„A kormány egyetért a Tisza folyó vízminőségének megóvása, valamint a térség természetes úton történő vízutánpótlásának biztosítása érdekében a Vérke-patak rehabilitációjával, valamint Beregszász város víziközmű-szolgáltatásának stabilizálásával és a víziközmű-szolgáltatási rendszer fenntarthatóságának elősegítésével” – olvasható az ünnepnap délutánján megjelent Magyar Közlönyben.

Az 1997-es magyar-ukrán határvízi egyezmény alapján Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek kell előkészítenie erről a két ország megállapodását, egyúttal megvizsgálva „az európai uniós források bevonásának lehetőségét”. A magyar költségvetésből idén és a következő években összesen 1,4 milliárd forintot szánnak a magyar határhoz közeli, nagyjából felerészt ma is magyarok lakta kárpátaljai város vízügyi támogatására.

Kérdés, hogy ez a gesztus mennyire tereli el a figyelmet Kövér Lászlónak, az országgyűlés elnökének a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Cégénydányádon, Beregszásztól nem egészen 30 kilométerre mondott beszédéről. Tisza István egykori miniszterelnök szobrát avatta fel ott, akit „a nemzeti hűség államférfijának” nevezett, és a Népszava tudósítása szerint ezt így értelmezte: „A nemzeti hűség a magyar politikában azt a vágyat, akaratot és küzdelmet jelenti, amely révén helyreállítható a történelmi ország területi egysége, a magyar állam önrendelkezési képessége és a szülőföldjén élő magyarság nemzeti szabadsága és összetartozása.”