348,5 millió euró, azaz mintegy 130 milliárd forint forrást biztosít hazánk harci-védelmi képességének növeléséhez az Export Credit Norway (ECN) és a Norwegian Export Credit Guarantee Agency (GIEK) – jelentette be a Pénzügyminisztérium. A „forrás” (vagyis magyarul: kölcsön) Magyarország új, NASAMS légvédelmi beszerzéséhez kell. Ez egyébként még nem a beszerzés teljes ára, a közlemény szerint a fenti összeg csak a 410 millió eurós beszerzés 85 százalékát fedezi.

Magát a légvédelmi rendszert Magyarország a norvég Kongsberg Defence & Aerospace cégtől veszi, az abban használt rakéták azonban amerikai AMRAAM-ek a Raytheon cégtől. David Cornstein amerikai nagykövet 2020 augusztusában jelentette be, hogy Magyarország elköteleződött a rakéták beszerzése mellett, az ügylet értékeként egymilliárd dollárt közölt. Ez a közlés megelőzte a NASAMS-beszerzés hivatalos bejelentését, az csak a szerződés aláírásakor, november közepén történt meg.

Vagyis a két tételt, a norvég rendszert és az amerikai rakétákat összesítve a teljes költség körülbelül 460 milliárd forintot tesz ki (410 millió euró plusz egymilliárd dollár). Ez hatalmas összeg, a központi költségvetés tanúsága szerint a Honvédelmi Minisztérium (alá értve a Honvédséget) teljes büdzséje működéssel, beszerzésekkel együtt 2021-re 780 milliárd forint. Az összeg annak fényében sem csekély, hogy a kormány a 2014-ben bejelentett Zrínyi 2026 haderőfejlesztési program keretében összesen 3500 milliárd forintot tervez elkölteni.

A kamat alacsony, csak ne gyengüljön sokat a forint

A norvég hitelbejelentésben az volt a legmeglepőbb, hogy egészen addig a pillanatig szó sem volt róla. Holott szinte teljesen biztosra vehető, hogy szerves része a beszerzésnek. A forrást biztosító szervezetek a norvég állami exportbank és a kormányzati felügyelet alatt működő hitelfedezeti bank. Ahogy a világ összes ilyen szervezete (beleértve a magyar Eximbankot) exportügyletekhez nyújtanak finanszírozást.

Az egész konstrukcióban nincs semmi különös vagy kirívó, nem világos, a kormány miért nem közölte már az első pillanatban, hogy a NASAMS-beszerzést a norvég eximbank által nyújtott forrásból finanszírozza.

Leszámítva persze, hogy a magyar kormány nem szívesen hoz nyilvánosságra információkat. Semmiről sem. Ami a külföldi ügyleteket illeti, példaként említhető a paksi nukleáris beruházás és finanszírozása, vagy a Budapest–Belgrád vasút.

A pénzügyminisztériumi közlemény szerint az exporthitel kedvező, „hozzávetőlegesen megegyezik a devizakötvény-kibocsátás feltételeivel. A futamidő a teljes összeg lehívásától számított nyolc és fél év.” Ebből kiindulva

az éves kamat valahol 0,5 százalék körül lehet (inkább valamivel afölött).

Legalábbis 2020 novemberében az állam 0,5 százalékos kamattal tudott 10 éves eurókötvényeket kibocsátani.

Ez a kamatszint valóban kedvező, és ha tényleg ennyi, akkor sokkal nagyobb kockázatot jelent a forint árfolyama.

Ha a forint mondjuk bő 10 százalékkal gyengül a futamidő alatt (az elmúlt bő egy évben ennyit gyengült), akkor a 350 millió euró máris nem 130 milliárd forint, hanem 140-150.

A kormány nagy sikerként könyveli el a devizában fennálló államadósság leépítését.

És valóban, ennek köszönhető, hogy a forint jelentős gyengülése nem küldte még jobban padlóra a költségvetést. Ebbe a narratívába kevéssé illeszkedik az euróban számolt hitel felvétele. Igaz, 2020-ban Magyarország újra kibocsátott devizakötvényeket is.

