből 182 ezer hektárt vásároltak meg a liciteken. Három évvel ezelőtt zárult le az árverés, Ángyán József pedig azóta veszi sorra a megyékben eladott területeket, Veszprém megye a 11. a sorban.

Hasonlóan az előzőekben megvizsgált megyékhez, Veszprém megyében is a nyertes árverezők több mint 40%-a, 70 fő 20 hektár alatti területet vásárolt, ám ezek az értékesített területeknek csupán 7%-át adják. És bár a 100 ha feletti területhez jutott árverezők száma mindössze 28 fő, azaz alig több mint 16%, ám az ő szerzeményeik adják az elárverezett összes terület több mint felét, közel 53%-át. Lényegében a tőkeerősebb gazdálkodók, nem egy esetben egy-egy cégcsoporthoz tartozók vásárolták fel a földek jelentősebb részét, vagy a saját bérleményeiket, vagy más cég által bérelt földeket, vagy bérlő nélkülieket. Egy-egy érdekeltséghez tartozók egymilliárd forintot is megközelítő összegeket költöttek el a liciteken, Ángyán megállapításai szerint ezzel is kiépítve a feudális vazallusi rendszert. Például a 2017-ben a Bonafarm Csoporthoz csatlakozó Agroprodukt Zrt az addig államtól bérelt földjeiből közel 4000 hektárt vásároltak meg. Az nem ismert, hogy a licitek után valójában kikhez kerültek a földek.

Az elmúlt három évben annyira már nem is rejti véka alá a kormány és a szaktárca sem, hogy a „kicsikkel” nem mennek sokra. Lázár János korábban még kitartott a nagybirtok–kisbirtok 20-80 százalékos aránya mellett, de már a 2018-as parlamenti választási kampányban is más véleményen volt az agrártárca akkori vezetője, Fazekas Sádnor és a kamarai elnök, Győrffy Balázs. Ők a nagybirtok nagyobb aránya mellett érveltek. (Eközben Mészárosék Talentis Agro Zrt-je is 40 ezer hektárra nőtt.) Az éppen a napokban zajló agrárkonferencián pedig a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ vezetője, Gyurica Csaba is kifejtette, hogy szerinte nem vitás, a nagybirtokok az esetek nyolcvan százalékában jövedelmezőbbek és versenyképesebbek is.

A tárca tavaly kinevezett vezetője, Nagy István pedig gyakorlatilag minden fórumon elmondja, hogy csak szövetkezéssel lehet túlélni, a magányos gazdálkodók nem veszik be a kanyarokat. Csakhogy, miután a kormány éveken át a vidéki kisgazdálkodóknak udvarolt, most nehéz meggyőzni őket éppen az ellenkezőjéről. De a szövetkezésbe sem könnyű beterelni őket, miután a tészek sora dőlt be, sok gazdálkodó égette meg magát. A birtokméretek gazdaságosságától függetlenül az, hogy a három évvel ezelőtt eladott állami földek a költségvetésben csak egyszeri bevételt jelentettek, nem elvitatható. Ráadásul, ahogy Ángyán József elemzéseiből kiderül, zömében valóban a kikiáltási áron, olcsón keltek el a területek, ami a volt államtitkár szerint akár a hűtlen kezelés gyanúját is felvetheti.