Boris Johnson júniusig ad határidőt az Európai Uniónak. Ha addig nem sikerül olyan szabadkereskedelmi egyezményben megállapodni, mint amilyen Kanada és az EU között fennáll, akkor a brit miniszterelnök nem tárgyal tovább. Legalább is most ezt mondja, hogy nyomást gyakoroljon Brüsszelre, amikor megjelent a londoni kormány ajánlata az unióval most kezdődő tárgyalásokra. A font árfolyama esni kezdett a bejelentés hírére.

Boris Johnson miniszterelnök célja az, hogy szuverén partnerek között köttessen egyezmény, vagyis semmilyen uniós normát nem akar elfogadni. Brüsszel viszont épp ezt tekinti fontosnak ahhoz, hogy mindkét fél számára megfelelő megoldás születhessen. Michel Barnier főtárgyaló olyan tárgyalási dossziét kapott az uniós tagállamoktól, amelyek elvárnák az Egyesült Királyságtól, hogy az betartson bizonyos uniós normákat azt követően is, hogy kilépett az Európai Unióból.

Emmanuel Macron francia elnök például eredetileg azt akarta - emlékeztet rá a francia sajtó -, hogy a környezetvédelmi és élelmiszer-egészségügyi előírások egésze kerüljön be Michel Barnier dossziéjába mint uniós követelmény. A többi uniós tagállam nem ennyire kemény, de sok uniós követelmény így is része lesz a tárgyalásoknak. Ezenkívül az uniós tagállamok közül szinte mindegyiknek megvan a maga saját követelése, melyet az uniós főtárgyalónak képviselnie kell. Egy apróság például Gibraltár esete, melyet a spanyolok forszíroznak.

Közös követelés, amelyet a britek semmiképp sem akarnak elfogadni az Európai Bíróság hatásköre. Boris Johnson ezen a ponton ragaszkodik a szuverenitáshoz, míg az Európai Unió úgy látja: a várható jogvitáknak ez a megfelelő fóruma.

Zsarolás a határidővel

Boris Johnson miniszterelnök a jól bevált taktikát követi: kijelölt egy időpontot arra, hogy mikor lépteti ki az Egyesült Királyságot az Európai Unióból, és a választásokon ehhez meg is szerezte a britek többségének a támogatását. Most ugyanezzel próbálkozik: júniusig elvi megállapodás, melyet szeptemberben alá is kellene írni. Ez nagyon szoros határidő, hiszen négy hónap alatt kellene eredményt produkálni, miközben Michel Barnier korábban úgy nyilatkozott, hogy egy év is szűkös lehet, mert oly sok részletkérdésben kell közös nevezőre jutni. A határidő egyébként december 31-e – ekkor zárul le a tárgyalásokra kitűzött átmeneti időszak.

A britek párhuzamosan tárgyalnak az európaiakkal és az amerikaiakkal. Bár Boris Johnson állandóan a brit szuverenitásról beszél, de nyilvánvaló, hogy mindkét tárgyalópartnere jóval erősebb nála. Boris Johnson csakis Donald Trumppal a háta mögött zsarolhatja az Európai Uniót. Az amerikai elnök szép szavakban nem is szűkölködik, de kereskedelmi főtárgyalója, Robert Lightizer képviseli valójában az USA érdekeit, amelyek egyáltalán nem esnek egybe a britekével.

Lightizer csütörtök tárgyal Liz Truss brit kereskedelmi miniszterrel Londonban. Az érdemi titkos tárgyalások csak később kezdődnek, addig csak találgatni lehet, hogy mi van az amerikai csomagban. Arra, hogy mire számíthatnak a britek, keserű leckét kaptak Trump újonnan kinevezett titkosszolgálati főnökétől. Richard Grenell első dolga volt, hogy elővegye a Huawei ügyet: Trump brutálisan megüzente új titkosszolgálati főnökével mindenkinek: aki az 5G rendszert a kínaiaktól veszi, az számítson arra, hogy kizárják a titkosszolgálatok magas szintű együttműködési rendszeréből.