A Gripen-beszerzés szelleme kísért

Mindezzel együtt az exporthitel vélhetően nem csak járulékos tartozéka a NASAMS-beszerzésnek, jó eséllyel fontos szempont volt, amikor a kormány eldöntötte, hogy ezt a rendszert veszi meg és ilyen feltételekkel.

Más szóval nem csak szigorúan katonai szempontokat vettek figyelembe, amikor a NASAMS-rendszert választották. Ennyiben a beszerzés kísértetiesen emlékeztet arra, ahogy az Orbán-kormány (még az első, 2001-ben) a svéd Gripen vadászgépeket választotta a légierő fejlesztésére. A szakmai konszenzus szerint

pusztán katonai szempontból az amerikai F–16-os lett volna a legjobb választás, a svédek azonban jelentős gazdasági ellentételezést kínáltak

a megrendelésért cserébe: egész pontosan 7,4 milliárd korona (790 millió euró) befektetését a magyar gazdaságba. Apropó forintárfolyam: ez akkoriban 190 milliárd forintnak felelt meg, manapság 260-290 milliárdnak attól függően, hogy a koronát vagy az eurót nézzük.

A Gripen-beszerzésnek több szempontból nem lett jó vége. Jó hír, hogy a gépek mind a mai napig repülnek, bár még mindig vitatott, megérte-e ezeket és ennyiért megvenni. A több mint 300 milliárd forintos lízingkonstrukció 2026-ban fut ki, már 2019-ben felröppentek olyan pletykák, hogy Magyarország ekkor lecserélné őket. A nemzetközi Gripen-eladások körül gombamód burjánzottak a korrupciós vádak – beleértve a magyar vásárlást is, pedig azt kormányközi szinten ütötték nyélbe. Az ellentételezési program pedig egyáltalán nem volt sikeres, a svédek félidőre (2008-ra) letudták az egészet, a magyar gazdaságra és vállalkozásokra gyakorolt hatása pedig legjobb esetben is csekély volt (az ellentételezési program értékeléséről 2010-ben az Élet és Irodalomban, illetve az Indexen jelent meg kiváló összegzés).

A NASAMS-szerződés novemberi aláírásáról kiadott közlemény szerint a ceremónián aláírtak egy nyilatkozatot is, melyben

Maróth Gáspár kormánybiztos és Kjetil Reiten Myhra, a Kongsberg ügyvezető alelnöke célul tűzték ki egy hosszabb távú ipari együttműködés megvalósítását is.

Eszerint a norvég cég tárgyalást folytat helyi ipari szereplőkkel, és vizsgálja, hogy milyen kölcsönösen előnyös közös vállalkozásba kezdhetne velük Magyarországon. „A Kongsberg elkötelezett, hogy hosszú távú üzleti lehetőségeket teremtsen magyar cégekkel” – közölték.

Pontos számokról, konkrét ellentételezésről nem esett szó. Úgyhogy egyelőre a megállapodásnak ezt a részét szimbolikusnak tekinthetjük. Persze legalább nem lesz mit számonkérni, mint a Gripen-beszerzés után.

A német páncélosok ára ennek többszöröse

Az Orbán-kormánytól (mármint a negyediktől) továbbra sem idegen, hogy a katonai beszerzések esetében nem pusztán hadászati-szakmai szempontok játszanak szerepet, hanem külpolitikaiak – ez persze többé-kevésbé a világon mindenütt így van. Mindenesetre elég látványos, hogy a Fidesz-kormány retorikai és egyébként konkrét diplomáciai szinten gyakorta kimondottan ellenséges a demokratikus és jogállamisági elveket féltő washingtoni és berlini kormányokkal – de

amikor le kell tenni a garast (szó szerint), akkor amerikai AMRAAM rakétákat vesz, továbbá német Leopard harckocsikat, Panzerhaubitze (PzH) önjáró lövegeket, Lynx lövészpáncélosokat.

