Újabb információkat csepegtetett el az egyetemi modellváltásokról Stumpf István, az ezek koordinációjával megbízott kormánybiztos egy szakmai fórumon péntek este. A fórumot az MTA köztestületi tagjaiból álló Stádium 28 Kör szervezte, Stumpf Istvánon kívül felszólalt Fábián István, a Debreceni Egyetem professzora, Semjén András, az ELKH KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, Szajbély Mihály, a Szegedi Tudományegyetem egyetemi tanára, illetve többen tettek fel kérdéseket a kormánybiztosnak.

A teljes fórumot ide kattintva tudja megtekinteni.

Stumpf István igyekezett megnyugtatni a modellváltást kritikusan szemlélőket, akikből a hozzászólások és kérdések alapján jócskán akadt a fórum résztvevői között. Azt mondta: az utolsó percekben vagyunk a felsőoktatás átalakításával, hogy versenyképes maradjon, és emlékeztetett, hogy soha egyetlen kormány sem szánt ennyi pénzt az egyetemi struktúra és infrastruktúra megújítására. Figyelmeztetett azonban, hogy ez nem fogja megoldani a problémákat, ahogy önmagában a modellváltás sem, hanem esélyt kínál rá, azzal, hogy kiszabadítja az egyetemeket az állami béklyóból, mozgásba hozza a felsőoktatás megújítását kívánó erőket.

Az átalakítás következő lépéseiről kiderült, hogy március 30-án nem csak a most modellváltásra készülő egyetemekről szóló törvényeket nyújtják be, hanem egy olyan “sui generis” kétharmados jogszabályt is, ami összefoglalja az egyetemek fenntartásával megbízott közfeladatokat ellátó alapítványokra vonatkozó szabályokat. Ezekről a szabályokról ugyanakkor nem árult el többet, mint egy hét eleji hasonló fórumon.

Egy hét múlva benyújtják a törvényt az újabb modellváltó egyetemekről

Az új egyetemeket érintő törvényről Stumpf István egyetemi modellváltások koordinálásával megbízott kormánybiztos beszélt egy szakmai fórumon kedden. Megosztott pár részletet is a törvényről, sőt az új egyetemi alapítványok kuratóriumának összetételéről is. Az is kiderült, hogy a nemzetközi egyetemi rangsorok nem mindenhatóak, és a modellváltás sem csodaszer.

Többet beszélt arról, hogyan képzeli el az állam az egyetemek finanszírozását, bár jelezte, nem mondhat el mindent. A modellváltók esetében továbbra is a költségvetés több mint 50 százalékát fogja biztosítani az állam, a fennmaradó részt pedig az egyetemeknek - pontosabban a fenntartó alapítványoknak - kell majd előteremteniük. Szerinte az egyetemek is tudnak saját bevételt szerezni anélkül, hogy felélnék a saját vagyonukat. A hosszabb távú finanszírozásra pedig van kialakult elképzelés, de csak kevés részletet árul el erről: például, hogy sokcsatornás, nem csak az állami költségvetést terhelő finanszírozásról gondolkodnak. Konktérumot is említett: az egyetemi kötvényeket és egyetemi taót. Azt mondta hogy ezeken már dolgoznak a Pénzügyminisztériumban.

Arról is beszélt, hogy jelenleg zajlik egyeztetés további jelentős állami vagyon átadásáról is, például hogy hova kerüljenek a maradék állami tulajdonú Richter- és Mol-részvények, vagy más vagyontárgyak, de azt mondta, hogy nem tudja elmondani, pontosan kinek és mit fognak átadni, mert még vita van róla.

Az mindenesetre biztos, hogy a modellváltás eddigi útja nem változik: az állam átadja a fenntartói jogot az alapítványoknak, és velük kell szót érteniük az egyetemi szenátusoknak és vezetésnek. A kuratóriumok összetételéről ismét elmondta, igyekeznek hogy reprezentálva legyen az egyetemi, a tudományos, az üzleti és a politikai szféra, szavai alapján minden új kuratóriumban lesz politikus is.

Stumpfot a fórum előadói igyekeztek szembesíteni a modellváltás ellentmondásaival. Fábián István bevezető előadásában levezette, hogy a kormányzati intézkedéseket 2010 óta az egyetemekkel szembeni nagyfokú bizalmatlanság határozta meg, felidézte hogy az évtized elején az államháztartási törvény alá rendelve gúzsba kötötték gazdálkodásukat, majd 30-40 százalékos forrásmegvonással sújtották a felsőoktatás, és jöttek a kancellárok, most pedig az alapítványok.

A professzor szerint a felsőoktatással kapcsolatos problémákat, amiket most a modellváltással ígérnek orvosolni, már 2012-ben jelezte személyesen a miniszterelnök felé a rektori konferencia elnöksége, és úgy vélte, semmi nem indokolja, hogy ezeket ne a jelenlegi keretek között oldják meg. Ehelyett mégis homályos felhatalmazású alapítványokra tolják át a felsőoktatás állami feladatait.

Semjén András végigtekintette, milyen nemzetközi példák inspirálhatták a magyar modellt, és megállapította, hogy világszerte számos helyen jelentek meg újabban is kuratóriumok és igazgatótanácsok az egyetemeken, de ezek szerepe többnyire tanácsadói, kevésbé döntéshozói. A magyar modellváltás szerinte nem felel meg ezeknek a trendeknek.

Szajbély Mihály arról beszélt, hogy egyik intézmébyne sem mérték fel a modellváltás támogatottságát, és hogy a tisztázatlan feltételek és garanciák nélkül történelmi felelőtlenség volt belemenni ebbe az átalakulásba. Szerinte az állam a területről való kivonulását tette meg felsőoktatási stratégiává. Az egyetemek autonómiája pedig már azzal sérül, hogy hogy gazdasági tevékenységre vannak kényszerítve. Emiatt félő, hogy le kell építeni a nem rentábilis szakokat. Felidézte, hogy a modellváltás súlyos bizalmi válságot okozott Szegeden, majd megállapította, hogy olyan a helyzet mint a Kádár-korban: semmire nincs törvényi és intézményi garancia,

abban lehet reménykedni, hogy nem kapunk egy keményvonalas párttitkárt.

Ismét felmerült a kuratóriumi tagok esetleges leválthatósága, vagy rotációja, amit Stumpf arra hivatkozva vetett el, hogy hosszú távó stabilitást kell biztosítani a tagoknak, akik magukra vállalták a fenntartói felelősséget és a nevüket adták hozzá. Ezért nem szabad őket választásonként rángatni, mert az egyetemek hosszú távú érdekének nem tesz jót. Szerinte fontosabb kérdés a vagyonátadás, a képzési szerződések megkötése és az új struktúra kialakítása.

Arra felvetésre, hogy kinek felelnek a kuratóriumok tagjai a kormánybiztos azt mondta, hogy a felügyelőbizottságnak, az Állami Számvevőszéknek és a nyilvánosságnak.

Arra pedig, hogy miért kellett lerohanni a modellváltással az egyetemeket azt mondta, hogy szó sem volt lerohanásról, és nem volt kényszer sem, a nagy egyetemek maguk döntöttek erről. A nyomáskényszer hiányát jelzi az is szerinte, hogy még további intézmények is csatlakoztak hozzájuk, áprilisban pedig 11 egyetem esetében kell megvitatni majd a modellváltásról szóló törvényt a parlamentben.