Utóbbi beszerzések egyébként messze a legnagyobb szeletét teszik ki a folyamatban lévő haderőfejlesztésnek, még a NASAMS-beszerzés is eltörpül mellettük az AMRAAM rakétákkal együtt. Csak a 218 Lynx (kiegészítve 9 Bergepanzer műszaki mentő páncélossal) kétmilliárd euróba (730 milliárd forint) kerül. A 44+12+18 darab Leopard harckocsi ára 1-1,5 milliárd euró között lehet. A kormány nem árulta el a pontos összegeket, de a tankok és a 24 darab PzH önjáró löveg ára együtt könnyen a kétmilliárd eurót közelítheti. Egyszóval

Magyarország úgy 3,5-4 milliárd euróért vásárolhat fegyvereket Németországból pár év alatt. Ez már a német hadiipar számára is jelentékeny összeg.

Ráadásul a Lynxekhez Magyarország 35 milliméteres légvédelmi gépágyúkat is vehet. Legalábbis a páncélosokat gyártó német Rheinmetall AG elnök-vezérigazgatója, Armin Papperger erről beszélt a vállalat részvényeseinek – a beszélgetés átirata felkerült az internetre, a Portfolio.hu számolt be róla. Papperger tájékoztatása szerint a beszerzésről szóló tárgyalások folyamatban vannak. A gépágyúk csak rövid hatótávú légvédelmet képesek biztosítani, azonban a páncélosokat támadó drónok ellen például kiválóak.

Nem tudni, az Orbán-kormány (megint az első) mennyire hitte el anno, hogy megéri a Gripeneket választani az ellentételezés miatt, és mennyiben azért választották a Gripeneket, mert az ellentételezéssel megédesítve könnyebb volt eladni a beszerzést a közvéleménynek, a választóknak. Az ezredforduló környékén ugyanis a magyar közvélemény még felkapta a fejét a százmilliárdos, évtizedes állami beszerzésekre (különösen, ha katonai beszerzés volt), sőt csípőből ellenezte az ilyeneket. A negyedik Orbán-kormánynak ilyen szempontokra már alig kell tekintettel lennie, a stadionépítéseken, paksi bővítésen, Budapest–Belgrád vasúton tompult köznek szinte már a szeme se rebben egy félezer milliárd forintos légvédelmi rendszerre vagy másfél ezer milliárd forintnyi páncélosra.

Modern rendszer, a 40-pluszos szovjetre köröket ver

És ez jórészt teljesen független attól, hogy a honvédség valóban borzasztóan rászorul(t) a modernizációra. Ami a légvédelmet illeti, a NASAMS az 1970-es években hadrendbe állított szovjet KUB rövid hatótávolságú rakétaütegeket váltja. A KUB értelemszerűen borzasztóan elavult, arról nem beszélve, hogy az egységeket nagyjából 10 éve élettartammal tervezték, szóval kész csoda, hogy sikerült egyáltalán hadrendben tartani őket.

A NASAMS viszont abszolút kortárs, modern rendszer, és Magyarország vélhetően a legújabb, harmadik generációs változatot veszi, szóval hatalmas előrelépés lesz a magyar légvédelemben.

Arról lehet vitát nyitni, hogy tökéletes választás-e Magyarország számára. Vagy legalábbis lehetett volna nyitni, ha a kormány nem zárt ajtók mögött hozza meg a döntést.

A NASAMS rövid-, középhatótávolságú rendszer – az ütegekben használt AMRAAM rakéták eredetileg levegő-levegő rakéták, nem földi indításra szánták őket.

Igaz, léteznek már újabb, földi indításra tervezett változatok, Magyarország vélhetően ezekből (is) vásárol. A rendszer korlátai miatt az ütegek hatótávolsága csak 25 kilométer, a rakéták nem vethetők be 10 kilométernél magasabban repülő célpontok ellen.

A rendszer korlátaival mindenesetre Magyarország kis területével és NATO-tagságával együtt tud élni. Bevetésen, terhelten a vadászbombázók a 10 kilométeres plafon fölött már nem hatékonyak, a 25 kilométeres hatótávolság pedig nem jelenti, hogy ez lenne a rendszerrel lefedhető terület, hiszen az ütegeket egymástól távolabb is el lehet helyezni. Ballisztikus rakéták elfogására ugyanakkor a NASAMS nem alkalmas, és legalábbis kérdéses, mennyire hatékony nagysebességű drónfegyverek ellen.